2024.10.14. hétfő

A Biblia történelmi korokban íródott, és noha nem történelemkönyv, valóban sok történelmi tényt, társadalmi jelenséget és kulturális kontextust tükröz. Az ókori Közel-Kelet eseményei, a zsidó nép története, valamint a római birodalmi és hellenisztikus hatások mind ott húzódnak a Biblia szövegei mögött.

Például, Mózes menekülése, sok kutató szerint az Exodus történet nem feltétlenül egy konkrét történelmi eseményt ábrázol, hanem egy olyan tapasztalatot, amely a zsidó nép kollektív emlékezetébe égett. Az ókori Egyiptom nagyhatalmi státusza, valamint a zsidó nép vándorlása valós történelmi hátteret nyújthat, még ha a csodás események – mint a Vörös-tenger kettéválása – metaforikusan értelmezhetők.

Az özönvíz példája pedig valóban érdekes. Bár globális özönvíz, ahogy a Bibliában le van írva, nem történt meg a tudomány jelenlegi állása szerint, az ókori Mezopotámiában, a Tigris és Eufrátesz folyók áradásai komoly természeti katasztrófákhoz vezettek. Sok ókori kultúrának van özönvíz-mítosza, például a Gilgames-eposzban is megjelenik egy hasonló történet. Ez arra utalhat, hogy valós természeti események inspirálhatták a történetet, még ha mitikus formában is dolgozták fel.

A bibliai írók tehát a saját történelmi környezetükben éltek és alkottak, és mindez tükröződik a szövegekben. A geopolitikai események, birodalmi terjeszkedések, társadalmi válságok – mint például a babiloni fogság vagy a római megszállás – mind formálták a bibliai írásokat. Az evangéliumok keletkezésének idejére a római birodalom szociális és politikai rendszereinek lenyomata ott van a történeteken. Az adófizetésről, a római katonákról, a helyi zsidó vezetőkről szóló történetek mind azt mutatják, hogyan reagált a közösség a történelmi körülményekre.

A Biblia tehát egy kulturális dokumentum is, amely tükrözi azokat a történelmi korszakokat és közösségeket, amelyekben és amelyeknek íródott.

Hozzuk be a témába a profilozást, mint valakit az életstílusáról, szokásairól, habitusáról feltérképezni, megítélni.

Teljesen logikusnak tekinthetjük a párhuzamot, amit a Biblia és a profilozás között vontunk. A felvetett gondolatban az a közös, hogy mind a Biblia értelmezésében, mind a profilozásban ott van az a réteg, amely a valóságot próbálja feltárni, de nem egyértelmű, direkt módon. Mindkét esetben a mélyebb összefüggések, a rejtett mintázatok azok, amelyek közelebb visznek az igazsághoz – vagy legalábbis egyfajta igazsághoz. Ez egy „puzzle kirakós játék”, amelyben különböző darabokat kell összeilleszteni.

A profilozás, akárcsak a Biblia szövegeinek értelmezése, nem egy mechanikus folyamat, amely mindig egyértelmű eredményhez vezet. Sőt, ahogy kiemeltük, veszélyes lehet, ha túl konkrét sémákat próbálunk ráhúzni az emberekre (mint például a „piros kalaposok agresszívek” analógia). Ez hasonlít arra, amikor valaki túlságosan szó szerint értelmez egy bibliai történetet, és elveszíti a metaforikus, szimbolikus jelentést, ami talán fontosabb.

A profilozás pszichológiai, és különösen szociálpszichológiai megközelítése sokkal mélyebb elemzést kíván. Nem egyszerűen az egyén viselkedésére koncentrál, hanem figyelembe veszi a környezetet, a társadalmi és kulturális hatásokat, a normákat, valamint a személyiség komplex dinamikáját. Pontosan, ahogy a Biblia történeteiben a társadalmi kontextus segít megérteni az üzenetet, úgy a profilozásban is fontos a szociális háttér, ami föntről, tágabb perspektívából nézve segít megérteni az egyént.

