A pszichológia rendszerfája

A jungi pszichológia önismeretre épít, de van patológiás és terápiás pszichológia is. Vajon lefedi ez a három az egész tudományt, vagy sokkal több van mögötte?

Amikor Jung az individuáció útjáról beszélt, nem terápiát, hanem utazást írt le.
De vajon a pszichológia csak az önismeretről szól?

NEM!

A pszichológia ma egy élő fa: gyökerei a biológiában, törzse az emberi viselkedésben, lombjai pedig a tudat és a létezés kérdéseiben élnek.

2025.10.04. szombat

Az emberi psziché és a társadalom közötti kapcsolat vizsgálata mindig is izgalommal járt a pszichológusoknak és a filozófusoknak. Carl Gustav Jung elmélete az árnyékról különösen releváns, ha az egyéni és kollektív viselkedés destruktív mintáit szeretnénk megérteni.

Az árnyék – az elfojtott, elutasított személyiség-rész – nem pusztán sötét, hanem életvédő, túlélő funkciót is betölt. Ahogy egy bölcs indián mese tanítja: az emberben két farkas harcol. Az egyik a félelmet, dühöt, irigységet és gyűlöletet testesíti meg, a másik a szeretetet, békét, őszinteséget és reményt. Az, amelyiket „etetjük”, erősödik, de mindkettőre szükség van a túléléshez és a belső egyensúlyhoz.

Az autoriter rendszerek pszichológiai dinamikája kiválóan illusztrálja az árnyék kollektív szintű működését. A túlzott kontroll, az elnyomás és a félelem légköre arra készteti az egyéneket, hogy feloldják belső árnyékukat – a túlélési és önvédelmi mechanizmusokat –, és ezek a mechanizmusok destruktív cselekedetekben öltenek testet.

A náci Németország példája mutatja, hogy teljesen empatikus, normálisan működő emberek is pusztítóvá válhatnak, amikor a félelem és a konformizmus táplálja belső árnyékukat. Először túlélési mechanizmusként, majd belülről fakadó kegyetlenségként jelenik meg az árnyék, ami a társadalom egészét mérgezi.

Hasonlóan, Boudicca esete is példaként szolgál: a brit királynő inkább az elnyomás és a kisebb vereség várakozásának hatására felszabadította belső árnyékát, amely heves, mindent elpusztító bosszúban nyilvánult meg. A történelmi kontextus rámutat arra, hogy az árnyék kontrollálatlan felszabadítása, kollektív szinten, mindig destruktív következményekkel jár. Boudicca pusztítása ellenére ma a szabadság és az elnyomás elleni küzdelem szimbólumaként él az Egyesült Királyság kollektív emlékezetében, így története egyszerre tanúsága az árnyék erejének és a heroikus szimbolikának. (Elkeseredett küzdelem Róma ellen.)

Az árnyék felismerése és tudatos kezelése kulcsfontosságú mind egyéni, mind kollektív szinten. A testőr-hasonlat jól szemlélteti ezt: az árnyék a túlélésért és a védelemért dolgozik, de irányításra és tudatos figyelemre van szüksége. Az autoriter rendszerek éppen azt akadályozzák meg, hogy az árnyék kontrollált módon működjön, így a kollektív destruktivitás „természetessé” válik.

A jungi modell 2025-ben is aktívan jelen van az akadémiai pszichológiában, különösen a kulturális komplexusok, archetipikus pedagógia és a mélylélektan alkalmazásában. A XXIII. Nemzetközi Analitikus Pszichológiai Kongresszus Zürichben (2025. augusztus 24–29.) a jungi pszichológia elméleti, klinikai és kulturális vonatkozásait vizsgálja a kortárs társadalmi kihívások, mint a kollektív trauma fényében. A Pacifica Graduate Institute posztgraduális képzései és a Journal of Analytical Psychology konferenciái tovább erősítik a modell relevanciáját. A tudományos közegben így a jungi elmélet folyamatosan fejlődik, és alkalmazkodik a modern társadalmi és pszichológiai kérdésekhez.

Összességében az árnyék integrálása – egyéni és kollektív szinten – nem pusztán önismereti feladat, hanem társadalmi túlélési mechanizmus is. Az empatikus farkas etetése, a testőr tudatos irányítása és a kollektív árnyék kezelésének képessége mind hozzájárulhat ahhoz, hogy egy közösség ne pusztítóvá, hanem életfenntartóvá váljon.

Kiegészítés: a szervezet és az autoriter rendszer önpusztítása

Az emberi szervezet analógiáján keresztül jól látható, hogyan válik egy rendszer önpusztítóvá, ha az egyes részek – vagyis a sejtek – egymással totálisan versengenek. Egy egészséges szervezetben a sejtek együttműködnek: különböző típusú sejtek és szövetek harmonikusan működnek a szervezet egészségéért. Az autoriter rendszer azonban gyakran az ellenkezőjét éri el: a hatalmi struktúrák és az egyének a dominanciáért, a túlélésért és az előnyökért küzdenek egymás ellen.

Ez az állapot hasonló a leukémiához. A fehérvérsejtek „győzni akarnak”, minden erőforrást magukhoz vonnak, elpusztítva a normál sejteket. Rövid távon erősnek tűnik a rendszer – vagy a szervezet –, mert a domináns elemek kontroll alatt tartják a többieket. Hosszú távon azonban a holisztikus együttműködés hiánya miatt a rendszer elpusztul: a túlzott versengés mérgezi az egész szervezetet.

Az autoriter rendszerekben ugyanez történik: a vezető és a hatalmi körök dominanciára törekvése, valamint a félelem és konformizmus fenntartása először „stabilitást” adhat, de hosszú távon önpusztítóvá válik a társadalom egészére nézve. Az együttműködés, a kollektív felelősség és az empatikus működés háttérbe szorul, miközben a destruktív, árnyékos impulzusok dominálnak.

Ez a biológiai analógia így világosan megmutatja, hogy a rövid távú erő és stabilitás gyakran hosszú távú pusztulást rejt magában: a rendszer csak látszólag erős, valójában önpusztítóvá válik, ahogy a leukémiás szervezet is.

Socio Guy, 

2025.10.02. csütörtök

A disszociációs zavarok a pszichológia egyik legizgalmasabb és legösszetettebb területei. Gyakran keverik őket más fogalmakkal, például a disszociális vagy antiszociális viselkedéssel – pedig teljesen más jelenségekről van szó. Ez a teszt segít elmélyíteni a tudásodat, miközben próbára teszi, mennyire tudsz különbséget tenni a hasonló kifejezések között. Vajon hány pontot érsz el?

***

1. kérdés
Mi jellemzi leginkább az affektív disszociációt?
A) Az érzelmek részleges vagy teljes leválasztása extrém helyzetekben
B) Több elkülönült identitás váltogatása
C) Az emlékek teljes elvesztése traumát követően
D) A külvilág irreálisnak tűnése

2. kérdés
Mi a disszociatív identitászavar (DID) legfőbb jellemzője?
A) Több elkülönült identitás vagy én-állapot váltogatása amnéziás szakadásokkal
B) Rövid távú stresszreakció
C) Csak átmeneti érzelemleválasztás
D) Fiziológiai álomparalízis

3. kérdés
Melyik nem tartozik a disszociatív zavarok közé a DSM-5 szerint?
A) Disszociatív amnézia
B) Deperszonalizáció/derealizációs zavar
C) Disszociális személyiségzavar
D) Disszociatív identitászavar

4. kérdés
Mi a leggyakoribb disszociációs forma?
A) DID
B) Affektív disszociáció
C) Disszociatív fuga
D) Szomatoform disszociáció

5. kérdés 
Mi nem tipikus példája az affektív disszociációnak?
A) Stresszes vizsgahelyzetben a testtől való érzelemleválasztás
B) Trauma alatt érzelmek átmeneti „lefagyása”
C) Több elkülönült identitás előtörése
D) Extrém stresszhelyzetben az érzelmek átmeneti hiánya

