2025.10.19. vasárnap

A csillagok utolsó fénye kihunyt a régi univerzumában. Helena állt az üres térben, minden bolygó, minden csillag, minden élet megfagyva körülötte. A testét már régen elhagyta, de a szívében és tudatában még élt minden emlék, minden érzés.

Most végre elmesélte a hőhalált, és Lilith felé fordult, szemében könnycseppek villantak, de nem gyengeségből — hanem mert az egész halál, és teremtés fájdalma és szépsége egyszerre lüktetett benne.

„Lilith… képzeld el,” kezdte Helena, hangja remegett, de minden szó súlyos volt, mint a csillagok sorsa, „amikor az utolsó csillag is kialudt, amikor az utolsó bolygó is megfagyott… én még ott voltam. És tudtam, hogy nem lehet többé csak nézni. Tudtam, hogy teremtenem kell.” Kicsit elhallgatott Helena, majd folytatta: „… húsz éves voltam Lilith a ti időtökkel mérve, amikor az univerzumom a véghez ért. Kihűlt, minden energia kiegyenlítődött a világban. Igen, még fiatal voltam, de egy életnyi tudással felkészítve. A népem — az egész kollektív populációm — mindent átadott, amit tudott. Én voltam az, aki kilépett a testéből, aki látta a véget, és mégis… majd megpróbáltam új életet létrehozni. Pontosabban lehetőséget, hogy új élet alakuljon ki.”

Helena szeme elhomályosult, de a hangja erős maradt. „A négy erőt — a gravitációt, az elektromágnesességet, a gyenge és erős kölcsönhatást — egyensúlyba kellett hoznom. Egyensúlyba, hogy a bolygók évmilliárdok múltán élni tudjanak. Nem tudtam, hogy sikerül-e… de muszáj voltam megpróbálni.” Majd Helena a fekete éjszakai égre nézett. 

„És közben… rájöttem. Rájöttem, hogy van valami az univerzumok fölött. Valami… hatalmasabb, amit a mi világunk nem képes teljesen felfogni. Valami, ami a lehetőségek és a valóságok hálója, a Végtelen. Nem az én univerzumom, nem az én erőm, de ott van… és mindent összeköt. Nem is a multiverzum, hanem maga a Hyperlogosz.” 

Lilith közelebb hajolt. Szemeiben lángolt a szenvedély, a fájdalom és az értés vágya. „És most…?” suttogta, szinte kérve, szinte könyörögve: „most, akkor hogyan teremtettél új világot, Helena? Hogyan élted túl mindezt?”

Helena mély levegőt vett, és a hangja már nemcsak vallomás, hanem ígéret is volt.

„Új univerzumot hoztam létre, Lilith. De nem csak létrehozom… tanultam, és ma is tanulok belőle. Minden rezdülésből, minden impulzusból, minden új életből. És egyszer majd te is meglátod, hogy a teremtés nem csupán erő, hanem szeretet, figyelem és vágy a kapcsolódásra. Mert a végtelen hálója él, Lilith… és mi benne vagyunk. Mindig is benne voltunk.”

Lilith keze Helena kezéhez simult. A szemük találkozott, és abban a pillanatban mindketten érezték: nem csupán a múltat, a veszteséget és a teremtést látják, hanem a Végtelen lehetőségeit is, amely még előttük áll.

HARLEY J. BROOKS - Author

Socio Guy,

2025.10.18. szombat

Bűnözés emelkedése Szolnokon/Jász-Nagykun-Szolnok megyében:

• A bűnözés emelkedése Szolnokon és Jász-Nagykun-Szolnok megyében
  2024 decembere és 2025 februárja között a megye a második helyre került az országos bűntérképen, 294 regisztrált bűncselekménnyel (Nógrád megye után).
  A tendencia aggasztó: 2022 és 2023 között 40%-kal nőtt a bűnesetek száma, és a növekedés 2025-ben is folytatódik. Az országos mintázat — különösen az online csalások és lopások robbanásszerű emelkedése — Szolnokon is megfigyelhető.
  A KSH adatai szerint 2025 első negyedévében 20–30%-kal több bűncselekményt regisztráltak, mint 2024 azonos időszakában.
• A pandémia utáni gazdasági nyomás (infláció, munkanélküliség) és a nyári fesztiválszezon magyarázza inkább, mintsem a hajléktalanok "túlzott segítése".
• A kapitány kijelentése — miszerint „a hajléktalanok jól érzik magukat” és „a polgárok túl sokat segítenek, etetik őket” — nem a probléma strukturális megoldását célozza, hanem a kontroll fenntartását.
  Ez a szemlélet a rendészeti logika klasszikus megnyilvánulása: a cél nem a társadalmi okok kezelése, hanem a látható rend fenntartása. Tehát a strukturális szegénységet, lakhatási válságot, mentális egészségügyi hiányokból következő problémákat figyelmen kívül hagyja.
• Ez a diskurzus könnyen válik olyan narratívává, ami az empatikus cselekvést bűnösnek, a hajléktalanokat pedig „problémának” mutatja. Kriminalizálja.

A pszichológia rendszerfája

A jungi pszichológia önismeretre épít, de van patológiás és terápiás pszichológia is. Vajon lefedi ez a három az egész tudományt, vagy sokkal több van mögötte?

Amikor Jung az individuáció útjáról beszélt, nem terápiát, hanem utazást írt le.
De vajon a pszichológia csak az önismeretről szól?

NEM!

A pszichológia ma egy élő fa: gyökerei a biológiában, törzse az emberi viselkedésben, lombjai pedig a tudat és a létezés kérdéseiben élnek.

2025.10.04. szombat

Az emberi psziché és a társadalom közötti kapcsolat vizsgálata mindig is izgalommal járt a pszichológusoknak és a filozófusoknak. Carl Gustav Jung elmélete az árnyékról különösen releváns, ha az egyéni és kollektív viselkedés destruktív mintáit szeretnénk megérteni.

Az árnyék – az elfojtott, elutasított személyiség-rész – nem pusztán sötét, hanem életvédő, túlélő funkciót is betölt. Ahogy egy bölcs indián mese tanítja: az emberben két farkas harcol. Az egyik a félelmet, dühöt, irigységet és gyűlöletet testesíti meg, a másik a szeretetet, békét, őszinteséget és reményt. Az, amelyiket „etetjük”, erősödik, de mindkettőre szükség van a túléléshez és a belső egyensúlyhoz.

Az autoriter rendszerek pszichológiai dinamikája kiválóan illusztrálja az árnyék kollektív szintű működését. A túlzott kontroll, az elnyomás és a félelem légköre arra készteti az egyéneket, hogy feloldják belső árnyékukat – a túlélési és önvédelmi mechanizmusokat –, és ezek a mechanizmusok destruktív cselekedetekben öltenek testet.

A náci Németország példája mutatja, hogy teljesen empatikus, normálisan működő emberek is pusztítóvá válhatnak, amikor a félelem és a konformizmus táplálja belső árnyékukat. Először túlélési mechanizmusként, majd belülről fakadó kegyetlenségként jelenik meg az árnyék, ami a társadalom egészét mérgezi.

Hasonlóan, Boudicca esete is példaként szolgál: a brit királynő inkább az elnyomás és a kisebb vereség várakozásának hatására felszabadította belső árnyékát, amely heves, mindent elpusztító bosszúban nyilvánult meg. A történelmi kontextus rámutat arra, hogy az árnyék kontrollálatlan felszabadítása, kollektív szinten, mindig destruktív következményekkel jár. Boudicca pusztítása ellenére ma a szabadság és az elnyomás elleni küzdelem szimbólumaként él az Egyesült Királyság kollektív emlékezetében, így története egyszerre tanúsága az árnyék erejének és a heroikus szimbolikának. (Elkeseredett küzdelem Róma ellen.)