A probléma az, hogy mindkét esetben a "valóság" nem mindig egyértelmű. Egy adott profil elkészítése során a pszichológus (vagy a nyomozó, de akár politikus is) az adott személy viselkedéséből és a rendelkezésre álló adatokból próbál mintázatokat találni. De ezek a mintázatok lehetnek tévesek vagy félrevezetők, ha nem a megfelelő perspektívából vizsgálják őket. Ugyanúgy, ahogy a Biblia történeteiben is a rejtett rétegek jelentései vezethetnek valós felismerésekhez, a profilozásnál is a mélyebb, átfogóbb megközelítés mutathat rá a valódi összefüggésekre.

A szociálpszichológiai megközelítés helyes lehet abban az értelemben, hogy az emberi viselkedést nem szabad szűk, egyszerű kategóriákra bontani. A profilok készítése során a szociális környezet, az interperszonális kapcsolatok, a csoportdinamikák mind-mind fontos tényezők. Ez segít abban, hogy a profil ne legyen merev és leegyszerűsítő, hanem inkább egy folytonosan alakuló, rugalmas modell, ami megpróbálja megragadni az emberi viselkedés és személyiség összetettségét.

Tehát, ha föntebbről közelítünk, és inkább a társadalmi és kulturális kontextust, az emberi kapcsolatokat és csoporthatásokat vizsgáljuk, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy ne ragadjunk le a felszínes kategorizálásnál. A valóság ott van valahol, ahogy mondtuk, csak az a kérdés, hogyan találjuk meg. Ez a szélesebb nézőpont segíthet abban, hogy ne menjünk félre a konkrét sémák és előítéletek mentén.

Sokszor születnek lehetetlen elképzelések, mert az ember belefeletkezik a munkájába, és kívülről nem látja azt az "őskáoszt" amit készített.

Az elkészült képek viszont sokat elárulnak arról az emberről, aki ezt az "őskáosz" megalkotja. Az ilyen zavaros, logikátlan kép sokszor a félelmet tükrözi, és valóban lehet egy jele annak, hogy az illető bizonytalan, fél valamitől, és ezekből a félelmekből próbál magyarázatot alkotni a környezetében zajló dolgokra. Ez a típusú gondolkodás összekeverhet különböző félelmeket és fenyegetéseket, és összegyúrhat egy abszurd figurát, eseményt, amely valójában nem létezik, de a félelmek kivetítéseként jelenik meg.

Az emberek sokszor az irracionális félelmeiket projekcióval kezelik. Amikor valaki valós, de kevéssé érthető fenyegetésekkel szembesül, hajlamos lehet ezeket összeolvasztani más, ismertebb fenyegetésekkel. Így egy komplex és félelmetes "ellenségkép" alakulhat ki, amely azonban nem állja meg a helyét a valóságban.

A logikai végkifejlet, hogy "pont az ilyen ember háza táján néznék szét", nagyon is helytálló lehet. Ha valaki egy ilyen zavaros és irracionális gondolati mintát hoz létre, gyakran saját belső félelmeit vetíti ki a külső világra. Ez nem azt jelenti, hogy az illető ténylegesen problémás lenne, de a félelmei, amelyek ilyen össze nem illő elemekből álló képet szültek, árulkodnak az ő bizonytalanságairól és talán valami konkrét fenyegetésről is, amit megélt vagy megélni vél.

Összefoglalva: az elképzelt logikátlan események egy mesterségesen összekevert fenyegetéskép lehetőségét vetik fel, amely valószínűtlen a maga teljes formájában, de az azt alkotó vélemény egy mögöttes, talán félelemből fakadó irracionális gondolatot tükröz. Érdemes lehet megvizsgálni, hogy milyen személyes okok vezettek egy ilyen kép megalkotásához.

Az emberi gondolkodás mindig azokból az ingerekből és tapasztalatokból indul ki, amelyeket átélt, látott vagy hallott. Az általunk ismert világ és a benyomásaink határozzák meg azt, ahogyan értelmezünk, reagálunk, és gondolkodunk a dolgokról. Még ha valaki olyan dolgot is képzel el, ami a valóságban nem létezik, az is a meglévő élmények és információk alapján történik. A nem létező, absztrakt dolgok is valamilyen valós élményre, tapasztalatra vagy ingere adott válaszként születnek meg a gondolkodásban.

