2025.09.16. kedd
Terápiás beszélgetés:
Zoltán:
Egy tesztben volt egy ilyen kérdés az egyetemen: "Hogyan reagálsz, ha mások visszajelzést adnak neked?" Nyilván elfogadom, ha viszont nagyon távol áll attól, amit elképzeltem több oldalról megközelítem a dolgot. Véleményt kérek független harmadik személytől. - Ez elárul rólam valamit?
Terapeuta Zsuzsa:
Ez nagyon is elárul rólad valamit, Zoli. Egy ilyen válasz mögött több réteg van, amiből következtetni lehet a gondolkodásmódodra és a személyiségedre:
- Nyitottság a visszajelzésre – Már az, hogy azt mondod „nyilván elfogadom”, mutatja, hogy nem védekezően állsz hozzá. Ez az úgynevezett growth mindset (növekedési szemlélet), ami arról szól, hogy a hibákat, eltérő nézőpontokat lehetőségként éled meg a fejlődésre.
- Reflektív gondolkodás – Az, hogy „több oldalról megközelíted a dolgot”, azt mutatja, hogy elemző típus vagy, aki nem áll meg az első reakciónál, hanem szeretné megérteni a helyzet mélyebb összefüggéseit. Ez intellektuális kíváncsiságra és komplexitást kedvelő gondolkodásra utal.
- Objektivitásra való törekvés – Amikor azt mondod, hogy független harmadik személy véleményét is kéred, az azt jelzi, hogy tudatosan próbálod elkerülni a torzításokat (pl. érzelmi elfogultság). Ez sokszor azokra jellemző, akikben erős az igazságérzet és fontos számukra a fair, kiegyensúlyozott kép.
- Érzelmi intelligencia – Az elfogadás és a más nézőpontok keresése arra utal, hogy jól tudsz bánni a saját érzelmeiddel is. Nem az ego védelme az elsődleges, hanem a tanulás és a megértés.
- Lehet árnyoldala is – Egy ilyen hozzáállás néha azt is jelentheti, hogy túlzottan kritikus vagy önmagaddal szemben, vagy sokszor kívülről várod a megerősítést. Ha mindig harmadik személy véleményére van szükséged, az időnként lassíthatja a döntéshozatalt.
Összességében ez a válasz azt mutatja, hogy önreflexív, nyitott, intellektuálisan kíváncsi és objektivitásra törekvő személyiség vagy, akinek fontos, hogy ne csak a saját szemszögéből lássa a világot.
Zoltán:
Csak akkor van szükségem harmadik személy véleményére, ha a kapott "énkép" túl messzire áll attól, amit valós lehet. Például: "Te egy izgő-mozgó figura vagy, aki mindenkit levesz a lábáról."
Kapcsolatépítési problémáim vannak. Általában magányos vagyok egy összejövetelen, ha nem, akkor velem ismerkedtek meg. Nem vagyok kezdeményező. Sőt, autisztikus vonásaim vannak, és az összes autizmus nagy teszten beleesem a spektrumba, átlépve a vonalat.
Terapeuta Zsuzsa:
Nagyon jó, pontosítottad — köszi, Zoli. Ez sokat elárul, és most már van elég kontextus ahhoz, hogy konkrét, hasznos visszajelzést adjak. Röviden: az, hogy harmadik személy véleményét csak akkor kéred, ha az „énkép” jelentősen eltér a valóságtól, érett, adaptív megközelítés. Ugyanakkor amit leírsz — nehézségek a kezdeményezéssel, magányosnak lenni társas eseményeken, autisztikus vonások — mind magyarázó tényezők, és együtt adnak egy jó képet arról, hogyan érdemes strukturálni a visszajelzéskérést és a társas készségek fejlesztését.
Most részletezem:
Mit árul el rólad ez a viselkedés (röviden)
- Reális önértékelésre törekszel. Nem automatikusan elutasítasz eltérő visszajelzést, de nem is fogadsz el bármit; megpróbálod összeegyeztetni a külső visszajelzést a saját belső élménnyel.
