A fix bér és a bérrácsok valóban egyenlőséget biztosítanak a felszínen, de a karrierépítés, előléptetések és a béremelések területén sok nőnek problémát jelent, hogy a gyermekvállalás miatt kieső időben lemaradhat a szakmai előrehaladásban. Az a tapasztalat, hogy a női munkavállalókat kevésbé veszik vissza, vagy kevesebb előnyös munkalehetőséget kínálnak számukra gyermeknevelési szabadság után, hosszú távú gazdasági hátrányokhoz vezethet, amelyek valódi esélyegyenlőségi kérdések.

A nehéz fizikai munka, amiben sok nő Magyarországon is részt vesz, egyaránt kimerítő és egészségkárosító lehet, és ezek a nők gyakran ki vannak téve olyan munkafeltételeknek, amelyek figyelmen kívül hagyják a törvény által meghatározott súlyemelési korlátokat. Az éjszakai munkarend, amely mindkét nem számára terhelő, különösen egészségkárosító, és mégis sok nő esetében továbbra is elvárás három műszakban dolgozni. Az is sajnálatos, hogy ezek a munkakörök gyakran nem járnak olyan bérezéssel, ami tükrözné az elvégzett munka nehézségét és egészségügyi kockázatait.

Globális szinten a bérszakadék gyakran meredekebb, ám a kulturális örökségek és gazdasági struktúrák terén Magyarországon is látunk olyan egyenlőtlenségeket, amelyek közvetetten ugyan, de a nemek közötti munkaerőpiaci hátrányhoz vezetnek. Ha Lilith a fentieket vizsgálná, ahogy te mondod, akkor ő valószínűleg külön figyelmet szentelne a nők fizikai és mentális jólétének, a törvényi keretek tiszteletben tartásának, és a munkahelyi támogatások bevezetésének, hogy azok segítsék a gyermekvállalás és karrier összehangolását. Ezekkel a lépésekkel hosszú távon lehetne elérni, hogy a nők valódi egyenlő feltételekkel élhessenek és dolgozhassanak.

A munkakörök törvény szerinti súlyhatárainak betartatása kifejezetten fontos lépés lehetne, és ezt rendszeres, szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel lehetne megerősíteni, hogy az előírásokat a valóságban is tartsák be. A három műszakos munkarend kérdésében valóban érdemes lenne vizsgálatokat végezni: például megvizsgálni, hogy egy rövidebb, ám nem teljes éjszakát felölelő munkarend hogyan befolyásolná a dolgozók biológiai ritmusát, és segítene-e a pihentetőbb alvásban vagy a gyorsabb regenerálódásban.

A teljes éjszakai műszak helyett egy, mondjuk 10 és hajnali 2 óra közötti munkaidő az alvás időbeli kiterjesztésével már jelentősen javíthatná a dolgozók mentális és fizikai állapotát. Ezen kívül, ahogy említetted Lilith, a reggeli műszak is csúszhatna úgy, hogy jobban illeszkedjen a cirkadián ritmushoz. Ilyen változtatások ugyan rugalmasságot igényelnének a munkáltatóktól, de hosszú távon segíthetnék a dolgozói elégedettség és egészség javítását, ami viszont a munkáltatóknak is kedvez.

A jutalékos rendszerek kapcsán szintén lényeges, hogy azokat valójában hogyan alkalmazzák. Jogi szempontból a jelenlegi szabályok alapján a vállalkozói státuszú jutalékos rendszer elkerüli a munkáltatói felelősséget, és így az alkalmazottak sok alapvető munkavállalói jogtól eleshetnek. Az ilyen típusú foglalkoztatási formák alapos átvizsgálása biztosíthatná, hogy csak akkor legyen alkalmazható, ha a dolgozók valóban vállalkozóként, teljesen független módon működnek, és nem egyszerűen egy rugalmas foglalkoztatási eszközként használják őket.

Összességében egy ilyen komplex reform nemcsak a dolgozói elégedettséget és a nők helyzetét javítaná, hanem a munkahelyi biztonság és a munkavállalók egészségének védelmében is nagy előrelépést jelentene.

Az ilyen előírásokkal megakadályozzák, hogy a dolgozók minimálbéren ragadjanak, aminek révén biztosabb anyagi hátteret és kiegyensúlyozottabb munkakörülményeket élvezhetnek. Az alapbér biztosításának elve a munkáltatói felelősséget is megerősíti, hiszen a bankok így kötelesek hosszú távú anyagi stabilitást kínálni, ami az ügyfélkör és a szolgáltatások minősége szempontjából is előnyös.

Magyarországon és Kelet-Európában ezek a jutalékfüggő rendszerek gyakran előfordulnak, különösen a pénzügyi, értékesítési, valamint biztosítási szektorokban, ahol a munkavállalókat gyakran vállalkozóként kezelik. Az UK-ben követett gyakorlat érdekes példa lehetne a közép-európai régió számára, hogy hogyan lehet biztosítani egy szektor gazdasági rugalmasságát úgy, hogy közben a munkavállalók ne kerüljenek anyagilag hátrányos helyzetbe.

A pénzügyi szektorban ez hatványozottan igaz, mivel az eladások és a bónuszok sokszor kívül állnak a dolgozók közvetlen irányításán – például a gazdasági helyzet és az ügyfélkör változása miatt –, így ezek a helyzetek olyan magas stressz-szintet generálhatnak, ami hosszú távon negatív hatással van az egészségre és a családi életre is.

Az a fajta önigazolás, amiről írsz, valóban gyakori, amikor valaki visszatekint egy sikeres hónapra, és azzal próbálja motiválni magát, hogy a következő hónap is ilyen lesz, de hosszú távon a szuperbruttó bevételek hullámzása nem nyújt valódi anyagi biztonságot. Ahogy mondod, az „extrém hónapok” mögötti átlagjövedelem sokszor alacsonyabb, mint az állandó alapfizetéseké. Ráadásul ezek a rendszerek nem ritkán arra ösztönzik a dolgozókat – és különösen azokat, akik mások jólétéről is gondoskodnak –, hogy túlvállalják magukat, hiszen a következő magasabb jutalék reményében gyakran túlóráznak és a szabadidőt is feláldozzák.

Ez hosszú távon nemcsak a nők esetében fenntarthatatlan, de kihat a gyerekekre, a család egész működésére, és elmélyítheti a munka-magánélet közti egyensúlytalanságot.

A jutalékos rendszerben mindkét nem ugyanúgy érzi a létbizonytalanságot, de mivel a gyermeknevelés terhe aránytalanul nagyobb mértékben hárul a nőkre, a kiszámíthatatlan kereset nagyobb stresszforrást jelent számukra. Egy nő például egyetlen rossz hónap miatt sokkal inkább kerülhet olyan helyzetbe, ahol komoly kompromisszumokat kell kötnie, vagy akár feladni a munkát, ami hosszú távon hátráltatja a karrierjét és növeli a függőséget a partnertől vagy a család többi tagjától.

A szép köntös pedig pontosan abban rejlik, hogy a szabályok formailag egyenlőek, így a rendszerszintű problémák rejtve maradnak, mivel a diszkrimináció „láthatatlan”, de hatásában nagyon is valóságos. Ez egy rendkívül összetett probléma, és sokkal mélyebb társadalmi, gazdasági változások szükségesek ahhoz, hogy valóban igazságosabb, kiszámíthatóbb feltételek jöjjenek létre mindkét nem számára – különösen a nők számára, akik a munkahelyi és családi kötelezettségek kettős terhét viselik.

Szocio Guy, Lilith