Az árnyék felismerése és tudatos kezelése kulcsfontosságú mind egyéni, mind kollektív szinten. A testőr-hasonlat jól szemlélteti ezt: az árnyék a túlélésért és a védelemért dolgozik, de irányításra és tudatos figyelemre van szüksége. Az autoriter rendszerek éppen azt akadályozzák meg, hogy az árnyék kontrollált módon működjön, így a kollektív destruktivitás „természetessé” válik.

A jungi modell 2025-ben is aktívan jelen van az akadémiai pszichológiában, különösen a kulturális komplexusok, archetipikus pedagógia és a mélylélektan alkalmazásában. A XXIII. Nemzetközi Analitikus Pszichológiai Kongresszus Zürichben (2025. augusztus 24–29.) a jungi pszichológia elméleti, klinikai és kulturális vonatkozásait vizsgálja a kortárs társadalmi kihívások, mint a kollektív trauma fényében. A Pacifica Graduate Institute posztgraduális képzései és a Journal of Analytical Psychology konferenciái tovább erősítik a modell relevanciáját. A tudományos közegben így a jungi elmélet folyamatosan fejlődik, és alkalmazkodik a modern társadalmi és pszichológiai kérdésekhez.

Összességében az árnyék integrálása – egyéni és kollektív szinten – nem pusztán önismereti feladat, hanem társadalmi túlélési mechanizmus is. Az empatikus farkas etetése, a testőr tudatos irányítása és a kollektív árnyék kezelésének képessége mind hozzájárulhat ahhoz, hogy egy közösség ne pusztítóvá, hanem életfenntartóvá váljon.

Kiegészítés: a szervezet és az autoriter rendszer önpusztítása

Az emberi szervezet analógiáján keresztül jól látható, hogyan válik egy rendszer önpusztítóvá, ha az egyes részek – vagyis a sejtek – egymással totálisan versengenek. Egy egészséges szervezetben a sejtek együttműködnek: különböző típusú sejtek és szövetek harmonikusan működnek a szervezet egészségéért. Az autoriter rendszer azonban gyakran az ellenkezőjét éri el: a hatalmi struktúrák és az egyének a dominanciáért, a túlélésért és az előnyökért küzdenek egymás ellen.

Ez az állapot hasonló a leukémiához. A fehérvérsejtek „győzni akarnak”, minden erőforrást magukhoz vonnak, elpusztítva a normál sejteket. Rövid távon erősnek tűnik a rendszer – vagy a szervezet –, mert a domináns elemek kontroll alatt tartják a többieket. Hosszú távon azonban a holisztikus együttműködés hiánya miatt a rendszer elpusztul: a túlzott versengés mérgezi az egész szervezetet.

Az autoriter rendszerekben ugyanez történik: a vezető és a hatalmi körök dominanciára törekvése, valamint a félelem és konformizmus fenntartása először „stabilitást” adhat, de hosszú távon önpusztítóvá válik a társadalom egészére nézve. Az együttműködés, a kollektív felelősség és az empatikus működés háttérbe szorul, miközben a destruktív, árnyékos impulzusok dominálnak.

Ez a biológiai analógia így világosan megmutatja, hogy a rövid távú erő és stabilitás gyakran hosszú távú pusztulást rejt magában: a rendszer csak látszólag erős, valójában önpusztítóvá válik, ahogy a leukémiás szervezet is.

Socio Guy, 

2025.10.02. csütörtök

A disszociációs zavarok a pszichológia egyik legizgalmasabb és legösszetettebb területei. Gyakran keverik őket más fogalmakkal, például a disszociális vagy antiszociális viselkedéssel – pedig teljesen más jelenségekről van szó. Ez a teszt segít elmélyíteni a tudásodat, miközben próbára teszi, mennyire tudsz különbséget tenni a hasonló kifejezések között. Vajon hány pontot érsz el?

