2025.07.03. csütörtök

Jézus stílusában, mai szereplőkkel

Példázat a gőgös főnökről és az elutasított szolga igazságáról
(Máté evangéliuma stílusában, de mai elemekkel átszőve)

És Jézus így szólt:
– Volt egy ember, aki kis vállalkozó, és szolgákat vett maga mellé, hogy azok munkálkodjanak.

Egyik szolga csendes volt, de szorgalmas, nem kereste a zajt, csak tette a dolgát.

A főnöknek nehéz napok jöttek, és megvált csendes szolgájától.

De a főnök nem elégedett meg – gőgös lévén – és nem nézte a szívet, csak az arcot és a hangosságot. Megszégyenítette a szolgát az utca népe előtt, mondván: „Te semmirekellő vagy, nem vagy méltó még az anyaföldhöz sem!” És megbántotta őt gúnnyal és gyalázattal.

És lőn, hogy a szolga nem lázadt, hanem elment messze földre, hogy ott keressen kenyeret. És ott, ahol nem ismerték őt, tisztelettel fogadták. Dolgozott, épített, tanult, és új ruhát öltött magára – egy Tesla szekeret.

Mikor visszatért falujába, az emberek csodálkozának: „Nem ez az, akit lenéztek? Lám, mit vitt végbe!”

És lőn, hogy a régi főnöknek már nem volt boltja, sem nagy háza, csak egy kocsmához vezető ösvénye. De odament a szolga házához, és így szólt:
– Adj nekem, mert ínségben vagyok.

A szolga viszont hallgatott. Nem nyújtott kezet, mert emlékezett, hogyan taposták meg a becsületét.

És a főnök, megrészegedve, így kiáltott az utca népe előtt:
– Ez az ember irigy, újgazdag, semmirekellő, csak a külsőség ragyog rajta!

És Jézus így szólt tanítványaihoz:
– Mit gondoltok, melyik az igazság útja? Aki méltatlanul elutasít másokat, majd irgalmat kér, de korábban irgalmat nem adott – vagy az, aki hallgat, s bár segíthetne, de nem teszi, mert a sebe még nyitva van?

Az emberek hallgattak, mert nehéz volt eldönteni, ki vétett többet.

Bibliai történetként – Ószövetségi stílusban, archaikus nevekkel

Könyv Jorámról és Elieérről

És volt idő, mikor Jorám, a cégek között való férfi, nagy volt a maga szemében, és férfiakat vett maga mellé munkára. Közöttük volt Elieér is, aki alázatos szívű vala, s nem szólt sokat, de keze ügyes volt.

És Jorám mikor rossz idők jöttek, megszégyeníté Elieért az emberek előtt, mondván: „Ez lusta és semmirekellő, nem való e földre.” És elkergeté őt a portáról, és gyalázatot hintett a neve után, hogy más se akarja befogadni.

De Elieér fölkele, és ment az idegen földre, Ausztriába, s ott talála kegyelmet. Egy nagy házhoz szegődött, ahol médiával foglalkoztak, s ő ügyesnek bizonyula. És meggazdagodék.

Mikor pedig Elieér visszatért az ő városába, szekere fényes vala, s az emberek tisztelettel nézék őt.

És Jorám, aki elveszté mindenét, eljöve Elieér házához, s így szóla:
– Adj nekem kenyeret, mert ínségben vagyok!

De Elieér nem felele, és nem nyitá meg az ő házát.

És Jorám méreggel telék, és kiálta az utca népe előtt:
– Ez irigy, újgazdag, semmirekellő! Ilyen nem méltó a jóra!

De az emberek kérdezék egymástól:
– Nem Jorám volt-e az, aki Elieért elűzte? Nem ő hinté nevét gyalázattal? Melyikük a bűnös?

És így lett vége Jorám házának, és így emelteték fel Elieér neve.

Pszichológiai gondolat – Mit mutat ez az egész?

Ez a történet zsigerien emberi. A volt főnök nem azért kér segítséget, mert megbánta a múltat, hanem mert szüksége van a másikra. Az emberi gőg a bukás után új formát ölt – nem tanul, csak újra vádol. Az elutasított pedig erkölcsi dilemmába kerül: segít-e annak, aki tönkretette a hírnevét?

Itt látjuk, mennyire fontos az emberi méltóság. Aki megaláz másokat, hosszú távon önmagát is elvágja az emberi kapcsolatok hálójából. A társadalmi emelkedés pedig gyakran nem ott jön, ahol várják – hanem csendben, a háttérben, a kitartás révén.