2025.01.22. szerda

Készítettem egy bejegyzést a Wikipédián, amelyet itt a blogomban is szeretnék megosztani. Az eredeti információ a Wikipédia oldalon található.

A holisztikus szemlélet szó szerint azt jelenti, hogy valaminek az egészét vizsgáljuk. A görög "holo" szó jelentéséből ered a fogalom. Vizsgáljuk meg pontosabban ezt a kérdést, mert valójában mást jelent mint az egész vizsgálata, inkább rendszerszemléletet jelent.

Egy rendszer nem egyes különálló darabjait vizsgáljuk, hanem az egész rendszert együtt, működésben. Nagyon jó példát lehetne hozni a Dr. House sorozatból, ahol maga a főszereplő, ilyen szemlélettel dolgozik. Ugyanakkor tudunk hozni élő orvosi példát is, mennyire fontos a rendszerszemlélet, hogy leássunk a dolgok mélyére.

Itt közlök egy példát, a fogalom pontos megértésére. Ez egy elég komplex helyzet, és itt, ha nem rendszer szinten vizsgálódunk, a példában, nem tudunk pontos következtetéseket levonni:

Egy páciens pszichiátriai konzultációra jelentkezett, fő panaszai közé tartozott a munkahelyén tapasztalt feszültség és az ebből eredő szorongás.

Elmondása szerint egyik munkatársa, aki a rendőrségnél dolgozott, megfenyegette őt, kijelentve, hogy ismeretségi körének felhasználásával szinte bármit megtehet vele. A páciens az eset előzményeiről is beszámolt, amelyek rögzítésre kerültek az anamnézisben.

A fenyegetést követően a páciens arról számolt be, hogy egyértelműen érzékelte, hogy követik őt mind a munkahelyére menet, mind hazafelé tartó úton. Részletes és logikusan felépített magyarázatot adott a követés érzékelésének okairól, amely messze meghaladta az átlagos észlelési képességeket, és szokatlanul pontos elemzéseket tartalmazott.

A pszichiáter a kezdeti diagnózis felállításakor elsősorban a tünetekre összpontosított, anélkül, hogy figyelembe vette volna a páciens rendkívüli kognitív kapacitását és a környezeti ingerekre való fokozott érzékenységét. Ennek eredményeként a páciensnél paranoid pszichózist diagnosztizált (F22.00), és kezdetben napi 5 mg Parnassant írt fel. A következő kontrollvizsgálaton a pszichiáter rákérdezett a követésérzés fennállására, amelyre a páciens azt válaszolta, hogy a helyzet romlott: éjszaka ismeretlen személyek a háza előtt parkoltak, fényképeket készítettek, és a munkahelyén kollégája provokatívan nyitva hagyta az ablakot a hideg idő ellenére. A pszichiáter a tünetek súlyosbodására reagálva 10 mg-ra emelte a Parnassan adagját, és ezzel elbocsátotta a beteget.

A következő kontrollvizsgálaton a pszichiáter rákérdez, hogy a munkatárs továbbra is kinyitja-e az irodai ablakot. A páciens igennel válaszol. A pszichiáter, egyre türelmetlenebb benyomást keltve, napi 15 mg-ra emeli a Parnassan adagját.

A rákövetkező kontroll során a pszichiáter ismételten érdeklődik a tünetekről. A páciens megerősíti, hogy a korábbi események továbbra is fennállnak: az irodai ablak rendszeresen kinyílik, és állítása szerint továbbra is követik. A páciens logikailag összefüggő és hibátlan érvelést ad elő, amely szerinte egyértelműen bizonyítja a követés tényét. Továbbá videófelvételeket is bemutat, amelyeken az ablaknyitás látható, valamint egy éjszakai jelenet, ahol egy öltönyös férfi a házát fényképezi.

A pszichiáter az esetet nem zárta le, bár a szakmai környezetben sokan számítottak arra, hogy a gyógyszer adagját napi 20 mg-ra emeli. Ehelyett a pszichiáter váratlanul beadta a felmondását, az eset további kezelését pedig nem vállalta.

Mi történt valójában?