***

1. kérdés
Mi jellemzi leginkább az affektív disszociációt?
A) Az érzelmek részleges vagy teljes leválasztása extrém helyzetekben
B) Több elkülönült identitás váltogatása
C) Az emlékek teljes elvesztése traumát követően
D) A külvilág irreálisnak tűnése

2. kérdés
Mi a disszociatív identitászavar (DID) legfőbb jellemzője?
A) Több elkülönült identitás vagy én-állapot váltogatása amnéziás szakadásokkal
B) Rövid távú stresszreakció
C) Csak átmeneti érzelemleválasztás
D) Fiziológiai álomparalízis

3. kérdés
Melyik nem tartozik a disszociatív zavarok közé a DSM-5 szerint?
A) Disszociatív amnézia
B) Deperszonalizáció/derealizációs zavar
C) Disszociális személyiségzavar
D) Disszociatív identitászavar

4. kérdés
Mi a leggyakoribb disszociációs forma?
A) DID
B) Affektív disszociáció
C) Disszociatív fuga
D) Szomatoform disszociáció

5. kérdés 
Mi nem tipikus példája az affektív disszociációnak?
A) Stresszes vizsgahelyzetben a testtől való érzelemleválasztás
B) Trauma alatt érzelmek átmeneti „lefagyása”
C) Több elkülönült identitás előtörése
D) Extrém stresszhelyzetben az érzelmek átmeneti hiánya

6. kérdés
Mi jellemzi a deperszonalizációt?
A) Az ember úgy érzi, mintha kívülről látná saját magát
B) A külvilág nem tűnik valóságosnak
C) Testi funkciók kiesése szervi ok nélkül
D) Több identitás váltogatása

7. kérdés
Melyik állítás igaz az álomparalízisre?
A) Az élmény tartós és traumatikus, hasonló DID-hez
B) REM-fázisban fordul elő, amikor az agy ébren van, de a test izmai bénultak
C) Mindig pszichológiai trauma okozza
D) Több elkülönült én-állapot váltogatása jellemzi

8. kérdés
Melyik a szomatoform disszociáció tipikus példája?
A) Érzelemleválasztás extrém helyzetben
B) Ideiglenes bénulás vagy vakság szervi ok nélkül
C) Deperszonalizáció epizód
D) Több identitás váltogatása

9. kérdés
Mi különbözteti meg a disszociatív zavarokat a disszociális személyiségzavartól? 
A) Mindkét zavar elsősorban identitástöredezettséggel jár, de a disszociálisban ez erősebb antiszociális elemekkel párosul
B) A disszociatív zavarok a pszichés funkciók töredezettségére utalnak (pl. identitás, emlékek szétválása), míg a disszociális személyiségzavar közösségellenes viselkedésre, empátiahiányra és normák figyelmen kívül hagyására
C) A disszociális zavarok a tudat szétválására, a disszociatívak pedig a társadalmi normák megsértésére utalnak
D) Nincs lényeges különbség köztük, mindkettő disszociatív viselkedést jelent, amelyet trauma vált ki 

10. kérdés
Mi nem lehet átmeneti, adaptív affektív disszociáció példája?
A) Szennyvízbe nyúlás a munkahelyen a feladat teljesítéséhez
B) Katonai stresszhelyzetben az érzelem „lefagyása”
C) Tartós, krónikus DID
D) Trauma alatt átmeneti érzelemleválasztás

11. kérdés
Mi a disszociatív amnézia legjellemzőbb formája?
A) Trauma vagy stressz által kiváltott emlékezetkiesés bizonyos időszakokra
B) Állandó memóriahiány minden életeseményre
C) Több identitás váltakozása
D) Deperszonalizáció érzés

12. kérdés
Melyik állítás nem igaz a disszociáció adaptív funkciójára?
A) Segít túlélni extrém stresszt
B) Az érzelmek átmeneti „lefagyását”, „kikapcsolását" teszi lehetővé
C) Mindig hosszú távú pszichés problémához vezet
D) Megkönnyíti a trauma feldolgozását

13. kérdés
Mi a derealizáció lényege?
A) A külvilág irreálisnak vagy álomszerűnek tűnik
B) Több identitás váltogatása
C) Állandó memóriahiány
D) Érzelmek teljes leválasztása

