2025.02.21. péntek
A nyelvek eredetét több tényező alapján lehet meghatározni, és a nyelvtani szerkezet valóban az egyik legfontosabb szempont. Azonban nem az egyetlen! A nyelvrokonság megállapításához a következő fő módszereket használják:
1. Hangtan és szabályos hangmegfelelések
A nyelvek fejlődése során bizonyos hangváltozások szabályosan mennek végbe. Ha két nyelv között következetes hangmegfeleléseket találunk, akkor valószínű, hogy közös ősük volt. Például az indoeurópai nyelvekben az úgynevezett Grimm-törvény mutatja meg, hogyan változtak meg egyes mássalhangzók a germán nyelvekben az ősibb indoeurópai alakokhoz képest (pl. latin pater → angol father).
2. Alapszókincs és szófejlődés
A nyelvek legősibb és legfontosabb szavai (például az "anya", "apa", "víz", "tűz", "kéz") sokkal lassabban változnak, és ha ezek hasonlóságot mutatnak két nyelv között, akkor közös eredetre gyanakodhatunk. Például az indoeurópai "anya" szó több nyelvben felismerhető:
- latin: mater
- görög: mētēr
- szanszkrit: mātṛ
- angol: mother
A hasonlóság nem véletlen, hanem egy közös ősi nyelvből ered.
3. Nyelvtani szerkezet és morfológia
A nyelvek nyelvtani felépítése, például az igeragozás, névszóragozás vagy mondatszerkesztés, szintén kulcsfontosságú.
- Például a finnugor nyelvek (mint a magyar, finn, észt) közös jellemzője, hogy ragokat használnak a nyelvtani viszonyok kifejezésére (ház → házban, háznál, házzal), míg az indoeurópai nyelvek sokkal inkább elöljárószavakat alkalmaznak (in the house, at the house).
- Egy másik példa: az indoeurópai nyelvek többsége hajlítja a szavakat (facio → feci latinul), míg a kínai vagy a vietnámi nyelvek szinte teljesen izolálóak, azaz nem ragoznak.
4. Szintaxis és mondatszerkesztés
A mondatok szerkezete is árulkodó lehet. Például:
- Az angol és a kínai szórendje SVO (alany-ige-tárgy): I love you / Wo ai ni
- A japán szórendje SOV (alany-tárgy-ige): Watashi wa anata o ai shimasu
5. Nyelvcsaládok és történeti összehasonlítás
A nyelveket nyelvcsaládokba soroljuk. A történeti nyelvészet egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy bizonyos nyelvekről bebizonyították, hogy közös ősből származnak. Például:
- Az indoeurópai nyelvek közé tartozik a latin, görög, szanszkrit, szláv nyelvek, germán nyelvek stb.
- A finnugor nyelvek (pl. magyar, finn, észt) egy teljesen más eredetű nyelvcsaládba tartoznak.
- A szemita nyelvek közé sorolható az arab és a héber.
6. Írásos emlékek és rekonstrukciók
A nyelvek fejlődését régi szövegekből is visszakövethetjük. Például az ókori latin, ógörög vagy szanszkrit szövegek segítségével az indoeurópai nyelvek történetét rekonstruálhatjuk. Az olyan régi szövegek, mint a Rózsakői felirat (magyar rokon nyelvekkel) vagy az ókori sumér szövegek, segítenek megérteni a nyelvek fejlődését.
Tehát miből állapítható meg egy nyelv eredete?
- Hangmegfelelések (pl. latin pater → angol father)
- Alapszókincs hasonlósága (mother/mater/mātṛ)
- Nyelvtani szerkezet (ragozás, szórend, szóképzés)
- Mondatszerkesztés és szintaxis
- Nyelvcsaládok és történeti összehasonlítás
- Régi írásos emlékek és nyelvemlékek
Ha egy nyelv ezeken a szempontokon keresztül egy másik nyelvvel sok egyezést mutat, akkor nagy valószínűséggel közös ősi nyelvből származnak.
Értem. A magyar nyelvben viszont több a török és a szláv szó, mint a finnugor eredetű szavak. Itt egyértelműen a nyelvtan a döntő akkor? Nyilván a török a szláv szavak bevándoroltak a nyelvbe.
A magyar nyelv eredetének meghatározásában egyértelműen a nyelvtani szerkezet a döntő tényező. A szókincs nagyon sokféle hatásnak lehet kitéve az évszázadok során – egy nyelv rengeteg szót vehet át más nyelvekből, de a nyelvtan sokkal konzervatívabb és lassabban változik.
1. Miért nem a szókincs döntő egy nyelv eredeténél?
A magyar nyelv alapszókincse ugyan tartalmaz finnugor eredetű szavakat (pl. víz, hal, kéz, fej, fül, vér stb.), de valóban sokkal több török és szláv jövevényszó található benne. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a magyar nyelv nem finnugor eredetű, hanem azt, hogy a szókincs változékony, főleg ha egy nép hódítók vagy szomszédos kultúrák hatásának van kitéve.
Például:
- Az angol nyelv szókincsének 60%-a latin és francia eredetű (nation, liberty, justice, superior stb.), de ettől még germán nyelv, mert a nyelvtana germán maradt.
- A perzsa (fárszi) nyelv rengeteg arab szót tartalmaz, de nyelvtanilag indoeurópai, nem sémi.
Ugyanez a helyzet a magyar nyelvvel is.
2. A magyar nyelvtan és a finnugor kapcsolat
A magyar nyelvtan olyan alapvető sajátosságokat mutat, amelyek egyértelműen finnugor eredetre utalnak:
- Ragok és agglutináció: A magyar ragokat használ, nem elöljárószavakat (ház-ban, ház-nál, ház-ak). Ez a szerkezet megegyezik a finn és észt nyelvben találhatóval, és nagyon eltér például az indoeurópai nyelvekétől.
- Birtokos szerkezet: Apám háza (finn: isäni talo), ami szintén egy finnugor jellegzetesség.
- Számnévragozás: A magyarban a szám után a főnév egyes számban marad (két ház, három ember), akárcsak a finnben (kaksi taloa = "két ház").
- Igekötők és igekötős igék: Ez a jelenség is megtalálható a finnugor nyelvekben.
- Személyragok az igéken: megy-ek, megy-sz, megy – a ragozás szerkezete szintén finnugor eredetű.
Ezek a nyelvtani szerkezetek nem változtak jelentősen az évszázadok során, míg a szókincs igen. Ez bizonyítja, hogy a magyar egy finnugor nyelv, amelyre erős török, szláv, német és latin hatások rakódtak rá.
3. A jövevényszavak hatása és eredete
A magyar nyelv története során rengeteg szót átvett különböző népektől:
- Török eredetű szavak (honfoglalás kori hatások, illetve oszmán időszak): alma, borjú, gyümölcs, sátor, szablya, kincs
- Szláv eredetű szavak (szomszéd népek hatása): barát, ablak karácsony, palota, parlag, szombat
- Német eredetű szavak (középkori és újkori hatások): mester, párta, perec, frakk, spájz
- Latin és görög eredetű szavak (kereszténység hatása): templom, prédikál, penna, misztérium
Viszont ezek csak a szókincsben hagytak nyomot, a nyelvtanban nem.
Összegzés: Miért finnugor a magyar nyelv?
- A nyelvtan (ragok, igeragozás, birtokos szerkezetek) egyértelműen finnugor eredetű, és ezt nem befolyásolták jelentősen más nyelvek.
- A szókincs sok jövevényszót tartalmaz, de ez nem változtat a nyelv eredetén.
- A hangtan és a nyelvi szerkezet is hasonlóságot mutat a finnugor nyelvekkel, különösen a permi és obi-ugor nyelvekkel.
Tehát, ha egy nyelv eredetét kutatjuk, nem a szókincs a döntő, hanem a nyelvtani struktúra, ami a magyar esetében egyértelműen a finnugor nyelvek közé sorolja.
Vizsgáljuk meg a szemita nyelveket is. A szemita nyelvek rendkívül régiek, és gyökereik az i. e. 4. évezred végéig, esetleg még korábbra nyúlnak vissza. A legkorábbi szemita nyelvek közé tartozik az akkád, amely már az i. e. 3. évezredben megjelent Mezopotámiában. Az akkád az első ismert szemita nyelv, és ebből fejlődtek ki később az asszír és babilóni dialektusok.
1. A szemita nyelvek eredete és kora
A szemita nyelvek az afroázsiai nyelvcsalád egy ágát alkotják, amelybe olyan nyelvek tartoznak, mint az:
- Ókori szemita nyelvek: akkád, ugariti, föníciai, arámi, héber
- Modern szemita nyelvek: arab, héber, arámi dialektusok, etiópiai szemita nyelvek (amhara, tigrinya)
A szemita nyelvek ősének eredete nem teljesen tisztázott, de a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a szemita nyelvek egy közös ősnyelvből (proto-szemita) fejlődtek ki, amely valahol a Közel-Keleten vagy az Arab-félszigeten beszéltek még az írásbeliség előtti időkben, tehát i. e. 4000 körül vagy még korábban.
A legkorábbi biztos írásos nyomok az akkád nyelvből származnak, amely Mezopotámiában az i. e. 2500 körüli időszakban már jól dokumentált. Az akkád egyértelműen szemita nyelv, és az ékírást a suméroktól vette át, de a nyelvi szerkezete teljesen eltért a sumérétól.
2. Van-e kapcsolat a szemita nyelvek és a sumér nyelv között?
A sumér nyelv egy izolált nyelv, ami azt jelenti, hogy nincs ismert rokonsága más nyelvekkel. Nem tartozik sem a szemita, sem az indoeurópai, sem más ismert nyelvcsaládba.
Azonban nagy kulturális és nyelvi hatása volt a szemita nyelvekre, különösen az akkádra:
- A sumérok fejlesztették ki az ékírást, amelyet az akkádok is átvettek, de saját nyelvükhöz igazították.
- Sok sumér eredetű szó került át az akkád nyelvbe (különösen vallási, mezőgazdasági és adminisztratív kifejezések).
- A mezopotámiai kultúra erősen sumér alapokon nyugodott, így az akkád és későbbi szemita nyelvek is számos sumér szót őriztek meg.
Viszont a sumér nyelvtan és a szemita nyelvek nyelvtana teljesen eltérő:
- A sumér agglutináló nyelv, mint a magyar vagy a finn (ragokat használ).
- A szemita nyelvek gyökrendszeren alapulnak, ahol a szavak 3 mássalhangzós gyökökre épülnek (pl. K-T-B – írni → kitáb = könyv, kataba = írt arabul).
Ezért a szemita nyelvek nem a sumérből származnak, hanem egy másik, független nyelvcsalád részét képezik.
3. Mikor kezdtek el dominálni a szemita nyelvek?
- I. e. 2500 körül: Az akkád nyelv már uralkodóvá válik Mezopotámiában, és lassan kiszorítja a sumért.
- I. e. 2000 körül: A sumér nyelv kihal, és Mezopotámiában már szinte mindenki akkádul beszél.
- I. e. 1500 körül: A föníciaiak és a kánaániták nyelve (ősi héber, ugariti) megjelenik a Földközi-tenger térségében.
- I. e. 1000 körül: Az arámi nyelv egyre fontosabb lesz, és az asszír birodalom idején már az egész Közel-Keleten elterjedt.
- I. e. 500 körül: Az arámi lesz a régió lingua francája (közös nyelve), és a Biblia egyes részeit is arámi nyelven írják.
- I. sz. 600 körül: Az arab nyelv az iszlámmal együtt gyorsan terjedni kezd, és mára a legelterjedtebb szemita nyelv lett.
A nyelvek őseinek kutatása egy rendkívül összetett téma. Ez a pár sor, csak gondolatébresztő lehet ebben.
Szocio Guy,