6. kérdés
Mi jellemzi a deperszonalizációt?
A) Az ember úgy érzi, mintha kívülről látná saját magát
B) A külvilág nem tűnik valóságosnak
C) Testi funkciók kiesése szervi ok nélkül
D) Több identitás váltogatása

7. kérdés
Melyik állítás igaz az álomparalízisre?
A) Az élmény tartós és traumatikus, hasonló DID-hez
B) REM-fázisban fordul elő, amikor az agy ébren van, de a test izmai bénultak
C) Mindig pszichológiai trauma okozza
D) Több elkülönült én-állapot váltogatása jellemzi

8. kérdés
Melyik a szomatoform disszociáció tipikus példája?
A) Érzelemleválasztás extrém helyzetben
B) Ideiglenes bénulás vagy vakság szervi ok nélkül
C) Deperszonalizáció epizód
D) Több identitás váltogatása

9. kérdés
Mi különbözteti meg a disszociatív zavarokat a disszociális személyiségzavartól? 
A) Mindkét zavar elsősorban identitástöredezettséggel jár, de a disszociálisban ez erősebb antiszociális elemekkel párosul
B) A disszociatív zavarok a pszichés funkciók töredezettségére utalnak (pl. identitás, emlékek szétválása), míg a disszociális személyiségzavar közösségellenes viselkedésre, empátiahiányra és normák figyelmen kívül hagyására
C) A disszociális zavarok a tudat szétválására, a disszociatívak pedig a társadalmi normák megsértésére utalnak
D) Nincs lényeges különbség köztük, mindkettő disszociatív viselkedést jelent, amelyet trauma vált ki 

10. kérdés
Mi nem lehet átmeneti, adaptív affektív disszociáció példája?
A) Szennyvízbe nyúlás a munkahelyen a feladat teljesítéséhez
B) Katonai stresszhelyzetben az érzelem „lefagyása”
C) Tartós, krónikus DID
D) Trauma alatt átmeneti érzelemleválasztás

11. kérdés
Mi a disszociatív amnézia legjellemzőbb formája?
A) Trauma vagy stressz által kiváltott emlékezetkiesés bizonyos időszakokra
B) Állandó memóriahiány minden életeseményre
C) Több identitás váltakozása
D) Deperszonalizáció érzés

12. kérdés
Melyik állítás nem igaz a disszociáció adaptív funkciójára?
A) Segít túlélni extrém stresszt
B) Az érzelmek átmeneti „lefagyását”, „kikapcsolását" teszi lehetővé
C) Mindig hosszú távú pszichés problémához vezet
D) Megkönnyíti a trauma feldolgozását

13. kérdés
Mi a derealizáció lényege?
A) A külvilág irreálisnak vagy álomszerűnek tűnik
B) Több identitás váltogatása
C) Állandó memóriahiány
D) Érzelmek teljes leválasztása

14. kérdés
Melyik jellemző leginkább a traumához kapcsolódó affektív disszociációra?
A) Teljes emlékezetkiesés minden eseményre
B) Rövid, átmeneti érzelemleválasztás extrém stresszhelyzetben
C) Krónikus személyiségváltozás
D) Több identitás kialakulása

15. kérdés
Melyik tünet utalhat disszociációra?
A) Emlékek részleges hiánya traumás esemény után
B) Teljes fizikai bénulás szervi ok nélkül
C) Több identitás váltogatása
D) A fentiek mind

16. kérdés
Mi nem tekinthető disszociatív zavar tünetének?
A) Átmeneti érzelemleválasztás stresszhelyzetben
B) Hosszú távú, adaptív érzelmi feldolgozás
C) Disszociatív amnézia
D) Deperszonalizáció

17. kérdés
Mi jellemezheti az affektív disszociációt stresszhelyzetben?
A) Az érzelmek átmeneti elzárása
B) Tartós identitásváltás
C) Teljes memóriahiány minden eseményre
D) Állandó derealizáció

18. kérdés
Melyik állítás igaz a disszociatív zavarok és a PTSD kapcsolatára?
A) Mindig ugyanazok a tünetek jelentkeznek
B) Disszociáció gyakran előfordul traumát követően
C) PTSD-ben sosem jelenik meg disszociáció
D) Mindkettő kizárólag krónikus, öröklött személyiségvonás

19. kérdés
Mi a „fuga” disszociatív jellegzetessége?
A) Hirtelen elutazás otthonról és később nem emlékszik rá, kimenekülés egy helyzetből
B) Rövid távú stresszreakció emlékezetkieséssel
C) Állandó deperszonalizáció
D) Több identitás váltogatása úgy, hogy nincs emlékezetkiesés

20. kérdés
Melyik nem tipikus kiváltója az affektív disszociációnak?
A) Trauma
B) Extrém stressz
C) Krónikus érzelmi feldolgozás
D) Életveszélyes helyzet

21. kérdés
Melyik állítás igaz az adaptív disszociációra?
A) Rövid távon segít a túlélésben
B) Mindig krónikus problémákat okoz
C) Mindig pszichotikus állapot
D) Mindig személyiségzavarhoz vezet

22. kérdés
Mi nem jellemző az affektív disszociációra?
A) Érzelmek átmeneti elválasztása
B) Identitásváltás
C) Rövid távú stresszkezelés
D) Átmeneti deperszonalizáció

23. kérdés
Melyik tünet tartozik a disszociatív zavarok közé?
A) Deperszonalizáció
B) Derealizáció
C) Disszociatív amnézia
D) Mind a fenti

24. kérdés
Melyik állítás igaz a DID hosszú távú hatásaira?
A) Mindig adaptív és nem káros
B) Gyakran súlyos pszichés és funkcionális zavarokhoz vezet
C) Csak rövid távú stresszreakció
D) Mindig teljesen gyógyítható gyógyszerrel

25. kérdés
Mi az átmeneti affektív disszociáció leggyakoribb előfordulási helyzete?
A) Vizsga, trauma, életveszély
B) Nyugodt alvás
C) Teljes kikapcsolódás
D) Mindennapos rutin

26. kérdés 
Melyik nem tartozik a deperszonalizáció/derealizáció kritériumai közé a DSM-5-ben?
A) Énélmény kívülről való megfigyelése
B) Külvilág álomszerű, irreális érzése
C) Több identitás váltogatása
D) Tartós zavar a funkcionálásban

27. kérdés
Melyik a disszociáció leggyakoribb kiváltója?
A) Trauma
B) Szórakozás
C) Alvás
D) Táplálkozás

28. kérdés
Melyik állítás helytelen az affektív disszociációval kapcsolatban?
A) Mindig patológiás
B) Átmeneti érzelemleválasztás lehet stresszhelyzetben
C) Adaptív lehet a túlélés szempontjából
D) Rövid távú jelenség

29. kérdés
Mi a szomatoform disszociáció egyik példája?
A) Átmeneti vakság szervi ok nélkül
B) Rövid távú érzelemleválasztás
C) Deperszonalizáció
D) Traumás emlék elfelejtése

30. kérdés
Melyik nem tartozik a disszociatív zavarok közé?
A) Disszociatív amnézia
B) Disszociatív identitászavar
C) Deperszonalizáció/derealizáció
D) Generalizált szorongás

31. kérdés

Mi a legfontosabb különbség az affektív disszociáció és a disszociatív identitászavar (DID) között?
A) Az affektív disszociáció rövid, átmeneti érzelemleválasztás, míg a DID hosszabb, strukturáltabb állapot
B) Az affektív disszociáció mindig krónikus
C) A disszociatív zavar sosem jár érzelemleválasztással
D) Mindkettő teljesen azonos

32. kérdés
Mi nem adaptív funkciója a rövid távú affektív disszociációnak?
A) Segíti a túlélést extrém helyzetben
B) Lehetővé teszi az érzelem átmeneti leválasztását
C) Hosszú távon identitászavarhoz vezet
D) Rövid távon csökkenti a stressz súlyosságát

