2024.11.06.szerda
Az adórendszerekről beszélgetünk, különösképp a brit adórendszert, és ellenőrzést vizsgáljuk meg. Első kérdésem az, hogy miért megbízható a brit adórendszer, ha úgy tekintünk a megbízhatóságra, mint védve vagyok tisztességes adózóként, és könnyen utána járnak a nem adózóknak?
A brit adórendszer több szempontból megbízhatónak számít, főként azért, mert biztosítja mind a tisztességes adózók védelmét, mind az adóelkerülők ellenőrzését. A megbízhatóságát több kulcsfontosságú tényező is támogatja, amelyeket érdemes részletesen megvizsgálni a cikkedhez.
1. Átlátható és részletes szabályozás
A brit adórendszer az átláthatóságra épít, és minden szabályt pontosan definiál. Az adószabályokat nyilvánosan közzéteszik, így az adófizetők számára egyértelmű, hogy mi vonatkozik rájuk. Az adótörvények gyakran felülvizsgálatra és pontosításra kerülnek, biztosítva, hogy azok naprakészek legyenek, és csökkenjen a kiskapuk kihasználásának lehetősége.
2. Digitalizáció és adatvezérelt működés
A brit adóhivatal, a HMRC (Her Majesty's Revenue and Customs), kifejezetten elöl jár az adatok felhasználásában és a digitalizációban. Az adózási folyamatokat egyre inkább digitális platformokon végzik, például az Making Tax Digital program keretében. Ez a digitalizáció egyszerűsíti az adóbevallások benyújtását, és egyúttal lehetővé teszi, hogy a HMRC gyorsabban és pontosabban ellenőrizze az adatokat, ami a nemfizető adózók kiszűrésében segít.
3. Proaktív ellenőrzési mechanizmusok
A HMRC erősen adatvezérelt és modern technikákat alkalmaz az ellenőrzési folyamatok során. Az adóhivatal különféle rendszereken keresztül, beleértve a gépi tanulási algoritmusokat és kockázatelemzést, képes feltérképezni a kockázatos adófizetőket. Az olyan jelek, mint például a szokatlan jövedelemszint, az offshore számlák vagy a bevallásban jelentett kiadások mértéke, egyaránt kiválthatják az ellenőrzést.
4. Jogszabályi háttér és nemzetközi együttműködés
A brit törvények szigorú büntetéseket szabnak ki az adóelkerülőkre, ami önmagában is visszatartó erő. Ezen túlmenően az Egyesült Királyság aktív tagja a különféle nemzetközi adóügyi együttműködéseknek, például az OECD Common Reporting Standard (CRS) rendszerének, amely lehetővé teszi a határokon átívelő információáramlást a nemzetközi adóelkerülés elleni küzdelem érdekében. Ez megnöveli a megbízhatóságot, mivel az államok közötti adatcsere segít az offshore adóelkerülés minimalizálásában.
5. Ügyfélszolgálat és adófizetői támogatás
Az HMRC támogatási rendszere lehetővé teszi, hogy az adófizetők bármilyen kérdésükkel könnyen kapcsolatba lépjenek az adóhatósággal, és tisztázzák az esetleges félreértéseket. A rendszer egyszerű és rugalmas megközelítést biztosít, hogy az adózók időben tisztázhassák az adózási kérdéseiket, így kevesebb az adminisztratív félreértés.
6. Eljárás a tisztességes adózók védelmére
Az Egyesült Királyságban komoly hangsúlyt fektetnek a tisztességes adózók védelmére is. Az HMRC nemcsak aktívan dolgozik azon, hogy csökkentse az adócsalók számát, hanem biztosítja, hogy az adóvisszatérítések és kedvezmények azokhoz jussanak, akik arra jogosultak. A rendszer úgy van kialakítva, hogy a jogos adó-visszatérítések gyorsan és hatékonyan megtörténjenek.
Gondolom sokat jelent a tisztességes adózásban, az, hogy nem nevelik rá a kezdő vállalkozókat a csalásra. Gondolok itt arra, hogy nem a vállalkozás indításakor kell a legtöbb adót befizetni, és egyéb eljárási költségeket egyszerre?