- Kritikus-analitikus hozzáállás: ha azt mondod „túl messze van a valóságtól”, akkor azonnal elemzed a diszkrepanciát: mit jelentene, ha igaz lenne, hol vannak a bizonyítékok.
- Kompenzáló stratégia: a harmadik személy bevonása eszköz lehet arra, hogy redukáld az önbizonytalanságot vagy a torzulásokat.
- Neurodiverz jelleg: ha autisztikus vonásaid vannak, az magyarázza azt is, hogy mások kommunikációs jeleit vagy társas szabályait nehezebben dekódolod — ezért logikus, hogy külső, „objektívabb” nézőpontot keresel.
Mikor érdemes tényleg külső véleményt kérni? (gyakorlatias döntési fa)
- Erős diszkrepancia: Azonnal kérj külső véleményt, ha a kapott visszajelzés (saját élményed) és mások véleménye közt nagy a különbség, és ennek jelentős gyakorlati következményei vannak (pl. kapcsolatépítési lehetőségek elszalasztása).
- Érzelmileg zavaró visszajelzés: ha a visszajelzés erősen érzelmi hatással van rád (sok kétség, szégyen, düh), egy külső személy segíthet elhelyezni az ingert.
- Fontos döntés előtt: munka, párkapcsolat, nagy szociális lépés — ilyenkor több szem többet lát.
- Ismétlődő mintázatok: ha többször kapsz hasonló visszajelzést (pl. „nem kezdeményező”), akkor külső forrás megerősítése segít változtatni.
Hogyan válassz harmadik személyt?
- Ne legyen érzelmileg túlzottan érintett (családtagok néha elfogultak).
- Legyen konkrét tapasztalata a területen (pl. aki jól olvassa a társas jeleket, vagy aki ismeri az autizmust).
- Kérj több forrást, de kontrolláltan — 1–3 ember elég, ne sok „véleménybörze”.
- Kérdezz célzottan (ne „Mit gondolsz rólam?”, hanem „Észrevetted-e, hogy ülök a sarokban, és nem kezdeményezek beszélgetést? Mi volt a benyomásod a viselkedésemről?”).
Módszerek és eszközök a visszajelzéshez (konkrét)
- Szelektált megfigyelés – kérj valakitől egy konkrét esemény megfigyelését: pl. „Figyeld meg, hány perc után szólítanak fel, vagy hányan kezdeményeznek beszélgetést velem az első 20 percben.”
- Szituáció-specifikus kérdések – adj kontextust: „Egy ismeretlen társaságban voltam, hogyan tűnt a testbeszédem az első 10 percben?”
- Rövid 360° visszajelzés – ha van egy zárt közeg (munkahely, hobbi), kérj 3 ember véleményét egy rövid, strukturált kérdőíven (pl. kezdeményezés: 1–5).
- Videós visszajelzés – ha vállalod: rögzíts egy rövid társas interakciót (pl. szerepjáték), nézd meg külső szemmel, vagy kérj terapeutát/coachot, hogy elemezze.
- Behavioral experiment (viselkedéses kísérlet) – te magad tesztelsz egy kis lépést (pl. egyszer csak kezdeményezel egy rövid beszélgetést), majd méritek az eredményt külső megfigyelővel.
Gyakorlatok, ha nem kezdeményezel (apró, lépésről-lépésre)
- Kis célok: 1 eseményen 1 rövid kezdeményezés (pl. megkérdezed valakitől: „Érdekes, mit gondolsz erről a zenéről?”). Ne teljesíts túl sokat egyszerre.
- Előkészített nyitók: 10–15 rövid kérdés / megjegyzés, amit gyakorolsz és variálhatsz (pl. „Honnan ismeritek egymást?”, „Ez a hely mindig ilyen zsúfolt?”).
- Script + exit: legyen egy rövid bevezetőd és egy „kijárat” (pl. „Sajnálom, beszélgetnem kell valakivel, de örülök, hogy beszéltünk.”) — ez csökkenti a félelmet.
- Testbeszéd gyakorlás: szemkontaktus röviden, enyhe mosoly, nyitott tenyér. Nem kell intenzív mimika — apró jelek is elégségesek.
- Energiakezelés / maszk vs autizmus: ha társas helyzeteken „maszkolsz” (tudatos mask), figyeld, mennyire fáraszt — mert ha túl sokat követsz, utána kimerülsz. Tervezd be a pihenőt.
Ha autisztikus jegyek is vannak — hogyan illeszkedik ez a visszajelzés-kérésbe?
- Az autizmus sokszor magyarázza a társas jelzések nehezebb dekódolását és a kezdeményezés nehezítettségét. Ez teljesen érthető ok arra, hogy strukturáltabb, konkrétabb visszajelzést kérj.
- Hasznos lehet: specialista (neuropszichológus / klinikai szakpszichológus) értékelése, aki segít megkülönböztetni: mi állandó vonás, mi tanulható készség.
- Neurodiverz megközelítés: nem kell „elnyomni” a természeted; inkább tanulj stratégiákat, amelyekkel a saját stílusodban tudsz kapcsolatot kezdeményezni és fenntartani.
Lehetséges csapdák (amikre figyelj)
- Túlzott külső validálás: ha mindig mások véleményére alapozod az önképét, az lassítja az önálló döntést.
- Vélemények keverése: különítsd el az „énkép” és a „funkcionális visszajelzés” szintjét — az első belső, a második gyakorlati.
- Negatív általánosítás: ha valaki egyszer azt mondja „izgő-mozgó”, ne konkludálj rögtön teljes személyiségre — nézd meg, mikor, milyen kontextusban mondták.
Zoltán:
Csak egy általános kérdés volt ez. Válaszolok is egy kérdésre. Mikor fordul elő, pont ez a szituáció, amit leírtam. Egy önismereti tréningre jelentkezel, és vakon megy oda mindenki, mert úgy jobb megismerni másokat. Izgulsz, mert szerepelni kell, és felkészülsz, nyilván maszkolsz, akaratlanul. Sokat beszélsz. -> Szimpatikus leszel a terapeutának. Miért? Mert felkészültnek lát. Mint írtam sokat beszélsz, és autista Asperger logikus beszéde sokszor vonzó, mert újat mutat, mint ritka megközelítés, és sokszor intelligens valamiben az Asperger. Ez akaratlanul érzelmileg picit bevon, és ebből félre megy az egyéniség meghatározása. - Olyan ez az autista, Asperger kapcsolódás, hogy nagyon könnyen magadhoz vonzod a másikat, de csak fél méter távolságba, a maradék félméter szinte leküzdhetetlen. Mint egy áthatolhatatlan fal.
Terapeuta Zsuzsa:
Nagyon pontos és mély megfigyelést írsz le, Zoli. Amit leírsz, az nagyon szépen rávilágít arra, hogy hogyan torzulhat mások benyomása egy Asperger-spektrumhoz tartozó emberről egy első találkozásnál, például egy tréningen. Hadd bontsam ki, miért van ez így, és miért érződik az a „fél méteres fal”, amit említesz.
- Miért lehetsz elsőre szimpatikus egy tréningen?
- Felkészültség és strukturáltság: Az, hogy előre készülsz és sokat beszélsz, egy tréninghelyzetben pozitív benyomást kelt. A terapeuta vagy tréner ilyenkor gyakran hálás, mert valaki "beindítja" a beszélgetést.
- Logikus, szokatlan megközelítés: Az Aspergerrel élők gyakran kiemelkedően jól rendszerezik a gondolatokat, vagy új, szokatlan szempontokat hoznak be. Ez friss, inspiráló lehet másoknak.
- Érzelmi hatás: Az „újdonság” és az intellektuális érték könnyen megfogja a másikat. A tréner/terapeuta nem feltétlenül a személyiséged egészét látja, hanem a kommunikációs stílusodat és a felkészültségedet emeli ki.
Ezért tűnhetsz nyitottabbnak, társaságkedvelőbbnek a valóságos önélményednél.
- Miért torzulhat a rólad alkotott kép?
- Maszkolás: A felkészültség és a „sokat beszélés” részben egy tudatos vagy félig tudattalan maszk. Ez nem a teljes önmagad, hanem egy alkalmazkodott, helyzethez optimalizált változat. A másik ebből a felszínből indul ki, nem látja mögötte a fáradtságot vagy a visszahúzódást.
