2024.09.28. szombat

Az önáltatás és az önhazugság szoros kapcsolatban állnak egymással, de van némi eltérés a két fogalom között.

Önáltatás

Az önáltatás (vagy öncsalás) azt jelenti, hogy valaki tudatosan figyelmen kívül hagyja a valóság egy részét vagy manipulálja az érzéseit, hogy jobban érezze magát egy adott helyzetben. Ez egy védelmi mechanizmus, amely segít elkerülni a kellemetlen érzéseket, például a fájdalmat, a szorongást vagy a félelmet. Például valaki, aki nem akarja elfogadni, hogy egy kapcsolat véget ért, lehet, hogy folytatja a kapcsolat "idealizálását" annak érdekében, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal.

Önhazugság

Az önhazugság ennél tágabb fogalom, és magában foglalja a valóság torzítását vagy figyelmen kívül hagyását, nemcsak az érzelmek megkönnyítése érdekében, hanem akár a cselekvések, döntések, vagy akár a saját jellemünkről alkotott kép érdekében is. Ez azt jelenti, hogy valaki úgy dönt, hogy elhiszi azt, ami nem igaz, vagy eltúlozza a pozitív aspektusokat, miközben figyelmen kívül hagyja a negatívakat.

Különbségek

• Tudatosság: Az önáltatás gyakran tudatos döntést igényel, hogy elkerüljük a kellemetlen igazságokat, míg az önhazugság néha tudat alatt is megtörténhet, anélkül, hogy a személy tisztában lenne vele.
• Kiterjedtség: Az önhazugság általában szélesebb spektrumot ölel fel, és több területre is kiterjedhet, míg az önáltatás gyakran specifikus helyzetekre vonatkozik.

Példa

Ha valaki azt mondja magának, hogy „még mindig szeretem őt” annak ellenére, hogy a kapcsolat nem működik (önáltatás), akkor ez az önhazugság része is, ha figyelmen kívül hagyja azokat a tényeket, amelyek ezt cáfolják.

Összességében, mindkét fogalom a valóság és az érzelmek kezelésének mechanizmusait tükrözi, és hasznos lehet a pszichológiai és szociológiai elemzések során, különösen a gazdasági döntések, a társadalmi interakciók vagy a politikai diskurzus kontextusában.

A saját képességeink és lehetőségeink megítélése gyakran szubjektív, és az, hogy mások mit mondanak erről, szintén befolyásolhatja a személyes észlelést.  Nem biztos, hogy minden önhazugság, vgay önáltatás. Nézzük meg a helyzetet különböző nézőpontokból!

A helyzet elemzése

1. Önhazugság vs. önáltatás:

   • Önhazugság: Ha valaki elhiszi, hogy mérnök lehet, noha a valóságban nem áll rendelkezésére a szükséges tudás vagy készségek, az önhazugság lehet. Például, ha valaki nem hajlandó elismerni a gyenge teljesítményét a tantárgyakban, és ehelyett úgy véli, hogy sikeres mérnök lesz, akkor ezt a valóságot figyelmen kívül hagyja.
   • Önáltatás: Ha valaki azzal vigasztalja magát, hogy "mindenki téved" vagy "én különleges vagyok", hogy elkerülje a valóságot, az önáltatásra utalhat. Ez a védekező mechanizmus célja, hogy csökkentse a szorongást a jövővel kapcsolatban.

2. Mások manipulációja:

   • Ha valaki más mondja azt, hogy az illető alkalmatlan, akkor ez lehet manipuláció is. Az emberek gyakran kivetítik a saját félelmeiket vagy bizonytalanságaikat másokra, és ezzel hatással lehetnek azok önértékelésére. Ha valaki mond valamit, ami ellentétes a saját hitével, az súlyosan befolyásolhatja az illető önértékelését és önbizalmát.

3. A határvonal:

   • A határvonal gyakran nehezen meghatározható, és számos tényezőtől függ. Például:
     • Számszerűsíthetőség: Ha valaki objektíven értékeli a teljesítményét, például a tantárgyi eredményeivel vagy versenyeredményeivel, az erősítheti a hitelességét a saját képességeivel kapcsolatban. Az évfolyam második helyezettje rendelkezik egyfajta bizonyítékkal a képességeire.
     • Önértékelés és önbizalom: Az önértékelés és az önbizalom kulcsfontosságú tényezők. Ha valaki biztos a képességeiben és eredményeiben, az elősegíti a fejlődését, de ha ez a bizalom nem megalapozott, az végül visszaüthet.
     • Külső visszajelzés: Az emberek gyakran mások visszajelzését használják a saját megítélésükhöz. A külső kritikák és elismerések befolyásolhatják az önértékelést, de megnehezíthetik a határok észlelését.

Egy volt sportoló beszámolója az önértékelés fontosságáról, és a manipulációval elhitetett "önhazugság" milyen romboló lehet. Tehát ebben az esetben a sportoló nem hazudott magának a képességeiben, megpróbálták elhitetni vele, hogy az, hogy bízik a győzelemben, csak önhazugság.