14. kérdés
Melyik jellemző leginkább a traumához kapcsolódó affektív disszociációra?
A) Teljes emlékezetkiesés minden eseményre
B) Rövid, átmeneti érzelemleválasztás extrém stresszhelyzetben
C) Krónikus személyiségváltozás
D) Több identitás kialakulása

15. kérdés
Melyik tünet utalhat disszociációra?
A) Emlékek részleges hiánya traumás esemény után
B) Teljes fizikai bénulás szervi ok nélkül
C) Több identitás váltogatása
D) A fentiek mind

16. kérdés
Mi nem tekinthető disszociatív zavar tünetének?
A) Átmeneti érzelemleválasztás stresszhelyzetben
B) Hosszú távú, adaptív érzelmi feldolgozás
C) Disszociatív amnézia
D) Deperszonalizáció

17. kérdés
Mi jellemezheti az affektív disszociációt stresszhelyzetben?
A) Az érzelmek átmeneti elzárása
B) Tartós identitásváltás
C) Teljes memóriahiány minden eseményre
D) Állandó derealizáció

18. kérdés
Melyik állítás igaz a disszociatív zavarok és a PTSD kapcsolatára?
A) Mindig ugyanazok a tünetek jelentkeznek
B) Disszociáció gyakran előfordul traumát követően
C) PTSD-ben sosem jelenik meg disszociáció
D) Mindkettő kizárólag krónikus, öröklött személyiségvonás

19. kérdés
Mi a „fuga” disszociatív jellegzetessége?
A) Hirtelen elutazás otthonról és később nem emlékszik rá, kimenekülés egy helyzetből
B) Rövid távú stresszreakció emlékezetkieséssel
C) Állandó deperszonalizáció
D) Több identitás váltogatása úgy, hogy nincs emlékezetkiesés

20. kérdés
Melyik nem tipikus kiváltója az affektív disszociációnak?
A) Trauma
B) Extrém stressz
C) Krónikus érzelmi feldolgozás
D) Életveszélyes helyzet

21. kérdés
Melyik állítás igaz az adaptív disszociációra?
A) Rövid távon segít a túlélésben
B) Mindig krónikus problémákat okoz
C) Mindig pszichotikus állapot
D) Mindig személyiségzavarhoz vezet

22. kérdés
Mi nem jellemző az affektív disszociációra?
A) Érzelmek átmeneti elválasztása
B) Identitásváltás
C) Rövid távú stresszkezelés
D) Átmeneti deperszonalizáció

23. kérdés
Melyik tünet tartozik a disszociatív zavarok közé?
A) Deperszonalizáció
B) Derealizáció
C) Disszociatív amnézia
D) Mind a fenti

24. kérdés
Melyik állítás igaz a DID hosszú távú hatásaira?
A) Mindig adaptív és nem káros
B) Gyakran súlyos pszichés és funkcionális zavarokhoz vezet
C) Csak rövid távú stresszreakció
D) Mindig teljesen gyógyítható gyógyszerrel

25. kérdés
Mi az átmeneti affektív disszociáció leggyakoribb előfordulási helyzete?
A) Vizsga, trauma, életveszély
B) Nyugodt alvás
C) Teljes kikapcsolódás
D) Mindennapos rutin

26. kérdés 
Melyik nem tartozik a deperszonalizáció/derealizáció kritériumai közé a DSM-5-ben?
A) Énélmény kívülről való megfigyelése
B) Külvilág álomszerű, irreális érzése
C) Több identitás váltogatása
D) Tartós zavar a funkcionálásban

27. kérdés
Melyik a disszociáció leggyakoribb kiváltója?
A) Trauma
B) Szórakozás
C) Alvás
D) Táplálkozás

28. kérdés
Melyik állítás helytelen az affektív disszociációval kapcsolatban?
A) Mindig patológiás
B) Átmeneti érzelemleválasztás lehet stresszhelyzetben
C) Adaptív lehet a túlélés szempontjából
D) Rövid távú jelenség