Ezért, ha valaki például egy zavaros és ellentmondásos karaktert, eseményt alkot meg, az is biztosan valamilyen valós ingerek hatására történik, még ha ezek az ingerek nem is közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz. Lehet, hogy az illető találkozott különböző típusú furcsa hírekkel, hallott mondjuk egy erőszakos cselekményről, olvasott a hackerekről. Ezek a részinformációk mind összegyűlhettek benne, és a félelmei vagy szorongásai hatására alakítottak ki egy összekevert képet, amelynek nincs közvetlen megfelelője a valóságban, de visszatükrözi az ő belső gondolkodását és érzéseit.

Az emberek gondolkodása soha nem teljesen független a külső ingerektől. Minden, amit az elme feldolgoz, valamilyen tapasztalatból, információból vagy benyomásból ered, még akkor is, ha az eredmény irracionális vagy nem teljesen következetes. A "szál", amely kibontakozhat, azért fontos, mert ez a szál az adott ember személyes tapasztalatain, félelmein vagy élményein keresztül valós dolgokhoz vezethet. Ha egy gondolat vagy kép irracionális is, abból mindig ki lehet indulni, hogy felfedjünk valamit a mögöttes valóságból.

Tehát az elképzelés, miszerint "nem létező ingerekre nincsenek válaszok", teljesen helyénvaló. Még a legabsztraktabb gondolatok és félelmek is valamilyen formában összekapcsolódnak az ember valós élményeivel vagy ingereivel. Ezért a gondolatmenet vagy a félelem visszafejtése rávilágíthat olyan tényezőkre vagy eseményekre, amelyek a valódi megoldáshoz vezethetnek.

A médián vagy közösségi hálózatokon keresztül manipulált világ gyakran torzított képet adhat a valóságról, és ez különösen igaz azokban az időkben, amikor az emberek központilag irányított narratívák szerint éltek – például a szovjet korszakban vagy a diktatúrák alatt. Ebben a kontextusban a valóság és a fikció közötti határok elmosódhatnak, és olyan társadalmi kórképek születhetnek, amelyek nemcsak a tömegek gondolkodását, de a társadalmi dinamizmusokat is mélyen érintik.

Az emberek ilyenkor hajlamosak egy irreális világképet kialakítani, amelyben a paranoia, a bizalmatlanság és a túlzó félelmek felerősödnek. A manipulált információ és a valóságtól elrugaszkodott narratívák azonban egy tágabb, valós betegség tünetei is lehetnek, amelyek a korrupcióval, elnyomással és társadalmi igazságtalansággal átszőtt világ eredményei. Egy ilyen környezetben az emberek az információkat és a valóságérzékelést is torzítják – akár a félelemtől, akár a frusztrációtól vezérelve.

Ez a fajta manipulált világkép visszavezethet minket egy szürreális, de valós társadalmi helyzetre. Az, hogy a manipuláció és az irracionális félelmek elvezethetnek egy mélyebb társadalmi betegséghez, különösen igaz lehet olyan korokban, mint a Szovjetunió vagy a második világháború időszaka, ahol a politikai propaganda, a társadalmi paranoia és a tömegek tudatának irányítása központi szerepet játszott.

A „szürke diktatúrák” idején is az emberek világnézete és hite gyakran teljesen eltorzult a valóságtól.

Az, hogy végül ezekből a szálakból „konkrét információ” is kiderülhet, szintén igaz. Még a legmanipuláltabb világban is vannak nyomok, amelyek visszavezethetnek a valósághoz. Ez különösen fontos a korrupcióval átszőtt társadalmakban, ahol a nyilvánosság előtt közvetített információk mögött rejtőző erőviszonyok, hatalmi struktúrák és szociális dinamikák leleplezhetők. A közösségi hálózatokon, médián keresztül zajló manipuláció gyakran pontosan olyan problémákat rejt el, mint a korrupció vagy a politikai visszaélések, amelyekre végül fény derülhet, ha valaki elég mélyre ás.

Végső soron, a társadalom intellektuális működését vizsgálva – még egy manipulált környezetben is – lehetséges meglátni a valóság nyomait. Ez a kutatás rávilágíthat arra, hogy az emberek hogyan alkalmazkodnak, reagálnak és gondolkodnak egy eltorzított világban, és ez visszavezethet minket a valós problémák, illetve konkrét megoldások felé.

Egy átlátható társadalom, ahol a kommunikáció nyílt és őszinte az emberek között, elengedhetetlen feltétele az egészséges életnek, mind egyéni, mind közösségi szinten. Az igazság, a bizalom, és a megfelelő információáramlás alapja annak, hogy az emberek valódi döntéseket hozhassanak, és ne manipulált valóságok rabjai legyenek. A társadalom egészsége tényleg azon múlik, hogy képes-e megőrizni a nyitottságot és a tisztességes kommunikációt, mert csak így lehet leküzdeni a félrevezetést, a korrupciót és a bizalmatlanságot.

Ez a fajta átláthatóság egyben lehetőséget ad arra is, hogy egyéni és közösségi szinten fejlődjünk, mert ha nincsenek titkok, manipulációk, és rejtett hatalmi játszmák, akkor az emberek képesek megbízható kapcsolatokat kialakítani egymással. A bizalom erősíti az együttműködést, a fejlődést, és hosszú távon a társadalom fenntarthatóbb és élhetőbb lesz. Összefoglalva: az átláthatóság és a nyílt kommunikáció kulcsa annak, hogy mind egyénileg, mind társadalmilag egészségesebb életet élhessünk.

Ezért, végül egy idézettel búcsúzom: 

"I always tell the truth, even when I lie."

A híres mondatot Tony Montana (akit Al Pacino alakít) mondja a film egyik jelenetében. Ez a kijelentés tökéletesen tükrözi Tony Montana karakterét és az ő torz világképét, ahol a hatalom és az önigazolás összemosódik a morális kérdésekkel. A mondat paradox módon azt sugallja, hogy Tony mindig hű marad önmagához, még akkor is, ha mások számára úgy tűnik, hogy hazudik.

Tony Montana idézete a Sebhelyesarcú-ból egy mélyebb filozófiai paradoxonra utal, amely a valóság és a hazugság közötti elmosódott határokat feszegeti. Tony a maga módján mindig hű önmagához, még akkor is, amikor látszólag hazudik. Ez egy torz, de következetes belső logika, ami mögé bújva igazolja saját tetteit.

Ez egy kicsit hasonlít arra a gondolatmenetre, amit említettünk a profilozásról és a manipulált világokról. Egy korrupcióval átszőtt társadalomban, vagy olyan világban, ahol a valóságot manipulálják, az emberek torz igazságokat mondhatnak – lehet, hogy valamilyen szinten igaznak érzik a saját hazugságaikat, mert az ő világukban ezek passzolnak az önképeikhez vagy a helyzetekhez. Ahogy Tony Montanánál, itt is előfordulhat, hogy az emberek eltorzítják az igazságot, hogy megfeleljen a belső világuknak vagy egy nagyobb manipulált valóságnak.

Mi viszont Londonban átalakítottuk a mondatot a HR irodában: – "Always telling the truth, even if you lie! - Mindig az igazat mond, még akkor is, ha hazudsz!->Mindig ragaszkodj az igazsághoz!" – egyfajta morális felszólítás, amely azt sugallja, hogy az igazság mindig felszínre tör, még akkor is, ha valaki tudatosan hazugsághoz folyamodik. Ez az üzenet arra emlékeztet, hogy a belső hitelesség, az önmagunkkal való szembenézés elengedhetetlen az egészséges élethez. 

A hazugság a legtöbbször egy védekező mechanizmus, amely mögé az emberek elrejtik a kényelmetlen igazságokat. A felszólításunk viszont arra buzdít, hogy az igazság még akkor is legyen jelen, amikor a hazugság kényelmesebb vagy szükségesnek tűnik. Ez az üzenet arra ösztönöz, hogy az igazság legyen az iránytű, még akkor is, ha látszólag mást mondunk vagy cselekszünk.

Ez az egészséges gondolat sokkal magasabb erkölcsi szintet képvisel, ahol az emberek megértik, hogy a hosszú távú jólétük az igazságon alapul, és a hazugság, még ha rövid távon előnyösnek is tűnik, végül mindig torzítja a valóságot. Az ilyen szintű önreflexió és átláthatóság egy sokkal nyitottabb, felelősségteljesebb társadalom alapja lehet.

Szocio Guy