Két alapvető probléma járult hozzá a kialakult helyzethez:

Szorongásos zavar, amely folyamatosan túlterhelte az agyat. Ezt az állapotot egy számítógép analógiájával lehet érzékeltetni: olyan, mintha egy program a processzorkapacitás 95%-át lefoglalná, és csupán 5% maradna a többi funkció számára. Autizmus spektrumzavar (ASD), amely a pácienst egyedi kognitív tulajdonságokkal ruházta fel. Intelligenciahányadosa magas (IQ ≈ 130, verbális IQ: 145, performációs IQ: 105), ami lehetővé tette számára, hogy komplex logikai mintákat ismerjen fel és pontos következtetéseket vonjon le. Emiatt bizonyos jelenségeket, például a követését, helyesen azonosított valós eseményként, nem pedig hallucinációként vagy véletlen egybeesésként, amit egy átlagos érzékelésű személy talán nem tudott volna ilyen egyértelműen megállapítani.

Ezen kívül fontos tényező volt a szenzoros túlérzékenység, amely az autizmus spektrumzavar gyakori velejárója, és ebben az esetben is jelen volt.

Mi is történt itt? A problémát elsődlegesen a szorongás és a szenzoros túlérzékenység interakciója indította el. A szorongás által túlterhelt agy és a szenzorosan túlzottan érzékeny hallórendszer nem tudta megfelelően elkülöníteni a zajokat a beszédhangoktól. Emiatt zajos környezetben a páciens nem értette az emberi beszédet, és térhallása hiányosságai miatt nem tudta pontosan érzékelni a hangforrás irányát.

Ennek következtében a páciens nem reagált megfelelően a biztonsági személyzet utasításaira, vagy ha reagált is, viselkedése félreérthetővé vált. A térhallás hiányossága miatt másfelé nézett, ami gyanakvást keltett a környezetében.

A munkahelyén dolgozó kolléga, aki saját pozícióját féltette, valószínűleg eltúlzott jelentést tett a pácienst érintő gyanús viselkedésekről, amely alapján a rendőrségnek kötelessége volt vizsgálatot indítani. Ezt a fokozott figyelmet a páciens, autizmus spektrumzavarából adódó érzékenysége révén, rendkívül pontosan érzékelte.

Ez a helyzet tovább növelte a szorongását, amely a félelemmel kombinálódott. Míg a szorongás egy generalizált, ok nélküli feszültségérzetet jelent, a félelem konkrét, valós fenyegetésre adott válasz. A két tényező összeadódva extrém módon túlterhelte a páciens agyi erőforrásait, ami funkcionális kapacitásának jelentős csökkenéséhez vezetett. Ez az állapot megmagyarázhatja, hogy miért tűnt zavartnak és lassú reakcióidőjűnek – akár olyannak, mint aki pszichoaktív szerek hatása alatt áll.

A szedett gyógyszer, Parnassan (olanzapin), amelyet antipszichotikumként alkalmaznak, valószínűleg tovább súlyosbította a helyzetet. Az olanzapin mellékhatásai közé tartozhat a szedáció, kognitív lassulás, valamint egyéb vegetatív tünetek, amelyek ronthatják a teljesítményt és az általános állapotot.

Amit meg kellett volna állapítani: Az alap, gyermekkorból jövő szorongást, ettől különválasztva a valós félelmet, majd az autizmus spektrumzavart, amely szenzoros túlérzékenységgel is jár. Összefoglalva: A páciens szorongott, ez gyanús lett néhány embernek, feljelentéseket tehettek. Ezt érzékelte a hiperérzékeny páciens, ráadásul autistaként VQ=145-el (memória, matematikai, és nyelvi képességek.) Ez félelmet okozott nála. Úgy tűnhetett, mint ha egy drogos lenne, a szorongás látszik, amely arra utal egy emberben, hogy van félnivalója. Nyugodt körülmények között pedig, otthon, e képességei, egy szervezetet felülmúlhatnak. Tehát abszolút érthetetlen helyzetet okoz.

Ha holisztikusan vizsgáljuk, viszont, minden érthetővé válik.

Szocio Guy,