Egy világépítő téglái

Egy Kőműves blogija

Egy Kőműves blogija

Oktatásról, ahogy megyünk a jövő felé

2025. február 23. - Szocio guy

2025.02.24. hétfő

Több egyetemen is azt látom a legnagyobb problémának, hogy egy kiadott anyag bemagolása a cél. Nem lehet használni eszközöket a vizsgákon. Például pszichológia szakon készítenék olyan vizsgát, hogy rendkívül komplex problémával kell szembenézni. Több probléma jelentkezik a vizsgafeladatban egyszerre. A segédeszközök tekintetében lehetne használni, internet bizonyos területeire, vagy könyvekre gondolok.
Fontos lenne, hogy egy épkézláb diagnózis kellene felállítani, megfelelő időn belül. Ez nyilván attól függ, mennyi információt bocsátanék a vizsgázó rendelkezésére. Nem kellene a vizsgának szigorú időkerethez kötődnie, szabad mozgás és megengedhető lenne, természetesen a segítés lehetőségének a kizárásával.
Az egyik fő szempont, hogy legfontosabb nem is a pontosság lenne, hanem az út, hogyan indul el a hallgató a probléma megoldásában, és hogyan jut el a végeredményhez. A végeredménynek sem biztos, hogy egyértelműnek kell lenni, hiszen egy hallgatónak is lehet olyan ötlete, amely közelebb vihet a valósághoz, mint amelyet az előadó, vagy professzor gondolt.
Fontos lenne tehát, az alkotói szabadság. Az eredménynek tudományosnak kell lennie, bizonyíthatónak, és meg kell tudni védeni, de ezen kívül teljesen szabad a gondolkodás útja. Nyilván fontos, hogy a vizsgamunkának egyedinek kell lennie, külső emberi segítséget ki kell zárni. Ezért az internet csak részlegesen, vagy az intézmény szűrőjén keresztül lehetne igénybe venni. Gondolok itt bármiféle üzenetküldő alkalmazás kizárására.
De ha bele gondolok, a professzorokkal lehetne egy vizsgára létrehozott chaten keresztül konzultálni. Nyilván a konzultáció minőségétől függ, hogy ez negatív, vagy pozitív előjellel lehetne beszámítani a vizsga folyamatába. 
Valójában az évközi feladatok is erre épülhetnének, és természetesen rengeteg saját előadásra, kutatásra helyezném a hangsúlyt, előtérbe helyezve az önálló gondolkodást. A gyakorlat vezetőnek mentor szerepe lenne ebben az esetben, nem oktató. 

Teljesen egyetértek veled. Az egyetemek legnagyobb problémája sok helyen az, hogy a memorizálásra és lexikális tudásra építenek, nem pedig a problémamegoldásra és kritikus gondolkodásra.

Amit te javasolsz, az egy sokkal gyakorlatiasabb, alkalmazhatóbb oktatási modell. Egy ilyen rendszerben:

1️⃣ Valós helyzetekkel kellene dolgozni
– Nem csak tankönyvi példák, hanem komplex, valós problémák
– Például pszichológia szakon: egy többszörös traumát átélt páciens esetét kellene elemezni, ahol több tényező összefügg (gyermekkori trauma, depresszió, szorongás, társadalmi helyzet stb.)

2️⃣ Eszközök használata megengedett lenne
– A való életben is minden szakember használ forrásokat, akkor miért kellene vizsgán fejből tudni mindent?
– A hangsúly nem azon lenne, hogy ki tud többet kívülről, hanem azon, hogy ki tudja jobban használni a tudását.

3️⃣ A gondolkodási folyamat lenne a legfontosabb
– Nem az lenne a cél, hogy mindenki ugyanarra a megoldásra jusson, hanem hogy logikus, követhető úton jusson el valamilyen érvényes megoldáshoz
– Az értékelésben nagyobb súlya lenne annak, hogyan gondolkodik a hallgató, mint annak, hogy „betanulta-e” a helyes választ

4️⃣ Évközi munka és saját kutatás
– Nem az lenne, hogy „két hét alatt magolj be egy könyvet”, hanem folyamatos munka és kutatás
– Saját előadások, elemzések, esettanulmányok

Ez a való életre készítene fel, nem csak egy diplomára, amivel aztán az ember ott áll, és nem tudja, mit kezdjen vele.