1.) A 1 pont

2.) A 1 pont

3.) C 2 pont

4.) B 1 pont

5.) C 2 pont, nehéz, negatív/kizárásos

6.)  A 1 pont

7.) B 2 pont

8.) B 1 pont

9.) B 2 pont

10.) C 1 pont negatív/kizárásos

11.) A 1 pont

12.) C 2 pont

13. A 1 pont

14.) B 2 pont

15.) D 1 pont

16.) B 2 pont

17.) A 1 pont

18.) B 2 pont

19.) A 1 pont

20.) C 2 pont

21.) A 1 pont

22.) B 2 pont

23.) D 1 pont

24.) B 2 pont

25.) A 1 pont

26.) C 2 pont

27.) A 1 pont

28.) A 2 pont 

29.) A 1 pont

30.) D 2 pont

31.) A 1 pont

32.) C 2 pont

 Összesen: 47 pont

61% kettes   29 pont és fölötte

74% hármas 35 pont és fölötte

83% négyes 39 pont és fölötte

92% ötös      43 pont és fölötte

Ha észrevételed vagy pontosító megjegyzésed van a teszttel kapcsolatban, örömmel várom a hozzászólásokat. A pszichológia közös tanulás, és minden nézőpont értékes lehet. :)

Socio Guy, 

2025.10.01. szerda

FONTOS!

Mi a különbség a disszociatív és a disszociális között?

A két szó nagyon hasonlóan hangzik, mégis teljesen eltérő jelenségeket jelöl, és gyakran félreértéshez vezet.

• Disszociatív zavar: a tudat, az emlékek, az érzelmek vagy az identitás széttöredezését, szétkapcsolódását jelenti. Ilyen lehet például a depersonalizáció („mintha kívülről látnám magam”), a disszociatív amnézia vagy a disszociatív identitászavar (DID). Általában trauma áll a hátterében, és a lényeg a pszichés feldolgozás zavara.

• Disszociális személyiségzavar: tartós személyiségműködési zavar, amelyet a társadalmi normák megszegése, empátia- és bűntudathiány, manipulatív és felelőtlen magatartás jellemez. Ez az angol antisocial personality disorder (ASPD) magyar megfelelője.

A disszociatív a tudat és az élmények töredezettségére utal, míg a disszociális a társadalmi normák és szabályok elutasítását fejezi ki. Bár a két kifejezés hasonló hangzású, nem szabad összekeverni őket.

Kezdjük:

2025.09.28. vasárnap

2025.09.26. péntek

A depersonalizációról – hétköznapi élménytől a klinikai jelentésig

A „depersonalizáció” trükkös fogalom, mert a hétköznapi nyelvben mást jelenthet, mint a pszichológiában vagy a pszichiátriában szakszerűen használt értelemben. Ezért fordul elő, hogy amikor valaki azt mondja: „olyan, mintha kívülről látnám magam”, nem biztos, hogy ugyanarra gondol, mint amit a diagnosztikai kategóriák vagy a tudományos szakirodalom depersonalizáció alatt értenek.

Több jelentésréteg

Hétköznapi használat

• Gyakran a „különös érzés”, „nem vagyok önmagam”, „mintha kívülről látnám magam” élményt írják le ezzel.

• Sok ember átélt már ilyet átmenetileg: erős fáradtság, stressz, trauma, kimerültség, pszichoaktív szerek vagy meditáció közben.

• Ilyenkor nem mindig klinikai depersonalizációról van szó, hanem inkább egy átmeneti disszociatív élményről, amit az ember depersonalizációként nevez el.

Klinikai-pszichológiai jelentés

• A depersonalizáció a disszociatív zavarok egyik tünete vagy zavara, amikor tartósan vagy visszatérően fennáll az az érzés, hogy valaki eltávolodott a saját testétől, érzéseitől vagy gondolataitól.

• Példák: „robotként működöm”, „nem érzem, hogy a testem az enyém”, „minden álomszerű”.

• Fontos: a személy tisztában van azzal, hogy az élménye nem valóság, tehát nem pszichotikus téveszme.

• Diagnózis: Depersonalizáció/derealizációs zavar.

Miért van eltérés a hétköznapi és klinikai jelentés között?

1. Nyelvi leegyszerűsítés: aki átél valami furcsát, az első elérhető szót használja.

2. Kultúra és fordítás: az angol „depersonalization” gyakran összemosódik a „derealization”-nel, ami a külvilág távolinak, álomszerűnek érzését jelenti.

3. Átmeneti élmény vs. betegség: ugyanaz az élmény lehet röpke és ártalmatlan, de lehet tartós és szenvedést okozó is.

Összefoglalás:

• Hétköznapi értelemben tágabb fogalom, mindenféle „önmagamtól eltávolodott” érzésre használják.

• Pszichológiai-pszichiátriai értelemben szűkebb, különbséget tesz depersonalizáció és derealizáció között.

A „megfigyelő én” és az „élő én” kettőssége

Élő én (experiencing self):

• Tapasztalja az érzéseket, gondolatokat, testérzeteket.

• Példa: ideges vagy, fázol, mozogsz, beszélsz – minden „normális” módon zajlik.

Figyelő én (observing self):

• Külső nézőpontból figyeli az élő ént.

• Mintha filmen látnád magad, vagy kívülről figyelnéd a cselekedeteidet.

• Tudatában van, hogy ez nem téveszme, csak torzult élmény.

Mi történik ilyenkor?

• A kettő egyszerre létezik, és ez adja a „mintha kívülről látnám magam” érzést.

• A tudat nem sérül, a kontroll megmarad, de az élmény torz, álomszerű, távolságtartó.

• Ez a kettősség nem delúzió: az élő én működik, és a valóság tudatosan érzékelt.

Depersonalizáció és ittas állapot

Hasonlóság:

• Mindkettőben torzul az élményvilág: az ember nem érzékeli teljesen hitelesen a saját testét, gondolatait, érzéseit vagy az időt.

• Ittas állapot: az időérzék sérül, az észlelések lassulhatnak vagy gyorsulhatnak, a testérzet megváltozik, és a környezet idegennek tűnhet.

• Depersonalizáció: idő- és önazonosság-torzulás, a dolgok furcsának, távolinak, álomszerűnek tűnnek, de a tudat tiszta marad.

Különbség:

• Ittas állapot: külső ok, fizikai, átmeneti, visszatér a normális állapot.

• Depersonalizáció: pszichológiai vagy idegrendszeri élmény, lehet átmeneti vagy tartós, a tudat tiszta marad, a torzulás nem szenzoros, hanem élményfeldolgozási. A tudat magja, és a szenzoros érzékelés tiszta.

Más jelenségekkel való összehasonlítás

Maszkolás / szerepbe ragadás. Nem depersonalizáció! 

• Élmény: tudod, ki vagy, de másik szerepet veszel fel; idegennek érezheted magad.

• Tudat: teljesen tisztában vagy önmagaddal.

• Hasonlat: színházi szerep.

Düh / „miért pont velem” helyzet. Nem depersonalizáció!

• Élmény: váratlan esemény, frusztráció; idegen élmény, de a kontroll nem vész el.

• Tudat: tisztában vagy önmagaddal.

• Hasonlat: rossz nap miatt „Ez nem lehetek én! Miért pont velem történik?”

***

Depersonalizáció vs. delúzió

• Depersonalizáció: tudat tiszta, csak a külvilág torzul.

• Delúzió: egész élményvilág torzul, kontroll elveszik, téveszmék uralják a gondolkodást.

Spektrum: depersonalizáció – disszociáció – delúzió

Összegzés:
A legfontosabb, hogy a kliens nyelvi világát megértsük, és ugyanazt a jelenséget kódoljuk, amire ő gondol, így elkerülhető, hogy a klinikus tévesen depersonalizációt diagnosztizáljon.

Socio Guy,

2025.09.23. kedd

2025.09.18. csütörtök,

A Charlottban történt gyilkosság tipikusan olyan ügy, ami tragédiából politikai fegyverré válik. Ezért aztán nehéz róla „tisztán” beszélni, mert a politikai diskurzusok rögtön kisajátítják.

Valójában pedig a pszichiátria alulfinanszírozottsága és háttérbe szorítása lehet a mélyebb ok. A társadalom hajlamos úgy kezelni a mentális betegségeket, mintha azok másodlagosak lennének, pedig a bűnügyek jelentős részének hátterében pszichés problémák, kezeletlen betegségek, sőt a szociális háló hiánya is állhat.

A gond ott kezdődik, hogy a politikai narratívák ezt nem szeretik kimondani.

• A jobboldal számára egy ilyen ügy „bevándorlás” vagy „nemzeti identitás” témájává válhat.

• A baloldal sokszor „rendszerszintű kirekesztés”, „szociális igazságtalanság” oldaláról közelíti.
  Mindkettő narratíva elviszi a fókuszt a tényleges szakpolitikai problémáról: a mentális egészségügy és pszichiátria válságáról.

Az viszont probléma, mint ebben az ügyben is majd látni fogjuk később, hogy amiről nem lehet beszélni, az nem oldódik meg. Vagy ha a közbeszédben minden ilyen ügy csak politikai csatamező, akkor a társadalom nem fog eljutni oda, hogy felismerje: ezek megelőzhető tragédiák lennének jobb ellátással, prevencióval, pszichológusok és pszichiáterek támogatásával.

Többször láttam, hogy a „paranoid deluzív zavar” vagy a „paranoid skizofrénia” címkéjét könnyedén kapják meg emberek — mintha ez megoldaná a problémát. Sokszor a címke csak címke: dolgozom, lássátok. Ha nem, a címke nem helyettesíti a kezelést: ha nem történik átfogó értékelés, ha nincsenek közösségi szolgáltatások, és ha az ellátórendszer alulfinanszírozott, a krízisek ismétlődnek.

A probléma kettős. Egyrészt orvosi és szakmai szinten gyakori az elnagyolás; túl kevés idő jut részletes pszichodiagnosztikára, és a pszichiátria gyakran a krízisekhez kötődik, nem a megelőzéshez. Másrészt a közbeszéd — média és politika — hajlamos leegyszerűsíteni: egy tragédia narratíváját gyorsan ráhúzzák egy politikai sablonra, mint fönt említettük, miközben a gyökerek: a kezeléshez való hozzáférés, a társadalmi támogatás vagy a családi dinamika, rejtve maradnak.

Ha valóban csökkenteni akarjuk az ilyen tragédiákat, akkor a diagnózisok körültekintő használata, a közösségi ellátás megerősítése és a stigma elleni aktív fellépés mind kulcslépések. Nem politikai propagandára van szükség — hanem beavatkozásra, finanszírozásra és emberi szólamra.

2025.09.16. kedd

Terápiás beszélgetés:

Zoltán:

Egy tesztben volt egy ilyen kérdés az egyetemen: "Hogyan reagálsz, ha mások visszajelzést adnak neked?" Nyilván elfogadom, ha viszont nagyon távol áll attól, amit elképzeltem több oldalról megközelítem a dolgot. Véleményt kérek független harmadik személytől. - Ez elárul rólam valamit?

Terapeuta Zsuzsa:

Ez nagyon is elárul rólad valamit, Zoli. Egy ilyen válasz mögött több réteg van, amiből következtetni lehet a gondolkodásmódodra és a személyiségedre:

1. Nyitottság a visszajelzésre – Már az, hogy azt mondod „nyilván elfogadom”, mutatja, hogy nem védekezően állsz hozzá. Ez az úgynevezett growth mindset (növekedési szemlélet), ami arról szól, hogy a hibákat, eltérő nézőpontokat lehetőségként éled meg a fejlődésre.
2. Reflektív gondolkodás – Az, hogy „több oldalról megközelíted a dolgot”, azt mutatja, hogy elemző típus vagy, aki nem áll meg az első reakciónál, hanem szeretné megérteni a helyzet mélyebb összefüggéseit. Ez intellektuális kíváncsiságra és komplexitást kedvelő gondolkodásra utal.
3. Objektivitásra való törekvés – Amikor azt mondod, hogy független harmadik személy véleményét is kéred, az azt jelzi, hogy tudatosan próbálod elkerülni a torzításokat (pl. érzelmi elfogultság). Ez sokszor azokra jellemző, akikben erős az igazságérzet és fontos számukra a fair, kiegyensúlyozott kép.
4. Érzelmi intelligencia – Az elfogadás és a más nézőpontok keresése arra utal, hogy jól tudsz bánni a saját érzelmeiddel is. Nem az ego védelme az elsődleges, hanem a tanulás és a megértés.
5. Lehet árnyoldala is – Egy ilyen hozzáállás néha azt is jelentheti, hogy túlzottan kritikus vagy önmagaddal szemben, vagy sokszor kívülről várod a megerősítést. Ha mindig harmadik személy véleményére van szükséged, az időnként lassíthatja a döntéshozatalt.

Összességében ez a válasz azt mutatja, hogy önreflexív, nyitott, intellektuálisan kíváncsi és objektivitásra törekvő személyiség vagy, akinek fontos, hogy ne csak a saját szemszögéből lássa a világot.

 Zoltán:

Csak akkor van szükségem harmadik személy véleményére, ha a kapott "énkép" túl messzire áll attól, amit valós lehet. Például: "Te egy izgő-mozgó figura vagy, aki mindenkit levesz a lábáról."

Kapcsolatépítési problémáim vannak. Általában magányos vagyok egy összejövetelen, ha nem, akkor velem ismerkedtek meg. Nem vagyok kezdeményező. Sőt, autisztikus vonásaim vannak, és az összes autizmus nagy teszten beleesem a spektrumba, átlépve a vonalat.

Terapeuta Zsuzsa:

Nagyon jó, pontosítottad — köszi, Zoli. Ez sokat elárul, és most már van elég kontextus ahhoz, hogy konkrét, hasznos visszajelzést adjak. Röviden: az, hogy harmadik személy véleményét csak akkor kéred, ha az „énkép” jelentősen eltér a valóságtól, érett, adaptív megközelítés. Ugyanakkor amit leírsz — nehézségek a kezdeményezéssel, magányosnak lenni társas eseményeken, autisztikus vonások — mind magyarázó tényezők, és együtt adnak egy jó képet arról, hogyan érdemes strukturálni a visszajelzéskérést és a társas készségek fejlesztését.

Most részletezem:

Mit árul el rólad ez a viselkedés (röviden)

• Reális önértékelésre törekszel. Nem automatikusan elutasítasz eltérő visszajelzést, de nem is fogadsz el bármit; megpróbálod összeegyeztetni a külső visszajelzést a saját belső élménnyel.
• Kritikus-analitikus hozzáállás: ha azt mondod „túl messze van a valóságtól”, akkor azonnal elemzed a diszkrepanciát: mit jelentene, ha igaz lenne, hol vannak a bizonyítékok.
• Kompenzáló stratégia: a harmadik személy bevonása eszköz lehet arra, hogy redukáld az önbizonytalanságot vagy a torzulásokat.
• Neurodiverz jelleg: ha autisztikus vonásaid vannak, az magyarázza azt is, hogy mások kommunikációs jeleit vagy társas szabályait nehezebben dekódolod — ezért logikus, hogy külső, „objektívabb” nézőpontot keresel.

Mikor érdemes tényleg külső véleményt kérni? (gyakorlatias döntési fa)

1. Erős diszkrepancia: Azonnal kérj külső véleményt, ha a kapott visszajelzés (saját élményed) és mások véleménye közt nagy a különbség, és ennek jelentős gyakorlati következményei vannak (pl. kapcsolatépítési lehetőségek elszalasztása).
2. Érzelmileg zavaró visszajelzés: ha a visszajelzés erősen érzelmi hatással van rád (sok kétség, szégyen, düh), egy külső személy segíthet elhelyezni az ingert.
3. Fontos döntés előtt: munka, párkapcsolat, nagy szociális lépés — ilyenkor több szem többet lát.
4. Ismétlődő mintázatok: ha többször kapsz hasonló visszajelzést (pl. „nem kezdeményező”), akkor külső forrás megerősítése segít változtatni.