29. kérdés
Mi a szomatoform disszociáció egyik példája?
A) Átmeneti vakság szervi ok nélkül
B) Rövid távú érzelemleválasztás
C) Deperszonalizáció
D) Traumás emlék elfelejtése

30. kérdés
Melyik nem tartozik a disszociatív zavarok közé?
A) Disszociatív amnézia
B) Disszociatív identitászavar
C) Deperszonalizáció/derealizáció
D) Generalizált szorongás

31. kérdés

Mi a legfontosabb különbség az affektív disszociáció és a disszociatív identitászavar (DID) között?
A) Az affektív disszociáció rövid, átmeneti érzelemleválasztás, míg a DID hosszabb, strukturáltabb állapot
B) Az affektív disszociáció mindig krónikus
C) A disszociatív zavar sosem jár érzelemleválasztással
D) Mindkettő teljesen azonos

32. kérdés
Mi nem adaptív funkciója a rövid távú affektív disszociációnak?
A) Segíti a túlélést extrém helyzetben
B) Lehetővé teszi az érzelem átmeneti leválasztását
C) Hosszú távon identitászavarhoz vezet
D) Rövid távon csökkenti a stressz súlyosságát

1.) A 1 pont

2.) A 1 pont

3.) C 2 pont

4.) B 1 pont

5.) C 2 pont, nehéz, negatív/kizárásos

6.)  A 1 pont

7.) B 2 pont

8.) B 1 pont

9.) B 2 pont

10.) C 1 pont negatív/kizárásos

11.) A 1 pont

12.) C 2 pont

13. A 1 pont

14.) B 2 pont

15.) D 1 pont

16.) B 2 pont

17.) A 1 pont

18.) B 2 pont

19.) A 1 pont

20.) C 2 pont

21.) A 1 pont

22.) B 2 pont

23.) D 1 pont

24.) B 2 pont

25.) A 1 pont

26.) C 2 pont

27.) A 1 pont

28.) A 2 pont 

29.) A 1 pont

30.) D 2 pont

31.) A 1 pont

32.) C 2 pont

 Összesen: 47 pont

61% kettes   29 pont és fölötte

74% hármas 35 pont és fölötte

83% négyes 39 pont és fölötte

92% ötös      43 pont és fölötte

Ha észrevételed vagy pontosító megjegyzésed van a teszttel kapcsolatban, örömmel várom a hozzászólásokat. A pszichológia közös tanulás, és minden nézőpont értékes lehet. :)

Socio Guy, 

2025.10.01. szerda

FONTOS!

Mi a különbség a disszociatív és a disszociális között?

A két szó nagyon hasonlóan hangzik, mégis teljesen eltérő jelenségeket jelöl, és gyakran félreértéshez vezet.

• Disszociatív zavar: a tudat, az emlékek, az érzelmek vagy az identitás széttöredezését, szétkapcsolódását jelenti. Ilyen lehet például a depersonalizáció („mintha kívülről látnám magam”), a disszociatív amnézia vagy a disszociatív identitászavar (DID). Általában trauma áll a hátterében, és a lényeg a pszichés feldolgozás zavara.

• Disszociális személyiségzavar: tartós személyiségműködési zavar, amelyet a társadalmi normák megszegése, empátia- és bűntudathiány, manipulatív és felelőtlen magatartás jellemez. Ez az angol antisocial personality disorder (ASPD) magyar megfelelője.

A disszociatív a tudat és az élmények töredezettségére utal, míg a disszociális a társadalmi normák és szabályok elutasítását fejezi ki. Bár a két kifejezés hasonló hangzású, nem szabad összekeverni őket.

Kezdjük:

2025.09.28. vasárnap

2025.09.26. péntek

A depersonalizációról – hétköznapi élménytől a klinikai jelentésig

A „depersonalizáció” trükkös fogalom, mert a hétköznapi nyelvben mást jelenthet, mint a pszichológiában vagy a pszichiátriában szakszerűen használt értelemben. Ezért fordul elő, hogy amikor valaki azt mondja: „olyan, mintha kívülről látnám magam”, nem biztos, hogy ugyanarra gondol, mint amit a diagnosztikai kategóriák vagy a tudományos szakirodalom depersonalizáció alatt értenek.