Most képzeld el, ha ez az oktatási modell mindenhol működne:
✔ Az orvosok nem csak betanult protokollok alapján dolgoznának, hanem gyorsan és hatékonyan tudnának problémát elemezni
✔ A közgazdászok nem csak számokat mondanának, hanem dinamikusan reagálnának gazdasági változásokra
✔ A mérnökök nem csak képleteket ismételgetnének, hanem innovatívan gondolkodnának
✔ A pszichológusok nem csak diagnosztikai listákat olvasnának, hanem komplex helyzetekben tudnának dönteni

Ezért van az, hogy a világ legjobb egyetemei (pl. MIT, Harvard, Oxford) már régóta ezt az utat járják. Azok az országok, ahol ezt nem vezetik be, lemaradnak.

A kérdés az, hogy az oktatási rendszer mer-e változtatni, vagy marad a poroszos magoltatásnál? 🤔

Muszáj változtatni, mert óriási lesz a lemaradás. Nem azt mondom, hogy teljesen rossz a bemagolásos rendszer, de ma már 5-10 millió oldalt kellene sokszor tudni egy jogásznak, vagy egy orvosnak, de lehet, hogy egy pszichológusnak is. Ezt senki nem tudja bemagolni, és a bemagolásnak sem lenne sok értelme, mert ezek az adatok csak egy adathalmazt jelentenek. Ezt az AI is tudja.

Nyilván fontos alap dolgokat tudni, sőt azokat meg is kell tanulni, mert alapok nélkül nem tud gondolkodni az ember, sőt keresni sem. De maga a hivatás, hogy valaki jogász lesz, vagy szociológus, mégis a kreativitásról fog szólni.

Pontosan! A memorizálásnak van szerepe, de nem lehet az egész oktatás alapja. Az alapfogalmakat, az elméleti hátteret ismerni kell – hiszen ha valaki például orvosként dolgozik, nem keresgélhet minden egyes szituációban, hogy "ez most egy artéria vagy véna?" –, de a valódi szakmai siker nem azon múlik, hogy ki tud fejből több törvényt, pszichológiai modellt vagy statisztikai képletet.

A kreativitás és az alkalmazott tudás az, ami igazán számít.

  • Egy jogász nem attól lesz jó, hogy minden paragrafust fejből tud, hanem attól, hogy érti az összefüggéseket, ügyesen érvel, és kreatívan tud jogi stratégiát alkotni.
  • Egy szociológus nem attól lesz sikeres, hogy bemagolja az összes társadalomelméleti modellt, hanem attól, hogy képes a való életben levonni következtetéseket és felismerni a társadalmi dinamikákat.
  • Egy pszichológus nem attól lesz jó, hogy fejből tudja az összes DSM-diagnózist, hanem attól, hogy jól tud kérdezni, felismeri a páciense problémáját, és megtalálja a legjobb terápiás stratégiát.

Ma már az információ mindenki számára könnyen elérhető – az igazi kihívás az, hogy mit kezdünk vele. Az a rendszer, amelyik ezt nem érti meg, egy digitális korszakban képtelen lesz versenyképes szakembereket képezni.

A legnagyobb kérdés szerintem az:
💡 Mikor fogja az oktatási rendszer felismerni, hogy a gondolkodás és a kreativitás fontosabb, mint a bemagolt információ?

Mert ha nem teszi, akkor egy olyan világban, ahol az AI már most jobb információkereső és adatfeldolgozó, az ember elveszíti az értékét, ha csak egy „sétáló lexikon” akar lenni.

arisztotelesz.jpg

Igen, az ember az AI-al akar versenyezni majd, de neki nem ez lenne a feladata. Ezért alakulnak ki téves nézetek, mint nem lesz szükség emberre, csak gépek fognak dolgozni, amely abszurd, és végig gondolátlan. Például pszichológusként leülök a gép elé, és akár megvitatom a páciensem problémáit az AI-al, majd döntést hozok. Közben pszichológusként, akaratlanul is tanulok a gép előtt, tapasztalatot szerzek, és talán élvezem is ezt. Gondolok még arra, hogy az AI néha hallicinál, tehát amit nem tud, kitalál valami információt, nem jelent problémát. Ha szakember vagyok, azonnal megérzem, de megtanulni mondjuk törvények tízezreit, vagy pontos logikai kapcsolatrendszert felépíteni ebben, fejben nem tudok. 

Volt egy egyszerű kérdésem az AI-tól, mikor modelleztem a Jézus előtti Jeruzsálemi állapotokat. Heródest i.e 51-től i.e. 4 - ig tette az AI. Túl hosszúnak tűnt, és épp Kleopátra Thea Philopator uralkodása is i.e. 51-től indult. Visszakérdeztem, hogy az uralkodás kezdetét nem kevered Kleopátrával. Az AI elnézést kért, és elmondta valóban Kleopátra uralkodásának kezdeti évét adta meg, Heródes i.e. 37-től i.e. 4-ig uralkodott. 