"Fiatalon aktívan sportoltam, és meg kellett szoknom, hogy egy megyei versenyen a vetélytársak odajöttek hozzám, és őszintén elmondják, hogy sajnálják, de nem nekem való a százméteres síkfutás. Az ember ezt először elhiszi, és nem is teljesít. De az edző joggal kérdezi, ha otthon egyedül 11,8 mp alatt teljesítesz, akkor a megyei versenyen miért futsz 13,7 mp alatt? Otthon elkezdtem versenyezni a városban autókkal 12-13 évesen. Ahogy elindultak a kereszteződésben, én a járdán futottam mellettük. Rájöttem, azért szeretem ezt a versenyt, mert az autók nem beszélnek, és néha le is győzőm őket, hiszen a rossz minőségű úton legföljebb 40 km/óra sebességre képesek. Elkezdtem úgy tekinteni a megyei versenyen a vetélytársakra, mint az autókra. Szándékosan nem is beszéltem senkivel. Végül meg is szereztem a megyei bajnoki címet. Tehát manipulálhatnak azzal, hogy hazudok magamnak a képességeimről. Ugyanakkor ez mérhető eszközökkel, hogy nem igaz. Ha hiszek magamban, győzök. Az ügy pikantériája, hogy az országos versenyen újra nem értem el eredményt. Ott a tét, és a nagyszámú néző okozta stressz fogott először vissza."

Külső értékelések hatása

1. Kritikus szavak:

   • A vetélytársak megjegyzései, hogy a 100 méteres síkfutás „nem neked való”, súlyosan befolyásolhatják az önbizalmat. Ezek a kritikák romboló hatásúak lehetnek, különösen, ha azokat nem megalapozottak. A sportolás során, különösen fiatalon, sokan érzékenyek a környezetük véleményére.

2. A szándékosság:

   • Az, hogy a kritikusok szándékosan rombolóak, különösen nehezen kezelhető helyzet. Az ilyen megjegyzések gyakran visszatartják az embereket attól, hogy kihozzák magukból a legjobbat.

Az önértékelés felépítése

1. Önbizalom:

   • Az edző kérdése: "Hogy ha otthon gyorsabban futsz, miért teljesítesz rosszabbul versenykörnyezetben?", rávilágít arra, hogy a versenyhelyzetek sokszor különböznek a megszokott környezetünktől. Az önbizalom és a helyzethez való alkalmazkodás kulcsfontosságú a teljesítményben.

2. Alternatív megközelítés:

   • Az autókhoz való hasonlítás nagyon kreatív megközelítés! Az, hogy a versenytársakat autókra hasonlítja valaki, segített leválasztani magáról a szorongást, és csökkenti a külső nyomást. Ez a gondolkodásmód lehetővé teszi, hogy egy másik szögből lássa az ember a versenyt, ami végül a sikerhez vezethet.

Stressz és szorongás

1. Versenyhelyzetek:

   • A stressz és a szorongás gyakori jelenségek versenyhelyzetekben, és sok sportoló tapasztal hasonló kihívásokat. Az országos versenyek során a fokozott figyelem és elvárás növelheti a szorongást, ami befolyásolja a teljesítményt. A tudatosság arról, hogy ez a stressz gyakori, segíthet a sportolóknak megbirkózni vele.

2. Önmanipuláció:

   • Az, hogy a belső beszéd, amely megerősíti a képességet, sokkal erősebb lehet, mint a külső kritikák, fontos tanulság. Ha hiszel magadban és a képességeidben, az képes meghaladni a külső nyomást.

Pszichológiai hadviselés:

• A verbális alázás, amit a sportolók egymás ellen alkalmaznak, gyakran része a pszichológiai "hadviselésnek". Az a céljuk, hogy a másik fél önbizalmát megingassák, és megszüntessék a koncentrációját. Ez a fajta manipuláció a versenykörnyezet egyik gyakori taktikája, és különösen hatékony lehet, ha az ellenfél mentálisan nem áll készen a küzdelemre.

Az önértékelés és célok meghatározása

1. Önértékelés:

   • Az önértékelés az, ahogyan látjuk és értékeljük saját képességeinket. Ha az önértékelés reális, segíthet abban, hogy világos, elérhető célokat állítsunk fel. Az önértékelés torzulása azonban, például túlzott önbizalom vagy alacsony önértékelés, könnyen vezethet önhazugsághoz.

2. Reális célok:

   • Reális célok felállítása kulcsfontosságú a fejlődéshez. Ha a célok túl magasak vagy irreálisak, az önértékelésre romboló hatással lehet, mivel a kudarcélmény gyakori és frusztráló. Fontos, hogy a célok elérhetőek legyenek, és lépésről lépésre haladjunk a kitűzött célok felé.

Az önazonosság és a célok különbsége

1. Túlságosan ambiciózus célok:

   • Az önhazugság gyakran ott kezdődik, amikor valaki túlságosan ambiciózus célokat tűz ki, amelyek messze nem elérhetők a jelenlegi képességeihez képest. Például, ha valaki hirtelen olimpiai szintű sportoló akar lenni, anélkül hogy figyelembe venné a jelenlegi edzettségi szintjét, az önhazugsághoz vezethet.

2. Önazonosság és célok:

   • Az önazonosság, azaz a kép, amit magunkról alkotunk, jelentősen befolyásolja a céljainkat. Ha a célok nincsenek összhangban azzal, amit valójában el tudunk érni, akkor a célok elérése után is érezhetjük, hogy nem találunk örömöt vagy megelégedettséget az elért eredményekben.

A Reális önértékelés fejlesztése

1. Önreflexió:

   • Az önreflexió elengedhetetlen a reális önértékeléshez. Gondolkodjunk el azon, hogy mik a valódi erősségeink és gyengeségeink. Ehhez gyakran hasznos lehet külső visszajelzés, például barátok, családtagok vagy szakmai mentorok segítsége.

2. Fokozatos célok kitűzése:

   • A célokat apró lépésekre bontva tűzzük ki, amely lehetővé teszi, hogy az önbizalom folyamatosan növekedjen. Ha a kisebb célokat sikeresen elérjük, az motiváló hatással van a következő, nehezebb célok elérésére.

Az önhazugság megelőzése

1. Célok felülvizsgálata:

   • Rendszeresen felül kell vizsgálni a céljainkat, hogy biztosak legyünk abban, hogy reálisak és elérhetők. Ha a céljaink nem tűnnek megvalósíthatónak, fontos, hogy átértékeljük őket, és szükség esetén módosítsuk az elvárásainkat.

2. Tudatos jelenlét:

   • A tudatos jelenlét (mindfulness) segíthet az önértékelés javításában és az önhazugság elkerülésében. Ha tudatosan figyelünk a gondolatainkra és érzéseinkre, képesek leszünk észrevenni a torzításokat, amelyeket magunknak tulajdonítunk.

Vizsgáljuk meg a Bruce Lee (1940-1973) által képviselt filozófiát amely rendkívül inspiráló és értékes megközelítést kínál az önértékelés és a célkitűzés terén. A kung fu és Bruce Lee tanításai a tudatos jelenlétre és a pillanatok kezelésére helyezik a hangsúlyt, ami segít abban, hogy a küzdelmek során ne csak a végcélt, hanem a jelen pillanat kihívásait is figyelembe vegyük. Nézzük meg, hogyan kapcsolódik ez az önhazugsághoz és a reális célok kitűzéséhez:

Pillanatok kezelése

1. Tudatos jelenlét:

   • Bruce Lee filozófiája azt hangsúlyozza, hogy a jelen pillanatra kell összpontosítani. Ez a tudatos jelenlét segít abban, hogy ne csak a jövőbeli eredményekre fókuszáljunk, hanem a folyamatra is, amely elvezet a célokhoz. Ha csak a győzelemre gondolunk, könnyen elkerülhetjük azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy sikeresen elérjük azt.

2. Folyamat középpontba helyezése:

   • Az összes célunk elérése érdekében fontos, hogy értékeljük a folyamatot, ne csak a végcélt. Ez a megközelítés csökkenti a szorongást és a nyomást, mivel nem az eredmény elérésének kényszere irányít, hanem az adott pillanat kihívásainak kezelése.

Az önértékelés és célkitűzés kapcsolata

1. Reális célok és önvizsgálat:

   • Bruce Lee tanítása arra is ösztönöz, hogy a reális célokat tűzzünk ki, és folyamatosan vizsgáljuk meg önmagunkat. Ha tisztában vagyunk a saját képességeinkkel és határainkkal, könnyebben kitűzhetünk olyan célokat, amelyek elérhetők és motiválóak.

2. Önbizalom és elégedettség:

   • Amikor a pillanatok megoldására összpontosítunk, észrevesszük, hogy a siker nem mindig az eredményekben rejlik, hanem a fejlődésben és a tapasztalatokban. Ez növeli az önbizalmat, és segít abban, hogy ne essünk az önhazugság csapdájába.

A Győzelem magától bekövetkezik

1. Természetes folyamat:

   • Bruce Lee mondása szerint, amikor egymás után megoldjuk a pillanatokat, a győzelem magától bekövetkezik. Ez azt jelenti, hogy a győzelem nem csupán a cél eléréséről szól, hanem az egész folyamat élvezetéről és a tapasztalatokból való tanulásról.

2. A küzdelem élvezete:

   • Ha a küzdelmeket és a kihívásokat lehetőségekként kezeljük, akkor nemcsak a győzelemre, hanem az útra is figyelmet fordítunk, ami értékes és gazdagítja az életünket. Ez segíthet abban, hogy a kudarcokat is tanulási lehetőségekként értékeljük, és elkerüljük az önhazugságot, amikor az eredmények nem úgy alakulnak, ahogy vártuk.