Több jelentésréteg

Hétköznapi használat

• Gyakran a „különös érzés”, „nem vagyok önmagam”, „mintha kívülről látnám magam” élményt írják le ezzel.

• Sok ember átélt már ilyet átmenetileg: erős fáradtság, stressz, trauma, kimerültség, pszichoaktív szerek vagy meditáció közben.

• Ilyenkor nem mindig klinikai depersonalizációról van szó, hanem inkább egy átmeneti disszociatív élményről, amit az ember depersonalizációként nevez el.

Klinikai-pszichológiai jelentés

• A depersonalizáció a disszociatív zavarok egyik tünete vagy zavara, amikor tartósan vagy visszatérően fennáll az az érzés, hogy valaki eltávolodott a saját testétől, érzéseitől vagy gondolataitól.

• Példák: „robotként működöm”, „nem érzem, hogy a testem az enyém”, „minden álomszerű”.

• Fontos: a személy tisztában van azzal, hogy az élménye nem valóság, tehát nem pszichotikus téveszme.

• Diagnózis: Depersonalizáció/derealizációs zavar.

Miért van eltérés a hétköznapi és klinikai jelentés között?

1. Nyelvi leegyszerűsítés: aki átél valami furcsát, az első elérhető szót használja.

2. Kultúra és fordítás: az angol „depersonalization” gyakran összemosódik a „derealization”-nel, ami a külvilág távolinak, álomszerűnek érzését jelenti.

3. Átmeneti élmény vs. betegség: ugyanaz az élmény lehet röpke és ártalmatlan, de lehet tartós és szenvedést okozó is.

Összefoglalás:

• Hétköznapi értelemben tágabb fogalom, mindenféle „önmagamtól eltávolodott” érzésre használják.

• Pszichológiai-pszichiátriai értelemben szűkebb, különbséget tesz depersonalizáció és derealizáció között.

A „megfigyelő én” és az „élő én” kettőssége

Élő én (experiencing self):

• Tapasztalja az érzéseket, gondolatokat, testérzeteket.

• Példa: ideges vagy, fázol, mozogsz, beszélsz – minden „normális” módon zajlik.

Figyelő én (observing self):

• Külső nézőpontból figyeli az élő ént.

• Mintha filmen látnád magad, vagy kívülről figyelnéd a cselekedeteidet.

• Tudatában van, hogy ez nem téveszme, csak torzult élmény.

Mi történik ilyenkor?

• A kettő egyszerre létezik, és ez adja a „mintha kívülről látnám magam” érzést.

• A tudat nem sérül, a kontroll megmarad, de az élmény torz, álomszerű, távolságtartó.

• Ez a kettősség nem delúzió: az élő én működik, és a valóság tudatosan érzékelt.

Depersonalizáció és ittas állapot

Hasonlóság:

• Mindkettőben torzul az élményvilág: az ember nem érzékeli teljesen hitelesen a saját testét, gondolatait, érzéseit vagy az időt.

• Ittas állapot: az időérzék sérül, az észlelések lassulhatnak vagy gyorsulhatnak, a testérzet megváltozik, és a környezet idegennek tűnhet.

• Depersonalizáció: idő- és önazonosság-torzulás, a dolgok furcsának, távolinak, álomszerűnek tűnnek, de a tudat tiszta marad.

Különbség:

• Ittas állapot: külső ok, fizikai, átmeneti, visszatér a normális állapot.

• Depersonalizáció: pszichológiai vagy idegrendszeri élmény, lehet átmeneti vagy tartós, a tudat tiszta marad, a torzulás nem szenzoros, hanem élményfeldolgozási. A tudat magja, és a szenzoros érzékelés tiszta.

Más jelenségekkel való összehasonlítás

Maszkolás / szerepbe ragadás. Nem depersonalizáció! 

• Élmény: tudod, ki vagy, de másik szerepet veszel fel; idegennek érezheted magad.

• Tudat: teljesen tisztában vagy önmagaddal.

• Hasonlat: színházi szerep.

Düh / „miért pont velem” helyzet. Nem depersonalizáció!

• Élmény: váratlan esemény, frusztráció; idegen élmény, de a kontroll nem vész el.

• Tudat: tisztában vagy önmagaddal.

• Hasonlat: rossz nap miatt „Ez nem lehetek én! Miért pont velem történik?”

***

Depersonalizáció vs. delúzió

• Depersonalizáció: tudat tiszta, csak a külvilág torzul.

• Delúzió: egész élményvilág torzul, kontroll elveszik, téveszmék uralják a gondolkodást.

Spektrum: depersonalizáció – disszociáció – delúzió

Összegzés:
A legfontosabb, hogy a kliens nyelvi világát megértsük, és ugyanazt a jelenséget kódoljuk, amire ő gondol, így elkerülhető, hogy a klinikus tévesen depersonalizációt diagnosztizáljon.

Socio Guy,

2025.09.23. kedd

2025.09.18. csütörtök,

A Charlottban történt gyilkosság tipikusan olyan ügy, ami tragédiából politikai fegyverré válik. Ezért aztán nehéz róla „tisztán” beszélni, mert a politikai diskurzusok rögtön kisajátítják.

Valójában pedig a pszichiátria alulfinanszírozottsága és háttérbe szorítása lehet a mélyebb ok. A társadalom hajlamos úgy kezelni a mentális betegségeket, mintha azok másodlagosak lennének, pedig a bűnügyek jelentős részének hátterében pszichés problémák, kezeletlen betegségek, sőt a szociális háló hiánya is állhat.

A gond ott kezdődik, hogy a politikai narratívák ezt nem szeretik kimondani.

• A jobboldal számára egy ilyen ügy „bevándorlás” vagy „nemzeti identitás” témájává válhat.

• A baloldal sokszor „rendszerszintű kirekesztés”, „szociális igazságtalanság” oldaláról közelíti.
  Mindkettő narratíva elviszi a fókuszt a tényleges szakpolitikai problémáról: a mentális egészségügy és pszichiátria válságáról.

Az viszont probléma, mint ebben az ügyben is majd látni fogjuk később, hogy amiről nem lehet beszélni, az nem oldódik meg. Vagy ha a közbeszédben minden ilyen ügy csak politikai csatamező, akkor a társadalom nem fog eljutni oda, hogy felismerje: ezek megelőzhető tragédiák lennének jobb ellátással, prevencióval, pszichológusok és pszichiáterek támogatásával.

Többször láttam, hogy a „paranoid deluzív zavar” vagy a „paranoid skizofrénia” címkéjét könnyedén kapják meg emberek — mintha ez megoldaná a problémát. Sokszor a címke csak címke: dolgozom, lássátok. Ha nem, a címke nem helyettesíti a kezelést: ha nem történik átfogó értékelés, ha nincsenek közösségi szolgáltatások, és ha az ellátórendszer alulfinanszírozott, a krízisek ismétlődnek.

A probléma kettős. Egyrészt orvosi és szakmai szinten gyakori az elnagyolás; túl kevés idő jut részletes pszichodiagnosztikára, és a pszichiátria gyakran a krízisekhez kötődik, nem a megelőzéshez. Másrészt a közbeszéd — média és politika — hajlamos leegyszerűsíteni: egy tragédia narratíváját gyorsan ráhúzzák egy politikai sablonra, mint fönt említettük, miközben a gyökerek: a kezeléshez való hozzáférés, a társadalmi támogatás vagy a családi dinamika, rejtve maradnak.

Ha valóban csökkenteni akarjuk az ilyen tragédiákat, akkor a diagnózisok körültekintő használata, a közösségi ellátás megerősítése és a stigma elleni aktív fellépés mind kulcslépések. Nem politikai propagandára van szükség — hanem beavatkozásra, finanszírozásra és emberi szólamra.