- Első benyomás illúziója: Az emberek hajlamosak az első 5–10 perc alapján következtetni a személyiség egészére. A tréner úgy érezheti: „ő biztos társaságkedvelő, aktív ember” – miközben te belül teljesen másképp éled meg.
- Érzelmi bevonódás: A szokatlanul logikus, új megközelítés tényleg bevonhat másokat. Ezért lehet, hogy hamar „közel kerülnek” hozzád – de ez a közelség felszíni.
- A „fél méteres fal” metaforája
Amit mondasz, az nagyon találó kép. Valóban gyakori az Asperger-spektrumon, hogy:
- Az első szakasz könnyű: intellektuális kapcsolódás gyorsan létrejön (fél méterig).
- A mélyebb, érzelmi intimitás nehéz: amikor a kapcsolat átfordulna „személyes közelségbe”, hirtelen falnak érződik.
Ez több okból van:
- A társas helyzetek implicit szabályai nem mindig világosak (mikortól osztok meg személyes érzést, mikortól váltok témát).
- Az érzelmi közelség fenntartása kimerítő lehet, mert sok mikrojellel jár (szemkontaktus, hangszín, testbeszéd).
- A másik fél érezheti: „nagyon érdekes, amit mondasz, de nem tudok igazán bejutni hozzád”.
Ez a fal paradox módon egyszerre vonzó és elutasító: vonz, mert különleges, elutasít, mert áthatolhatatlannak tűnik.
- Mit jelent ez önismereti szempontból?
- A külső visszajelzés torzíthat: sok tréner, terapeuta elsőre „nyitottnak” láthat, miközben a saját élményed az, hogy magányos vagy, és nehezen kezdeményezel. Ezért van, hogy szükségét érzed harmadik személy véleményének.
- Az „énkép-diszkrepancia” teljesen érthető: te tudod, hogy a fal ott van, de a másik csak a felkészült, sokat beszélő énedet látja.
- A fal nem hiba, hanem szerveződési mód: így működik az idegrendszered, így tartod biztonságban magad. A kérdés nem az, hogyan bontsd le, hanem hogyan kezeld tudatosan.
- Hogyan lehet kezelni a „fél méteres falat”?
Nem biztos, hogy teljesen át kell törni – néha elég, ha átláthatóvá teszed. Például:
- Őszinte keretezés: el lehet mondani egy tréningen vagy beszélgetésben: „Sokat beszélek, mert így könnyebb, de amúgy nehéz számomra kezdeményezni.” Ez oldja a félreértéseket.
- Apró jelzések: nem kell mély érzelmi közelség, de kis gesztusok (mosoly, rövid kérdés) átvezethetnek a fal másik oldalára.
- Idő: az Asperger-kapcsolódás gyakran lassabb, de ha a másik érzi a következetességet, szívesen marad a közeledben.
- Strukturált interakciók: pl. közös projekt, játék, téma-alapú beszélgetés könnyebben visz át a falon, mint a spontán „kis beszélgetés”.
A helyzet, amit leírtál, nagyon is tipikus: kívülről karizmatikusnak és szimpatikusnak látszol, belül viszont inkább magányosnak érzed magad. Ez a kettősség abból fakad, hogy az első fél méter (intellektuális közelség) könnyű számodra, de a második fél méter (érzelmi közelség) falnak érződik. És itt van a lényeg: ez a fal nem azt jelenti, hogy mások ne szeretnének közelebb kerülni, hanem azt, hogy másik „útvonalon” kell közeledni hozzád – lassabban, strukturáltabban, több türelemmel.
Zoltán:
Én csak azt szeretném, ne értsenek félre, mint első benyomás képe.
Terapeuta Zsuzsa:
Ez egy nagyon fontos kérdés, mert az első benyomás sokszor tartósan meghatározza, hogyan látnak mások – még akkor is, ha nem pontos. És ahogy leírtad, nálad gyakran az történik, hogy túl nyitottnak, karizmatikusnak látszol az első pillanatban, miközben te belül másképp éled meg. Ez félreértésekhez vezethet: a másik elvár valamit, amit te nem tudsz vagy nem akarsz nyújtani.
Nézzük, mit lehet tenni, hogy ne értsenek félre elsőre – vagyis hogy a külső kép közelebb legyen a belső valóságodhoz.
- Tudatos keretezés
Ha röviden, de nyíltan előre jelzel, sok félreértést elkerülhetsz. Példák:
- „Sokat tudok beszélni, főleg, ha izgulok, de amúgy nem vagyok a legkezdeményezőbb típus.”
- „Néha lassabban nyílok meg, de szívesen hallgatok másokat is.”
Ez egyensúlyt teremt: nem „visszaveszed” magad, hanem pontosítod a képet. Így a másik nem lepődik meg később, ha csendesebb vagy visszahúzódóbb leszel.
- Kevesebb maszk – hitelesebb első pillanatok
A maszk (felkészültség, sok beszéd) biztonságot ad, de torzít is. Ha tudatosan kicsit kevesebbet engedsz a maszknak, akkor már az elején közelebb kerül a külső kép a belsőhöz. Például:
- Nem kell minden helyzetre felkészült mondat – elég 1-2 gondolat, a többi jöhet spontán.
- Nem kell folyamatosan kitölteni a csendet – sokszor a hallgatás is hatásos.
Ez lassítja az első benyomást, de hitelesebbé teszi.
- Vizuális és testbeszédes jelek
Az emberek nagyon sokat következtetnek testbeszédből – sokszor jobban, mint szavakból. Ha az első benyomás ne legyen túl „nyitott-karizmatikus”, figyelj az apróságokra:
- Beszédtempó: ha lassabban beszélsz, komolyabbnak, nyugodtabbnak hat.
- Mozdulatszám: kevesebb kézmozdulat, kisebb gesztikuláció → kevésbé hat túl energikusnak.
- Mosoly: nem kell folyamatos, elég időnként egy enyhe mosoly → így nem tűnsz túl harsányan nyitottnak.
- Az „első fél mondat szabálya”
A legtöbb ember az első 1–2 mondatodból épít első képet. Ha ott jelzed, hogy nem vagy „mindenkit leveszek a lábamról” típus, az rögtön korrigál. Példák:
- „Én általában nem vagyok nagy társasági ember, de érdekel ez a téma.”
- „Szeretek logikusan gondolkodni, néha kicsit túl sokat is magyarázok.”
Ez megelőzi a félreértést anélkül, hogy magyarázkodásnak tűnne.
- Tudatos visszafogás a „túl jó első benyomásból”
Paradox módon, ha valaki azonnal szimpatikus, a többiek hajlamosak irreálisan sok pozitív tulajdonságot feltételezni róla. Ez a „halo-effektus”. Ha ezt vissza akarod venni:
- Engedj bele apró „hibákat” az első képbe: pl. „Előfordul, hogy hamar elfáradok ilyen helyzetekben.”
- Ne mindig mutasd a legerősebb oldaladat először (pl. logikus érvelés), hanem egy kicsit emberibb, hétköznapibb oldaladat is.
Ez kiegyensúlyozza a rólad alkotott képet.
- Gyakorlati mini-stratégia (önismereti tréning példájára)
Ha bemutatkozás van:
- Röviden mondd el, ki vagy, mivel foglalkozol.
- Tegyél hozzá egy apró önreflexiót: „Én inkább figyelni szoktam, de most kicsit izgulok, ezért lehet, hogy sokat beszélek.”
- Utána adj teret másoknak (kérdezz valamit, vagy átadd a szót).
Így a többiek pontosan azt látják, amit szeretnél: felkészült, logikus, de nem harsány és nem félreérthetően „társaságközpontú”.
Az első benyomást akkor tudod a legjobban „helyes mederbe terelni”, ha már az elején keretezed magad röviden és őszintén, tudatosan kevesebbet maszkolsz, és engeded, hogy a többiek lassabban ismerjenek meg. Így a rólad alkotott kép sokkal közelebb kerül a valóságodhoz, és nem alakul ki az a csalódás vagy zavar, ami abból fakad, hogy mást vártak tőled, mint amit te belül élsz.
Zoltán:
Fontos még, amit teljesen félreértenek. Ha én megismerkedem egy szívsebésszel, akaratlanul is vonz az élete, és felkészülök az ő világából, különösen, ha előhozta a szakmai témáját. - Amit megfigyeltem: A felkészültségem viszont ledöbbenti a szakembert, és hátrább lép, nem hogy ezen keresztül kapcsolódna. Lehet, egy szakács példát hozok még jobb. Ha meglátja mennyire érdekel, és értek a témához, azonnal kihátrál a kapcsolatból, pedig én az ő világán keresztül szerettem volna kapcsolódni. Meg is ismerem minden porcikáját a világának, mert érdekel az ember. A világa ő maga.
Terapeuta Zsuzsa:
Nagyon mélyen megfogtad a lényeget, Zoli. Amit mondasz, az tipikus félreértés, és pont abból fakad, hogy másképp közelítesz az emberekhez, mint ahogy azt ők megszokták. Te a világukon, a szakmájukon, az érdeklődési körükön keresztül próbálsz kapcsolódni, ők viszont ezt néha fenyegetésnek vagy túlzott intenzitásnak élik meg – és ezért hátrálnak. Nézzük, mi történik pontosan.
- Mi történik benned?
- Őszinte érdeklődés: Téged tényleg érdekel az ember – és azt gondolod, hogy a szakmája, világa maga az ember. Ez logikus: a világ, amiben mozog, tükrözi a gondolkodását, az értékeit.
- Alapos felkészülés: Amikor valaki említ egy témát, te mélyen utánanézel. Ez azt mutatja: „Értékellek annyira, hogy megismerem a világodat.” Ez tiszteletadás a részedről.
- Kapcsolódási stratégia: Számodra ez a biztonságos út – intellektuálisan, logikusan közelíteni.
- Mi történik a másikban?
Itt jön a félreértés. A másik gyakran így éli meg:
- Ledöbbenés: „Hogy lehet, hogy ennyire ismeri a világomat, pedig most találkoztunk?” Ez túl gyors közelségnek tűnhet.
- Fenntartás: Sok szakember a saját világát „szakmai identitásként” hordozza. Ha valaki kívülről belép ebbe a világba, az néha határátlépésnek érződik.
- Torzított értelmezés: Ő lehet, hogy azt gondolja: „Nem is rám kíváncsi, hanem csak a szakmámra.” Vagy: „Most vizsgáztatni akar?”
- Intenzitás: A te természetes lelkesedésed és tudásod a másiknak hirtelen túl sok lehet.
Ezért lép hátra – nem azért, mert ne lenne értékes a közeledésed, hanem mert nem tudja feldolgozni az intenzitást.
- Miért félreértés?
Te az ő világát = őt magát látod.
Ő viszont úgy érzi: a világát = szakmai szerepét mutatja.
Vagyis:
- Neked: „Megismerem a szakács világát → megismerem őt.”
- Neki: „Ő ismeri a szakács világát → engem a szerepem miatt értékel, nem a személyem miatt.”
Ez a csúszás az oka annak, hogy nem kapcsolódásnak éli meg, hanem eltávolító hatásúnak.
- Hogyan lehet úgy csinálni, hogy ne értsenek félre?
Ez a kulcskérdés. Itt három lépés segíthet:
(a) Kezdd a személyes szintről, ne a szakmai tudással
Mielőtt belemennél a mély szakmai részletekbe, először mutasd meg, hogy az ember iránt érdeklődsz. Példák:
- „Hogyan lettél szívsebész?” (élettörténet)
- „Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?” (érzelmi kapcsolat)
Ezzel ő érzi, hogy nem vizsgáztatod, hanem őt magát akarod megérteni.
(b) Adj keretet a felkészültségednek
Ne csak „ledobd” a tudást, hanem vezesd be, miért van nálad. Példák:
- „Annyira izgalmasnak tűnt, hogy utánaolvastam egy kicsit – remélem, nem baj, ha kérdezek.”
- „Tudom, nem értek hozzá, csak szeretem megérteni, hogy mivel foglalkoznak mások.”