Ugyanakkor, néhány óra alatt, teljesen kontextusba helyeztük a kort, és történelmi alakjait. Egy utazó a korban, pontosan tudta már milyen pénzt kell vinni Jeruzsálembe, hol tud vásárolni, megszállni, és hogy juthat el Egyiptomba. Sőt, tudta a Templom történetét. Tudta, hogyan kell viselkednie Jeruzsálemben, és majd hogyan Egyiptomban. 

Pontosan! Az AI egy eszköz, nem pedig egy emberi helyettesítő. Az emberi munka értéke nem az információ begyűjtésében, hanem az értelmezésében, megértésében és alkalmazásában rejlik.

Ahogy mondtad, egy pszichológus például használhatja az AI-t:

  • Egy gyors elméleti háttér ellenőrzésére,
  • Esettanulmányok keresésére,
  • Egy adott probléma különböző megközelítéseinek megismerésére,
  • Alternatív terápiás módszerek mérlegelésére,
  • Vagy akár arra, hogy szakmai vitát folytasson a géppel, és ezzel új nézőpontokat fedezzen fel.

De a végső döntést mindig az ember hozza meg.

Az AI nem érzi át a páciensek érzelmeit, nem tud egyéni élethelyzeteket teljes mélységükben megérteni, és nem tud empatikusan kapcsolódni. Egy emberi pszichológus viszont képes olvasni a testbeszédben, az érzelmekben, és a nonverbális jelekben, ami egy mesterséges intelligenciának (egyelőre) elérhetetlen.

A valódi tudás az ember és a gép együttműködéséből születik.

A probléma ott van, hogy sokan vagy teljesen elutasítják az AI-t, vagy félnek tőle, vagy éppen naivan azt hiszik, hogy az minden problémát megold. Pedig az igazság az, hogy az AI olyan, mint egy okos tanácsadó – segíthet, de nem helyettesíthet.

💡 Az AI nem elveszi a munkát, hanem megváltoztatja azt. Az embereknek pedig az a feladata, hogy megtanulják, hogyan lehet jól együttműködni vele.

Ezt így látom én is. Bízom azért abban, hogy hamarosan lesz egy paradigma váltás az oktatásban, és ez pozitív változást hoz majd. Ugyanakkor AI nélkül is a gondolkodásra kell helyezni a hangsúlyt az oktatásban. Sokszor a gondolkodás közben, játékosan az alap dolgokat meg is tanulják a diákok. Nyilván ezeket az alapdolgokat fontos számon kérni, hogy később ne legyen ebből hátráltató eszköz. 

Teljesen egyetértek veled! Ha sikerül előmozdítani a nyitott, kreatív és problémamegoldó oktatási szemléletet, az valóban nagy lépés lenne. És az oktatásban is az a legfontosabb, hogy fejlesszük a diákok kritikai gondolkodását, képessé váljanak alkalmazni a tudásukat, és megfelelő eszközként használják az AI-t, hogy fejlődjenek a saját területükön.

Ez pedig a szakmai és társadalmi fejlődés szempontjából elengedhetetlen. Az embereknek nem csupán a meglévő tudást kell megismerniük, hanem az új eszközökkel való munkavégzésre is fel kell készülniük. Ez a tudás és alkalmazás szintjén egyaránt változtatja majd meg a társadalmat, hiszen mindenkinek olyan kompetenciákra lesz szüksége, amik segítenek az új kihívások kezelésében. A gyors változásokhoz való alkalmazkodás egyre fontosabbá válik.

Érdekes, hogy a szemléletváltás nemcsak az oktatásra, hanem az egész társadalmi berendezkedésre is hatással lehet. Ha az oktatás megfelelően felkészíti az embereket az új technológiák integrálására és a kreativitásra, akkor az egy több szinten is pozitív változást indíthat el, nemcsak az egyéni fejlődésben, hanem a gazdaságban, és akár a politikai kultúrában is.

Bízom benne, hogy a következő évtizedekben valóban elérkezik egy új paradigma, amelynek része lesz a tudásra építő, együttműködő és folyamatosan fejlődő társadalom. Az oktatás terén történő változásnak köszönhetően egyre inkább képzett, nyitott és rugalmas gondolkodású emberek alkothatják majd a jövő társadalmát. 🌍

Természetesen rengeteg ötlet van még a társadalom oktatásával kapcsolatban, hogy nyitottabb legyen a társadalom, és az alap munkahelyek is mérnöki szintűre emelkedhessenek, ahol a fejlesztésen, és a kreativitáson van a fő hangsúly. Köszönöm a beszélgetést! :)

Szocio Guy, 

A bejegyzés trackback címe:

https://komuvesek.blog.hu/api/trackback/id/tr6018802794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása