2025.02.13. csütörtök

Mindkét vírus súlyos járványokat okozott, és mindkettő fontos szerepet játszott a modern járványtudomány fejlődésében.

Ebola: Az Ebola vírus először 1976-ban jelent meg, és a legveszélyesebb formái hatalmas fertőzési hullámokat idéztek elő, különösen Afrikában. Az Ebola járványok, különösen az 2014-2016 közötti nyugat-afrikai járvány, mely több ezer életet követelt, széleskörű nemzetközi figyelmet kaptak. Az Ebola gyors terjedése és halálozási rátája miatt kiemelkedő fontosságú a fertőzés megelőzése és kezelése.

Marburg vírus: A Marburg vírus hasonló az Ebolához, mivel mindkettő a filovírus (fonálvírus) családba tartozik, és hasonló módon terjed emberről emberre. Az első Marburg-járvány 1967-ben történt, amikor egy kutatói csoport fertőződött meg, miközben egy afrikai majomkolónia vírusos betegségeit vizsgálták. A Marburg-járványok szintén különösen halálosak, és bár ritkábban fordulnak elő, szintén jelentős aggodalmat keltettek, különösen az egészségügyi rendszerek számára.

Hogy alakultak ki ezek a vírusok. Valami köze van a Marburgnak az Ebolához?

A Marburg és az Ebola vírusok valóban szoros rokonságban állnak egymással, mivel mindkettő a filovírusok (fonálvírusok) családjába tartozik, és hasonló biológiai jellemzőik vannak, de eredetük és terjedésük tekintetében van néhány különbség.

A Marburg vírus kialakulása:

A Marburg vírus 1967-ben vált ismertté, amikor egy kutatócsoport, amely német tudósokból és jugoszláv orvosokból állt, fertőződött meg, miközben egy afrikai majomkolónia (egyiptomi zöld majmok) vírusos betegségeit vizsgálták. Az első járványokat Németországban, Jugoszláviában és két másik országban regisztrálták. A kutatók afrikai majmokkal dolgoztak, amelyek állítólag egy kiszállított kísérleti anyagon keresztül fertőződtek meg, és ezekből a majmokból származott a vírus. Az eredeti forrás, azaz a vadon élő állat, a majmok mellett valószínűleg gyümölcsdenevérek lehettek, amelyek hordozói lehetnek a Marburg vírust.

Az Ebola vírus kialakulása:

Az Ebola vírus először 1976-ban jelent meg, szintén Afrikában, de az Ebola folyó mentén, ahol az első járványokat regisztrálták. Az Ebola esetében is vadon élő állatok, különösen gyümölcsdenevérek, játszhatják a vírus terjedésében kulcsszerepet. A vírus az állatvilágból, például denevérekről, különféle szimbolikus vadon élő állatokra (például majmok, antilopok) terjedhet, és onnan emberre. A vírus emberi személyek között közvetlen érintkezéssel terjed, mivel a fertőzött személyek testnedvei, mint a vér, nyál, hányadék vagy izzadság, rendkívül fertőzőek.

Mi a kapcsolat a két vírus között?

Bár ezek a vírusok genetikailag különbözőek, közös jellemzőjük a magas halálozási arány és az, hogy mindkét vírus vérzéses lázat okoz, ami rendkívül súlyos és gyors lefolyású.

A két vírus közötti hasonlóságokat az okozza, hogy mindkettő a filovírusok családjába tartozik, így az őket okozó betegségek (filovírusos láz) szoros kapcsolatban állnak egymással. A filovírusok szálas szerkezetűek, és az emberi sejtekbe való bejutásuk hasonló mechanizmusokkal történik. Az Ebola és a Marburg vírusok mindkét esetben hatalmas vérzéses fertőzéseket, szervelégtelenséget és gyors halált okoznak, ami miatt rendkívül veszélyesek.

Mi a különbség közöttük?

Bár genetikailag hasonlóak, az Ebola vírus több altípussal rendelkezik, és hosszabb időn keresztül is okozhat járványokat, míg a Marburg vírus ritkább és jellemzően kisebb járványokat vált ki. A Marburg vírus kevesebb közvetlen fertőzési esetet okozott, de ugyanúgy súlyos, és az emberek közötti közvetlen érintkezés továbbra is az elsődleges módja a terjedésének.

Összefoglalva:

• A Marburg és az Ebola vírusok szoros rokonságban állnak, mivel mindkettő a filovírus családba tartozik, és mindkettő vérzéses lázat okoz.
• A Marburg vírus először 1967-ben jelent meg, főként majmokkal való érintkezés révén, míg az Ebola vírus először 1976-ban ütötte fel fejét.
• A két vírus közötti kapcsolat a közös eredetükben és a kórokozó mechanizmusukban rejlik, de az Ebola vírus változatosabb, és hosszabb ideig is okozhat járványokat.

Mindkét vírus esetében az emberi közegészségügyi reakciók, megelőzés és kezelés szoros figyelmet kaptak, és különböző tudományos kutatások próbálnak jobb kezelési módszereket, vakcinákat és terápiákat kifejleszteni a jövőbeli kitörések megelőzésére.

Tehát ezek a vírusok állatról terjedtek emberre, talán mutálódtak is?

Igen, ezek a vírusok zoonózis útján, vagyis állatról emberre terjedtek, és nagy valószínűséggel mutálódtak is, hogy alkalmazkodjanak az emberi szervezethez. A Marburg és Ebola vírusok természetes gazdái a vadon élő állatok, elsősorban a gyümölcsdenevérek, amelyek hordozhatják a vírust anélkül, hogy megbetegednének. A fertőzés általában akkor ugrik át emberre, amikor valaki fertőzött állattal (például denevérrel vagy majommal) érintkezik, például vadászat, húsfeldolgozás vagy állati testnedvekkel való érintkezés során.

A mutációk szerepe

A vírusok mutációja egy természetes folyamat, amely akkor következik be, amikor a vírus másolatokat készít önmagáról. Minden egyes másoláskor lehetőség van apró genetikai változásokra (mutációkra), és ha ezek a mutációk segítik a vírust az új gazdatestben való terjedésben, akkor az új variánsok előnyt élvezhetnek.

Mind a Marburg, mind az Ebola vírus mutálódhatott az idők során, hogy hatékonyabban terjedjen emberről emberre. Ugyanakkor a filovírusok viszonylag stabilak más vírusokhoz (például az influenzához vagy a koronavírusokhoz) képest, ami azt jelenti, hogy ritkábban változnak gyorsan. Ettől függetlenül, minden egyes járvány során apróbb genetikai változások történnek, amelyek hatással lehetnek a vírus terjedési sebességére vagy halálozási rátájára.

Hogyan ugrott át emberre?

A tudósok szerint a következő módokon történhetett meg az állatról emberre való átterjedés:

1. Denevérekkel való érintkezés: A gyümölcsdenevérek nyálában, vizeletében és ürülékében hordozhatják a vírust. Ha az ember közvetlenül érintkezik ezekkel az anyagokkal (például barlangokban dolgozva vagy denevéreket fogyasztva), akkor fertőződhet meg.
2. Fertőzött állatok húsának fogyasztása (bushmeat): A vadon élő állatok, például majmok és antilopok szintén hordozhatják a vírust. Afrikában gyakran fogyasztanak vadállatokat (ún. bushmeat), és ha a hús nincs megfelelően feldolgozva, akkor a vírus az ember szervezetébe kerülhet.
3. Kutatási balesetek és laboratóriumi fertőzések: A Marburg vírus első kitörésekor német kutatók fertőzött majmokkal dolgoztak, ami az egyik első dokumentált eset volt.

Mi történik, ha a vírus emberre kerül?

Miután a vírus bekerült egy emberi szervezetbe, a testnedvekkel terjed tovább: vér, nyál, hányás, izzadság vagy egyéb testfolyadékok révén. Az Ebola és a Marburg vírusok híresek arról, hogy szinte minden szervet megtámadnak, és a véredények falának károsításával súlyos belső és külső vérzéseket okoznak, ami végzetes lehet.

Lehetséges, hogy ezek a vírusok tovább fejlődnek és veszélyesebbek lesznek?

Bár a filovírusok nem mutálódnak olyan gyorsan, mint például a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus), az evolúció folyamatos, és ha a vírus elég sokszor kerül át emberre, új törzsek alakulhatnak ki. Az Ebola esetében már több különböző altípus létezik (például a Zaire-, Szudán- és Bundibugyo-típus[bándibugio]), amelyek eltérő halálozási rátákkal rendelkeznek.

A fő aggodalom az, hogy egy mutáció elősegítheti a könnyebb emberről emberre való terjedést, ami egy nagyobb járványhoz vezethet. Szerencsére az Ebola és a Marburg vírusok általában közeli érintkezéssel terjednek, így nem olyan gyorsan fertőzőek, mint például a légúton terjedő vírusok (például az influenza vagy a COVID-19). Ennek ellenére az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más szervezetek folyamatosan figyelik ezeket a vírusokat, hogy időben észleljék az esetleges veszélyes mutációkat.

 Milyen a Marburg és az Ebola halálozási rátája embernél?

A Marburg- és az Ebola-vírus rendkívül halálos betegségeket okoznak, de a halálozási ráta változó lehet a vírus törzse, az egészségügyi ellátás minősége és a járványügyi intézkedések függvényében.

Marburg-vírus halálozási rátája

• 23% és 90% között mozog, attól függően, hogy milyen az orvosi ellátás és az adott járvány során milyen törzs terjed.
• Az első dokumentált járványban (1967, Németország és Jugoszlávia) a halálozási arány 23-25% volt.
• A legsúlyosabb Marburg-járvány Ugandában és Angolában zajlott 2004-2005 között, ahol a halálozási arány elérte a 90%-ot.

Ebola-vírus halálozási rátája

Az Ebola-vírusnak több törzse létezik, és a halálozási arány törzsenként eltérő:

• Zaire Ebola-vírus (ZEBOV): 60-90% – ez a legveszélyesebb törzs, és az eddigi legnagyobb járványt okozta 2014-2016-ban Nyugat-Afrikában.
• Szudán Ebola-vírus (SUDV): 40-60% – valamivel kevésbé halálos, de még mindig rendkívül veszélyes.
• Bundibugyo Ebola-vírus (BDBV): 25-40% – ez a törzs kisebb járványokat okozott, és alacsonyabb a halálozási rátája.
• Reston Ebola-vírus (RESTV): Nem ismert, hogy emberekben betegséget okozna; főként majmokat fertőz.

 A 2014-2016-os nyugat-afrikai Ebola-járvány során (Guinea, Sierra Leone, Libéria) a halálozási arány 40-50% körül volt, mert a betegellátás javult, de a Zaire-törzs esetében ez akár 70% is lehetett kezelés nélkül.

Összehasonlítás és következtetések

• Mindkét vírus rendkívül halálos, de az Ebola valamivel ismertebb és több járványt okozott.
• Marburg kevesebb alkalommal jelent meg, de ha nincs megfelelő kezelés, a halálozási rátája akár 90% is lehet.
• Az egészségügyi ellátás kulcsfontosságú: megfelelő kezeléssel a túlélési esélyek nőnek, de mivel nincs specifikus gyógymód, a halálozás még így is magas marad.
• Ebola esetében léteznek már védőoltások (rVSV-ZEBOV, Ervebo), míg Marburgra egyelőre nincs hivatalosan engedélyezett vakcina.

Mindkét vírus azért különösen veszélyes, mert gyorsan terjed testnedveken keresztül, és súlyos belső vérzéseket, többszervi elégtelenséget és sokkos állapotot okoz.

Állatoknál nincs ekkora halálozási ráta?

Állatok esetében a Marburg- és Ebola-vírusok hatása eltérő lehet, és általában nem olyan magas a halálozási ráta, mint az embereknél. Azonban ez attól is függ, hogy milyen állatfajról van szó.

Marburg- és Ebola-vírusok állatokban

1. Rezervoár állatok (hordozók, de nem betegszenek meg súlyosan)

• Gyümölcsevő denevérek (Pteropodidae család, pl. Rousettus aegyptiacus)
• Ők a Marburg-vírus természetes hordozói.
• Nem okoz náluk súlyos betegséget, csak enyhe tüneteket vagy tünetmentesen hordozzák a vírust.
• Kiválasztják a vírust nyálukkal, vizeletükkel és ürülékükkel, így terjeszthetik más állatokra vagy emberekre.
• Az Ebola vírusok is denevérekről származhatnak (pl. a Hypsignathus monstrosus, Epomops franqueti, Myonycteris torquata fajok gyanúsítottak).

2. Fogékony állatok (megbetegednek és meghalhatnak)

• Majmok (főemlősök, pl. csimpánzok, gorillák, makákók)
• Az Ebola és a Marburg-vírus halálos a főemlősök számára is, de a pontos halálozási ráta állatfajonként változó.
• Ebola esetében egyes járványok majmok között 80-90%-os pusztulást okoztak.
• Vadon élő gorillapopulációk jelentősen csökkentek egyes Ebola-járványok miatt.
• Antilopok, disznók
• Az Ebola néhány esetben megfertőzött antilopokat és vaddisznókat is, de náluk nem mindig halálos.
• A Reston Ebola-vírus (RESTV) házi sertéseket is megfertőzhet, de náluk általában enyhe lefolyású.
• Rágcsálók, háziállatok
• Kutyák és macskák: Kutyáknál kimutatták az Ebola-vírus elleni antitesteket, de nem mutattak súlyos tüneteket.
• Rágcsálók: Úgy tűnik, hogy nem fogékonyak ezekre a vírusokra.

Miért nem olyan magas az állatoknál a halálozási ráta?

1. Természetes hordozók immunitása: A denevérek evolúciósan alkalmazkodtak ezekhez a vírusokhoz, így nem betegednek meg súlyosan.
2. Rövidebb fertőzési lánc: Vadon élő állatok esetében a fertőzés gyakran gyorsan ki is hal egy populációban, mert az erősen beteg állatok elpusztulnak, mielőtt továbbadhatnák a vírust.
3. Faji különbségek: Egyes állatok természetes rezisztenciával rendelkeznek a vírus ellen.

Összességében a főemlősök és néhány más emlős esetében az Ebola és a Marburg is nagyon veszélyes, de a természetes hordozók (pl. denevérek) tünetmentesen élnek együtt velük, ami lehetővé teszi a vírus fennmaradását.

Tehát rendkívül fertőző, szinte elkerülhetetlen a fertőzés, ha testfolyadékhoz ér az ember, de nincs cseppfertőzés? Elképzelhető, hogy úgy mutálódjon, hogy levegőben is terjedjen?

Jelenlegi terjedési módok:

A Marburg- és Ebola-vírusok főként testnedvekkel terjednek, azaz:

Vér, nyál, hányás, vizelet, széklet, verejték, anyatej, sperma, hüvelyváladék – közvetlen érintkezéssel vagy ezekkel szennyezett tárgyakon keresztül.
Halott fertőzöttek teste is rendkívül fertőző (ezért a temetési szertartások veszélyesek lehetnek, ha közvetlen érintkezés történik).
Laboratóriumi környezetben szövetminták, laboratóriumi balesetek során is terjedhet.

Nem terjed hagyományos értelemben vett cseppfertőzéssel, mint az influenza vagy a COVID-19.

Szocio Guy,