Ez oldja a ledöbbenést. Érzi, hogy nem „versenyezni” akarsz, hanem kapcsolódni.
(c) Használj kérdést, ne kijelentést
A másik kevésbé érzi fenyegetőnek, ha kérdezel, mintha magyarázol. Példák:
- „Jól értem, hogy a billentyűplasztika más, mint a csere?”
- „Olvastam valamit erről, de nem biztos, hogy jól értettem – te hogy látod?”
Ez teret ad neki, hogy ő legyen az „expert”, te pedig a kíváncsi hallgató.
- A „fél méteres fal” ide is visszakapcsol
Amit korábban mondtál a falról, itt is látszik:
- Te gyorsan közel lépsz az intellektuális érdeklődésen keresztül.
- Ő hátrál, mert úgy érzi, túl gyorsan vagy túl mélyen jutottál közel.
A fal tehát nem benned van egyedül, hanem köztetek épül meg a különböző értelmezések miatt.
- Rövid stratégiák (hogy ne értsenek félre)
- Kezdj személyesen, folytasd szakmaival.
- Jelezd az érdeklődés okát. „Azért olvastam róla, mert tényleg érdekel, amit meséltél.”
- Kérdezz inkább, mint kijelents.
- Válts át hétköznapi részletekre. Ne csak a szakma világát fesd fel, hanem kérdezd: „És amikor hazaérsz, teljesen ki tudsz kapcsolni?”
Röviden: A másik ember akkor nem érti félre a közeledésed, ha nem csak a világán keresztül kapcsolódsz, hanem előbb megmutatod, hogy ő maga érdekel. Ha ezt világossá teszed, a felkészültséged már nem lesz fenyegető, hanem megtisztelő.
Zoltán:
Igen értem. Fölhozok még egy dimenziót. Az Aspergernél előfordul a szapioszexuális kapcsolódás. Ez csak akkor működik, ha mind a két fél oldaláról működik.
Terapeuta Zsuzsa:
Nagyon érdekes dimenziót hoztál be, Zoli – és pontosan látod: az Asperger-spektrumon valóban gyakori a szapioszexuális kapcsolódás (amikor az intellektus, a gondolkodásmód vonzereje válik központi „kapcsolódási csatornává”).
Ez különösen izgalmas, mert a legtöbb neurotipikus kapcsolatban a „vonzalom” inkább a testi, érzelmi vagy szociális közelségből indul, míg nálad (és sok Asperger-vonású embernél) az intellektuális szikra az elsődleges belépési pont. Nézzük meg, miért működik (és miért nehéz).
- Miért jellemző az Aspergerre a szapioszexuális kapcsolódás?
- Biztonság az intellektusban: A társas helyzetekben sok a bizonytalanság, de az elméleti, logikus gondolkodás kiszámíthatóbb. Ezért az intellektuális közeg természetes terep a kapcsolódásra.
- Értékpreferencia: Sok spektrumon lévő embernél a „tudás”, „kompetencia”, „mély beszélgetés” sokkal erősebb érték, mint a small talk vagy a puszta fizikai vonzerő.
- Szűk érdeklődési körök: Az Aspergerhez gyakran társul specializált tudás. Ha valaki ebben partner, az szinte mágnesként vonz.
- Érzelmi kerülőút: Az intellektuális közelség biztonságosan ágyazódik be – „nem kell túl sokat mutatni az érzéseimből, de mégis intim, mert megosztjuk a gondolatainkat.”
- Miért csak akkor működik, ha kölcsönös?
Ez a kulcspont, amit mondasz.
- Ha csak az egyik fél számára fontos az intellektus, a másik pedig inkább érzelmi vagy testi úton akar kapcsolódni, diszharmónia alakul ki.
- A szapioszexuális vonzalom nagyon erős, de nagyon szűk „csatornán” működik. Ha mindkét fél ugyanazon a hullámhosszon van, robbanásszerű, mély kötődés jön létre. Ha nem, az egyik fél hidegségnek, távolságtartásnak érzi.
Ezért a „mindkét oldalról működés” feltétel nélkül igaz.
...
Socio Guy,