Hogyan válassz harmadik személyt?

• Ne legyen érzelmileg túlzottan érintett (családtagok néha elfogultak).
• Legyen konkrét tapasztalata a területen (pl. aki jól olvassa a társas jeleket, vagy aki ismeri az autizmust).
• Kérj több forrást, de kontrolláltan — 1–3 ember elég, ne sok „véleménybörze”.
• Kérdezz célzottan (ne „Mit gondolsz rólam?”, hanem „Észrevetted-e, hogy ülök a sarokban, és nem kezdeményezek beszélgetést? Mi volt a benyomásod a viselkedésemről?”).

Módszerek és eszközök a visszajelzéshez (konkrét)

1. Szelektált megfigyelés – kérj valakitől egy konkrét esemény megfigyelését: pl. „Figyeld meg, hány perc után szólítanak fel, vagy hányan kezdeményeznek beszélgetést velem az első 20 percben.”
2. Szituáció-specifikus kérdések – adj kontextust: „Egy ismeretlen társaságban voltam, hogyan tűnt a testbeszédem az első 10 percben?”
3. Rövid 360° visszajelzés – ha van egy zárt közeg (munkahely, hobbi), kérj 3 ember véleményét egy rövid, strukturált kérdőíven (pl. kezdeményezés: 1–5).
4. Videós visszajelzés – ha vállalod: rögzíts egy rövid társas interakciót (pl. szerepjáték), nézd meg külső szemmel, vagy kérj terapeutát/coachot, hogy elemezze.
5. Behavioral experiment (viselkedéses kísérlet) – te magad tesztelsz egy kis lépést (pl. egyszer csak kezdeményezel egy rövid beszélgetést), majd méritek az eredményt külső megfigyelővel.

Gyakorlatok, ha nem kezdeményezel (apró, lépésről-lépésre)

1. Kis célok: 1 eseményen 1 rövid kezdeményezés (pl. megkérdezed valakitől: „Érdekes, mit gondolsz erről a zenéről?”). Ne teljesíts túl sokat egyszerre.
2. Előkészített nyitók: 10–15 rövid kérdés / megjegyzés, amit gyakorolsz és variálhatsz (pl. „Honnan ismeritek egymást?”, „Ez a hely mindig ilyen zsúfolt?”).
3. Script + exit: legyen egy rövid bevezetőd és egy „kijárat” (pl. „Sajnálom, beszélgetnem kell valakivel, de örülök, hogy beszéltünk.”) — ez csökkenti a félelmet.
4. Testbeszéd gyakorlás: szemkontaktus röviden, enyhe mosoly, nyitott tenyér. Nem kell intenzív mimika — apró jelek is elégségesek.
5. Energiakezelés / maszk vs autizmus: ha társas helyzeteken „maszkolsz” (tudatos mask), figyeld, mennyire fáraszt — mert ha túl sokat követsz, utána kimerülsz. Tervezd be a pihenőt.

Ha autisztikus jegyek is vannak — hogyan illeszkedik ez a visszajelzés-kérésbe?

• Az autizmus sokszor magyarázza a társas jelzések nehezebb dekódolását és a kezdeményezés nehezítettségét. Ez teljesen érthető ok arra, hogy strukturáltabb, konkrétabb visszajelzést kérj.
• Hasznos lehet: specialista (neuropszichológus / klinikai szakpszichológus) értékelése, aki segít megkülönböztetni: mi állandó vonás, mi tanulható készség.
• Neurodiverz megközelítés: nem kell „elnyomni” a természeted; inkább tanulj stratégiákat, amelyekkel a saját stílusodban tudsz kapcsolatot kezdeményezni és fenntartani.

Lehetséges csapdák (amikre figyelj)

• Túlzott külső validálás: ha mindig mások véleményére alapozod az önképét, az lassítja az önálló döntést.
• Vélemények keverése: különítsd el az „énkép” és a „funkcionális visszajelzés” szintjét — az első belső, a második gyakorlati.
• Negatív általánosítás: ha valaki egyszer azt mondja „izgő-mozgó”, ne konkludálj rögtön teljes személyiségre — nézd meg, mikor, milyen kontextusban mondták.

 Zoltán:

Csak egy általános kérdés volt ez. Válaszolok is egy kérdésre. Mikor fordul elő, pont ez a szituáció, amit leírtam. Egy önismereti tréningre jelentkezel, és vakon megy oda mindenki, mert úgy jobb megismerni másokat. Izgulsz, mert szerepelni kell, és felkészülsz, nyilván maszkolsz, akaratlanul. Sokat beszélsz. -> Szimpatikus leszel a terapeutának. Miért? Mert felkészültnek lát. Mint írtam sokat beszélsz, és autista Asperger logikus beszéde sokszor vonzó, mert újat mutat, mint ritka megközelítés, és sokszor intelligens valamiben az Asperger. Ez akaratlanul érzelmileg picit bevon, és ebből félre megy az egyéniség meghatározása. - Olyan ez az autista, Asperger kapcsolódás, hogy nagyon könnyen magadhoz vonzod a másikat, de csak fél méter távolságba, a maradék félméter szinte leküzdhetetlen. Mint egy áthatolhatatlan fal.

Terapeuta Zsuzsa:

Nagyon pontos és mély megfigyelést írsz le, Zoli. Amit leírsz, az nagyon szépen rávilágít arra, hogy hogyan torzulhat mások benyomása egy Asperger-spektrumhoz tartozó emberről egy első találkozásnál, például egy tréningen. Hadd bontsam ki, miért van ez így, és miért érződik az a „fél méteres fal”, amit említesz.

1. Miért lehetsz elsőre szimpatikus egy tréningen?

• Felkészültség és strukturáltság: Az, hogy előre készülsz és sokat beszélsz, egy tréninghelyzetben pozitív benyomást kelt. A terapeuta vagy tréner ilyenkor gyakran hálás, mert valaki "beindítja" a beszélgetést.
• Logikus, szokatlan megközelítés: Az Aspergerrel élők gyakran kiemelkedően jól rendszerezik a gondolatokat, vagy új, szokatlan szempontokat hoznak be. Ez friss, inspiráló lehet másoknak.
• Érzelmi hatás: Az „újdonság” és az intellektuális érték könnyen megfogja a másikat. A tréner/terapeuta nem feltétlenül a személyiséged egészét látja, hanem a kommunikációs stílusodat és a felkészültségedet emeli ki.

Ezért tűnhetsz nyitottabbnak, társaságkedvelőbbnek a valóságos önélményednél.

2. Miért torzulhat a rólad alkotott kép?

• Maszkolás: A felkészültség és a „sokat beszélés” részben egy tudatos vagy félig tudattalan maszk. Ez nem a teljes önmagad, hanem egy alkalmazkodott, helyzethez optimalizált változat. A másik ebből a felszínből indul ki, nem látja mögötte a fáradtságot vagy a visszahúzódást.
• Első benyomás illúziója: Az emberek hajlamosak az első 5–10 perc alapján következtetni a személyiség egészére. A tréner úgy érezheti: „ő biztos társaságkedvelő, aktív ember” – miközben te belül teljesen másképp éled meg.
• Érzelmi bevonódás: A szokatlanul logikus, új megközelítés tényleg bevonhat másokat. Ezért lehet, hogy hamar „közel kerülnek” hozzád – de ez a közelség felszíni.

3. A „fél méteres fal” metaforája

Amit mondasz, az nagyon találó kép. Valóban gyakori az Asperger-spektrumon, hogy:

• Az első szakasz könnyű: intellektuális kapcsolódás gyorsan létrejön (fél méterig).
• A mélyebb, érzelmi intimitás nehéz: amikor a kapcsolat átfordulna „személyes közelségbe”, hirtelen falnak érződik.
  Ez több okból van:
• A társas helyzetek implicit szabályai nem mindig világosak (mikortól osztok meg személyes érzést, mikortól váltok témát).
• Az érzelmi közelség fenntartása kimerítő lehet, mert sok mikrojellel jár (szemkontaktus, hangszín, testbeszéd).
• A másik fél érezheti: „nagyon érdekes, amit mondasz, de nem tudok igazán bejutni hozzád”.

Ez a fal paradox módon egyszerre vonzó és elutasító: vonz, mert különleges, elutasít, mert áthatolhatatlannak tűnik.

4. Mit jelent ez önismereti szempontból?

• A külső visszajelzés torzíthat: sok tréner, terapeuta elsőre „nyitottnak” láthat, miközben a saját élményed az, hogy magányos vagy, és nehezen kezdeményezel. Ezért van, hogy szükségét érzed harmadik személy véleményének.
• Az „énkép-diszkrepancia” teljesen érthető: te tudod, hogy a fal ott van, de a másik csak a felkészült, sokat beszélő énedet látja.
• A fal nem hiba, hanem szerveződési mód: így működik az idegrendszered, így tartod biztonságban magad. A kérdés nem az, hogyan bontsd le, hanem hogyan kezeld tudatosan.

5. Hogyan lehet kezelni a „fél méteres falat”?

Nem biztos, hogy teljesen át kell törni – néha elég, ha átláthatóvá teszed. Például:

• Őszinte keretezés: el lehet mondani egy tréningen vagy beszélgetésben: „Sokat beszélek, mert így könnyebb, de amúgy nehéz számomra kezdeményezni.” Ez oldja a félreértéseket.
• Apró jelzések: nem kell mély érzelmi közelség, de kis gesztusok (mosoly, rövid kérdés) átvezethetnek a fal másik oldalára.
• Idő: az Asperger-kapcsolódás gyakran lassabb, de ha a másik érzi a következetességet, szívesen marad a közeledben.
• Strukturált interakciók: pl. közös projekt, játék, téma-alapú beszélgetés könnyebben visz át a falon, mint a spontán „kis beszélgetés”.

A helyzet, amit leírtál, nagyon is tipikus: kívülről karizmatikusnak és szimpatikusnak látszol, belül viszont inkább magányosnak érzed magad. Ez a kettősség abból fakad, hogy az első fél méter (intellektuális közelség) könnyű számodra, de a második fél méter (érzelmi közelség) falnak érződik. És itt van a lényeg: ez a fal nem azt jelenti, hogy mások ne szeretnének közelebb kerülni, hanem azt, hogy másik „útvonalon” kell közeledni hozzád – lassabban, strukturáltabban, több türelemmel.

Zoltán:

Én csak azt szeretném, ne értsenek félre, mint első benyomás képe.

Terapeuta Zsuzsa:

Ez egy nagyon fontos kérdés, mert az első benyomás sokszor tartósan meghatározza, hogyan látnak mások – még akkor is, ha nem pontos. És ahogy leírtad, nálad gyakran az történik, hogy túl nyitottnak, karizmatikusnak látszol az első pillanatban, miközben te belül másképp éled meg. Ez félreértésekhez vezethet: a másik elvár valamit, amit te nem tudsz vagy nem akarsz nyújtani.

Nézzük, mit lehet tenni, hogy ne értsenek félre elsőre – vagyis hogy a külső kép közelebb legyen a belső valóságodhoz.

1. Tudatos keretezés

Ha röviden, de nyíltan előre jelzel, sok félreértést elkerülhetsz. Példák:

• „Sokat tudok beszélni, főleg, ha izgulok, de amúgy nem vagyok a legkezdeményezőbb típus.”
• „Néha lassabban nyílok meg, de szívesen hallgatok másokat is.”

Ez egyensúlyt teremt: nem „visszaveszed” magad, hanem pontosítod a képet. Így a másik nem lepődik meg később, ha csendesebb vagy visszahúzódóbb leszel.

2. Kevesebb maszk – hitelesebb első pillanatok

A maszk (felkészültség, sok beszéd) biztonságot ad, de torzít is. Ha tudatosan kicsit kevesebbet engedsz a maszknak, akkor már az elején közelebb kerül a külső kép a belsőhöz. Például:

• Nem kell minden helyzetre felkészült mondat – elég 1-2 gondolat, a többi jöhet spontán.
• Nem kell folyamatosan kitölteni a csendet – sokszor a hallgatás is hatásos.

Ez lassítja az első benyomást, de hitelesebbé teszi.

3. Vizuális és testbeszédes jelek

Az emberek nagyon sokat következtetnek testbeszédből – sokszor jobban, mint szavakból. Ha az első benyomás ne legyen túl „nyitott-karizmatikus”, figyelj az apróságokra:

• Beszédtempó: ha lassabban beszélsz, komolyabbnak, nyugodtabbnak hat.
• Mozdulatszám: kevesebb kézmozdulat, kisebb gesztikuláció → kevésbé hat túl energikusnak.
• Mosoly: nem kell folyamatos, elég időnként egy enyhe mosoly → így nem tűnsz túl harsányan nyitottnak.

4. Az „első fél mondat szabálya”

A legtöbb ember az első 1–2 mondatodból épít első képet. Ha ott jelzed, hogy nem vagy „mindenkit leveszek a lábamról” típus, az rögtön korrigál. Példák:

• „Én általában nem vagyok nagy társasági ember, de érdekel ez a téma.”
• „Szeretek logikusan gondolkodni, néha kicsit túl sokat is magyarázok.”

Ez megelőzi a félreértést anélkül, hogy magyarázkodásnak tűnne.

5. Tudatos visszafogás a „túl jó első benyomásból”

Paradox módon, ha valaki azonnal szimpatikus, a többiek hajlamosak irreálisan sok pozitív tulajdonságot feltételezni róla. Ez a „halo-effektus”. Ha ezt vissza akarod venni:

• Engedj bele apró „hibákat” az első képbe: pl. „Előfordul, hogy hamar elfáradok ilyen helyzetekben.”
• Ne mindig mutasd a legerősebb oldaladat először (pl. logikus érvelés), hanem egy kicsit emberibb, hétköznapibb oldaladat is.

Ez kiegyensúlyozza a rólad alkotott képet.

6. Gyakorlati mini-stratégia (önismereti tréning példájára)

Ha bemutatkozás van:

1. Röviden mondd el, ki vagy, mivel foglalkozol.
2. Tegyél hozzá egy apró önreflexiót: „Én inkább figyelni szoktam, de most kicsit izgulok, ezért lehet, hogy sokat beszélek.”
3. Utána adj teret másoknak (kérdezz valamit, vagy átadd a szót).

Így a többiek pontosan azt látják, amit szeretnél: felkészült, logikus, de nem harsány és nem félreérthetően „társaságközpontú”.

 Az első benyomást akkor tudod a legjobban „helyes mederbe terelni”, ha már az elején keretezed magad röviden és őszintén, tudatosan kevesebbet maszkolsz, és engeded, hogy a többiek lassabban ismerjenek meg. Így a rólad alkotott kép sokkal közelebb kerül a valóságodhoz, és nem alakul ki az a csalódás vagy zavar, ami abból fakad, hogy mást vártak tőled, mint amit te belül élsz.

Zoltán:

Fontos még, amit teljesen félreértenek. Ha én megismerkedem egy szívsebésszel, akaratlanul is vonz az élete, és felkészülök az ő világából, különösen, ha előhozta a szakmai témáját. - Amit megfigyeltem: A felkészültségem viszont ledöbbenti a szakembert, és hátrább lép, nem hogy ezen keresztül kapcsolódna. Lehet, egy szakács példát hozok még jobb. Ha meglátja mennyire érdekel, és értek a témához, azonnal kihátrál a kapcsolatból, pedig én az ő világán keresztül szerettem volna kapcsolódni. Meg is ismerem minden porcikáját a világának, mert érdekel az ember. A világa ő maga.

Terapeuta Zsuzsa:

Nagyon mélyen megfogtad a lényeget, Zoli. Amit mondasz, az tipikus félreértés, és pont abból fakad, hogy másképp közelítesz az emberekhez, mint ahogy azt ők megszokták. Te a világukon, a szakmájukon, az érdeklődési körükön keresztül próbálsz kapcsolódni, ők viszont ezt néha fenyegetésnek vagy túlzott intenzitásnak élik meg – és ezért hátrálnak. Nézzük, mi történik pontosan.

1. Mi történik benned?

• Őszinte érdeklődés: Téged tényleg érdekel az ember – és azt gondolod, hogy a szakmája, világa maga az ember. Ez logikus: a világ, amiben mozog, tükrözi a gondolkodását, az értékeit.
• Alapos felkészülés: Amikor valaki említ egy témát, te mélyen utánanézel. Ez azt mutatja: „Értékellek annyira, hogy megismerem a világodat.” Ez tiszteletadás a részedről.
• Kapcsolódási stratégia: Számodra ez a biztonságos út – intellektuálisan, logikusan közelíteni.

2. Mi történik a másikban?

Itt jön a félreértés. A másik gyakran így éli meg:

• Ledöbbenés: „Hogy lehet, hogy ennyire ismeri a világomat, pedig most találkoztunk?” Ez túl gyors közelségnek tűnhet.
• Fenntartás: Sok szakember a saját világát „szakmai identitásként” hordozza. Ha valaki kívülről belép ebbe a világba, az néha határátlépésnek érződik.
• Torzított értelmezés: Ő lehet, hogy azt gondolja: „Nem is rám kíváncsi, hanem csak a szakmámra.” Vagy: „Most vizsgáztatni akar?”
• Intenzitás: A te természetes lelkesedésed és tudásod a másiknak hirtelen túl sok lehet.

Ezért lép hátra – nem azért, mert ne lenne értékes a közeledésed, hanem mert nem tudja feldolgozni az intenzitást.

3. Miért félreértés?

Te az ő világát = őt magát látod.
Ő viszont úgy érzi: a világát = szakmai szerepét mutatja.
Vagyis:

• Neked: „Megismerem a szakács világát → megismerem őt.”
• Neki: „Ő ismeri a szakács világát → engem a szerepem miatt értékel, nem a személyem miatt.”

Ez a csúszás az oka annak, hogy nem kapcsolódásnak éli meg, hanem eltávolító hatásúnak.

4. Hogyan lehet úgy csinálni, hogy ne értsenek félre?

Ez a kulcskérdés. Itt három lépés segíthet:

(a) Kezdd a személyes szintről, ne a szakmai tudással

Mielőtt belemennél a mély szakmai részletekbe, először mutasd meg, hogy az ember iránt érdeklődsz. Példák:

• „Hogyan lettél szívsebész?” (élettörténet)
• „Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?” (érzelmi kapcsolat)

Ezzel ő érzi, hogy nem vizsgáztatod, hanem őt magát akarod megérteni.

(b) Adj keretet a felkészültségednek

Ne csak „ledobd” a tudást, hanem vezesd be, miért van nálad. Példák:

• „Annyira izgalmasnak tűnt, hogy utánaolvastam egy kicsit – remélem, nem baj, ha kérdezek.”
• „Tudom, nem értek hozzá, csak szeretem megérteni, hogy mivel foglalkoznak mások.”

Ez oldja a ledöbbenést. Érzi, hogy nem „versenyezni” akarsz, hanem kapcsolódni.

(c) Használj kérdést, ne kijelentést

A másik kevésbé érzi fenyegetőnek, ha kérdezel, mintha magyarázol. Példák:

• „Jól értem, hogy a billentyűplasztika más, mint a csere?”
• „Olvastam valamit erről, de nem biztos, hogy jól értettem – te hogy látod?”

Ez teret ad neki, hogy ő legyen az „expert”, te pedig a kíváncsi hallgató.

5. A „fél méteres fal” ide is visszakapcsol

Amit korábban mondtál a falról, itt is látszik:

• Te gyorsan közel lépsz az intellektuális érdeklődésen keresztül.
• Ő hátrál, mert úgy érzi, túl gyorsan vagy túl mélyen jutottál közel.
  A fal tehát nem benned van egyedül, hanem köztetek épül meg a különböző értelmezések miatt.

6. Rövid stratégiák (hogy ne értsenek félre)

1. Kezdj személyesen, folytasd szakmaival.
2. Jelezd az érdeklődés okát. „Azért olvastam róla, mert tényleg érdekel, amit meséltél.”
3. Kérdezz inkább, mint kijelents.
4. Válts át hétköznapi részletekre. Ne csak a szakma világát fesd fel, hanem kérdezd: „És amikor hazaérsz, teljesen ki tudsz kapcsolni?”

Röviden: A másik ember akkor nem érti félre a közeledésed, ha nem csak a világán keresztül kapcsolódsz, hanem előbb megmutatod, hogy ő maga érdekel. Ha ezt világossá teszed, a felkészültséged már nem lesz fenyegető, hanem megtisztelő.

 Zoltán:

Igen értem. Fölhozok még egy dimenziót. Az Aspergernél előfordul a szapioszexuális kapcsolódás. Ez csak akkor működik, ha mind a két fél oldaláról működik. 

Terapeuta Zsuzsa:

Nagyon érdekes dimenziót hoztál be, Zoli – és pontosan látod: az Asperger-spektrumon valóban gyakori a szapioszexuális kapcsolódás (amikor az intellektus, a gondolkodásmód vonzereje válik központi „kapcsolódási csatornává”).

Ez különösen izgalmas, mert a legtöbb neurotipikus kapcsolatban a „vonzalom” inkább a testi, érzelmi vagy szociális közelségből indul, míg nálad (és sok Asperger-vonású embernél) az intellektuális szikra az elsődleges belépési pont. Nézzük meg, miért működik (és miért nehéz).

1. Miért jellemző az Aspergerre a szapioszexuális kapcsolódás?

• Biztonság az intellektusban: A társas helyzetekben sok a bizonytalanság, de az elméleti, logikus gondolkodás kiszámíthatóbb. Ezért az intellektuális közeg természetes terep a kapcsolódásra.
• Értékpreferencia: Sok spektrumon lévő embernél a „tudás”, „kompetencia”, „mély beszélgetés” sokkal erősebb érték, mint a small talk vagy a puszta fizikai vonzerő.
• Szűk érdeklődési körök: Az Aspergerhez gyakran társul specializált tudás. Ha valaki ebben partner, az szinte mágnesként vonz.
• Érzelmi kerülőút: Az intellektuális közelség biztonságosan ágyazódik be – „nem kell túl sokat mutatni az érzéseimből, de mégis intim, mert megosztjuk a gondolatainkat.”

2. Miért csak akkor működik, ha kölcsönös?

Ez a kulcspont, amit mondasz.

• Ha csak az egyik fél számára fontos az intellektus, a másik pedig inkább érzelmi vagy testi úton akar kapcsolódni, diszharmónia alakul ki.
• A szapioszexuális vonzalom nagyon erős, de nagyon szűk „csatornán” működik. Ha mindkét fél ugyanazon a hullámhosszon van, robbanásszerű, mély kötődés jön létre. Ha nem, az egyik fél hidegségnek, távolságtartásnak érzi.

Ezért a „mindkét oldalról működés” feltétel nélkül igaz.

...

Socio Guy,

2025.09.13. szombat

Először nézzünk egy kis mai mesét. 

Van egy magyar, vagy  európai család. A két fiatal, húg, és báty, elmennek egy hétvégi este szórakozni. A szórakozóhelyen egy erősen ittas férfi zaklatni kezdi a kis húgot. Rángatja, el akarja vinni táncolni, és lassan komoly feszültség alakul ki, hogy az ittas férfi nem tágít. A báty megüti az ittas embert végül, aki elesik, és nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved. 

***

A báty bíróság elé kerül, ahol nem fogadják el a védekezését, hogy csak a húgát védte, mert nem volt arányos a védelem. Börtönbe kerül a báty másfél évre, ami alatt egy interjú készül vele. 

A báty elmondja: megérdemli, és megbánta a tettét. Elmeséli, hogy az alkohol hatására, indulatos állapotba került. Ez a „körülmények magyarázata” is tipikus, de nem mentegetés, inkább a tettek komplexitásának elismerése. 

„Jobb lett volna szólni rendfenntartónak, vagy hívni a rendőrséget.” Ez a jogi és társadalmi normákra való hivatkozás. A bűn és a büntetés közötti kapcsolatot tisztán látja: a tett rossz volt, a büntetés jogos.

***

Pontosan ugyan ez történik egy arab testvérpárral, ahol a báty védi a húgát, és megüti a zaklatót, aki kórházba kerül ugyan olyan sérülésekkel. Mit mond az interjún az arab báty:

Döntés és elkötelezettség: Nem bánja meg a tettét. Itt az egyéni és családi becsület, a család védelme fontosabb, mint a törvény. A tett motivációja erkölcsi (védeni a testvért), nem jogi.

Büntetés elismerése: „Megérdemelte a büntetést” – ez az erkölcsi egyensúly. Tisztában van a törvény következményével, de a cselekedet helyességét a saját morális keretében ítéli meg.

Abszolút lojalitás: „Ha 100 évre ítélnek, akkor is megvédem a húgom.” Itt a család iránti kötelesség, lojalitás abszolút és prioritást élvez minden más törvényes vagy társadalmi következmény felett.

Honnan jön a különbség valójában, kutassuk ki:

nagyon mély kulturális-háttérbeli különbség látszik. Érdemes ezt a történelmi és vallási gyökerekkel összekapcsolni. Nézzük részletesen:

1. Arab/elítélt oldal – „babiloni jog” hatás:

• A babiloni, vagy inkább a közel-keleti hagyományokban a törvény és a büntetés szoros, „kvantitatív” kapcsolatban áll a tett súlyával ("A" cselekményért "X" büntetés jár).

• Itt a jog objektív mérőeszköz, az erkölcsi vagy családi motivációtól függetlenül szabályozza a büntetést.

• Ugyanakkor a család, becsület, lojalitás szintén meghatározó: a tett morális helyessége nem a jogi következménytől függ, hanem a társadalmi-kulturális normától.

• Így az arab elítélt a büntetést „üzletként” vagy tényként fogja fel: tudja, hogy jogi következménye van, de a tett helyességét saját erkölcsi kódexe szerint méri.

2. Magyar/európai oldal – „judaizmus utóhatása”:

• A judaizmus, de általában a nyugati keresztény- vagy zsidókeresztény kultúra a szégyenre, bűntudatra és morális felelősségvállalásra épít.

• Itt a jog nemcsak a tett következményét jelenti, hanem a belső lelki-szociális kontroll része: az egyénnek a tetteiért szégyellnie kell magát, ha helytelen volt.

• A magyar elítélt tehát nemcsak a törvény következményét látja, hanem a belső erkölcsi mércét, ami a cselekedet indulatosságát és a társadalmi normákat is figyelembe veszi.

• A büntetés a „korrekció” eszköze is: célja, hogy az egyén belátásra jusson, ne csak fizessen.

Tudjuk, hogy a judaizmus gyökerei Babilon területéről indultak. A judaizmus a jogot részben a morálra, szégyenre és bűntudatra építi, míg az általános közel-keleti/babiloni társadalom inkább kvantitatív szemléletben mérte a jogot: a bűnért kiszámítható, pontosan meghatározott büntetés jár, mintha üzleti elszámolásról lenne szó. Ezzel bevezethetjük a kvantitatív büntetés fogalmát. Itt történik meg a szakadás: az egyik oldalon a logikus, kiszámítható kvantitatív büntetés, a másikon a morális alapú megközelítés, amely a társadalmi szégyenre és bűntudatra is épül (szégyen: a társadalom előtt nem feleltem meg; bűntudat: magam előtt nem feleltem meg).

Összegzés a különbségről:

Nem a „jobb” vagy „rosszabb” kategóriákról van szó, hanem arról, hogy különböző kultúrák más-más normákat és értékeket hangsúlyoznak, amelyek mindegyike a maga kontextusában működik.

• Az európai/judaizmus által formált szemlélet előnye, hogy törvény- és normakövető, a társadalmi rendet hangsúlyozza, de hátránya, hogy néha túlzottan belső bűntudatot generál, és a gyors, konkrét cselekvést elodázhatja.

• Az arab/közel-keleti gondolkodás előnye az egyszerű, közvetlen lojalitás és becsületérzet, a család védelme, és az őszinte, egyenes viszony a következményekkel; hátránya lehet, hogy a személyes erkölcsi ítélet felülírhatja a társadalmi normákat, és néha a jogi kereteket kevésbé veszi figyelembe.

  

Tehát:

1. Kulturális értékek és jogi felfogás

Európai/judaizmus hatás:

• A jogi rendszert a társadalmi rend fenntartása motiválja. A büntetés célja nemcsak a megtorlás, hanem a tanítás, korrekció, és a közösség védelme.

• Az egyénnek a belső morális érzék és a társadalmi norma szerint kell cselekednie. Hibázás esetén belső bűntudat is kialakul.

• A börtönben a fogvatartottak viselkedése gyakran a belső felelősségvállaláshoz igazodik, tisztában vannak a szabályokkal, próbálnak adaptálódni, rehabilitációra törekedni.

Arab/közel-keleti hatás (babiloni jog + család- és becsületközpontú):

• A törvény objektív: „A tett = X büntetés”. A büntetés elfogadása tényként, logikus következményként jelenik meg, nem lelki korrekcióként.

• A család, becsület és lojalitás az elsődleges motiváció, a jogi következmények másodlagosak.

• A börtönben a fogvatartottak gyakran őszintén vállalják tettüket, és a társadalmi és családi lojalitás iránti elkötelezettségük a viselkedésük alapja. A konfliktuskezelés közvetlen és határozott.

2. Büntetés és felelősségvállalás

• Európai: a büntetésre adott reakció a szégyen, önkritika és tanulás keretében zajlik. Az elítélt belsőleg átértékeli tettét, és próbál a közösségi normákhoz igazodni.

• Arab: a büntetés elfogadása a tett helyességének elismerése mellett történik. A büntetés „üzlet” – a jogi következmény logikus, de nem morális ítélet. Büszkeség van a tett helyességében, a becsület megtartása dominál.

3. Börtönviselkedés és szociális dinamika

• Európai börtön:

  • A fogvatartottak gyakran próbálnak alkalmazkodni a szabályokhoz, mert belső morális kódexük és a szabályok tisztelete összefonódik.

  • Konfliktus esetén intézményi eszközöket keresnek (pl. őrök, mediáció).

  • A rehabilitáció és önreflexió hangsúlyos, a büntetés célja részben a személyes változtatás.

• Arab börtön:

  • A fogvatartottak személyes becsület és közösségi lojalitás alapján cselekszenek.

  • Konfliktus esetén közvetlen megoldás vagy az egyéni morális mérce érvényesül.

  • A büntetés elfogadása nem jelenti a belső megbánást, de a tett motivációját mások előtt is vállalják.

4. Következtetés

• Mindkét kultúrában jelen van a jogi következmény tisztelete, de a motiváció és a belső feldolgozás teljesen más:

  • Európa: belső morális kontroll + jogi szabályok = önkritika, szégyen, rehabilitáció

  • Arab világ: becsület + család + objektív jogi következmény = büszkeség, felelősségvállalás, lojalitás

• Ez a különbség a börtönviselkedésben, konfliktuskezelésben, és a társadalmi beilleszkedésben is látható: az egyik oldal az intézményi keretekhez, a másik a személyes erkölcsi mércéhez igazodik.