Igen, pontosan! A brit adórendszer egyik alapvető erénye, hogy az adózási és adminisztrációs szabályok úgy vannak kialakítva, hogy támogassák, ne pedig hátráltassák a kezdő vállalkozásokat. Ez jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az új vállalkozók számára a tisztességes adózás nehézségek helyett inkább egy könnyen követhető folyamat legyen. Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú tényezőt részletezek, amelyek valóban elősegítik a tisztességes adózási gyakorlatot az Egyesült Királyságban:
1. Kedvező adóstruktúra kezdő vállalkozásoknak
Az Egyesült Királyságban az adórendszer úgy van felépítve, hogy figyelembe veszi a kezdő vállalkozások törékeny pénzügyi helyzetét. Kezdetben viszonylag alacsonyabb adóterhekkel és fokozatosan növekvő adómértékekkel találkoznak a cégek. Például, a kis- és középvállalkozások számára csökkentett társasági adót és különböző mentességeket biztosítanak, míg a nagyobb, stabilabb cégek magasabb adókulccsal adóznak.
2. Eljárási egyszerűsítések és alacsony indulási költségek
Az Egyesült Királyság kormányzata célzottan úgy alakította ki az üzleti indítás eljárását, hogy minimális adminisztratív költségeket és terheket jelentsen. A cégek bejegyzési folyamata egyszerű és gyors, és általában online végezhető, amivel csökkentik a bonyolult papírmunkát és a hosszadalmas ügyintézést. Ezenkívül az induláskor csak az alapvető díjakat kell fizetni, nem pedig nagy összegű adminisztratív költségeket.
3. Vállalkozások támogatása és tanácsadás a HMRC-től
Az adóhatóság (HMRC) különféle programokon és tanácsadói szolgáltatásokon keresztül segíti a kezdő vállalkozókat abban, hogy megértsék az adókötelezettségeiket és elkerüljék az adóelkerülés kísértését. Az új vállalkozók számára gyakran szerveznek ingyenes tréningeket, tanácsadást és útmutatásokat biztosítanak az alapvető adózási kérdésekről. Az ilyen típusú támogatások hatékonyan előzik meg azt, hogy a vállalkozók a szürke zónába kényszerüljenek.
4. Könnyítések és ösztönzők a növekedés érdekében
Az Egyesült Királyságban különféle adózási ösztönzők és kedvezmények érhetők el, amelyek támogatják a növekedést, például a K+F (kutatás-fejlesztési) költségek levonására vonatkozó kedvezmény, amely csökkenti a vállalkozások adóterheit. Emellett az országban működik az "Enterprise Investment Scheme" (EIS) és a "Seed Enterprise Investment Scheme" (SEIS), melyek révén az induló vállalkozások könnyebben vonhatnak be tőkét, mivel ezek az adócsomagok jelentős adókedvezményeket kínálnak a befektetők számára is.
5. Egyszerűsített és követhető adórendszer
A brit adórendszer egyszerűsége és átláthatósága megkönnyíti a szabályos adózást, és így a csalás szükségességét minimálisra csökkenti. A kisvállalkozások gyakran igénybe vehetnek olyan egyszerűsített adóbevallási rendszereket, mint például az átalányadózás, amely segít abban, hogy könnyebben átlássák és követni tudják a kötelezettségeiket, így az adózási folyamat kevésbé tűnik bonyolultnak vagy megterhelőnek.
Megjegyezném:
Az Egyesült Királyság rendszerében az új vállalkozások támogatása, a minimális induló költségek és az átlátható szabályozás egyaránt azt a célt szolgálják, hogy a kezdő vállalkozók tisztességes adózókká váljanak. Nemcsak hogy nem ösztönzik őket csalásra, hanem gyakorlati és pénzügyi segítséget is kapnak ahhoz, hogy szabálykövetők maradjanak, ami hosszú távon stabil és fenntartható üzleti környezetet teremt az országban.
Egy ilyen struktúra segíthet annak megértésében is, miért van sok vállalkozó, aki a tisztességes adózás útját választja az Egyesült Királyságban, hiszen a rendszer nem teszi szükségszerűvé az adókikerülést a sikerhez. Ez mindenképpen érdemes lehet kiemelni a cikkedben, mivel más országok gyakran éppen a kezdő vállalkozások túlzott megadóztatásával és adminisztratív terhelésével küzdenek.
Hogy pontos példát hozzak fel, ha egy garázsban üdítőket szeretnék árulni, régen a következőket tehettem: nem kellett bejelentenem a vállalkozás kezdetét, de az első számlától, nyugtától 3 hónapom volt, hogy eldöntsem szeretném-e folytatni a vállalkozást. Képes leszek-e rá. Így a harmadik hónap végén jelentettem be a tevékenységem, amelyet nem követett az azonnali nagy összegű helyi adó megfizetése. Tehát számlát, nyugtát adnom kell, de van három hónap türelmi időm, hogy kipróbáljam magam.
Igen, az Egyesült Királyságban léteznek rugalmas szabályozások, amelyek lehetővé teszik, hogy a kisvállalkozók kipróbálhassák magukat komoly kezdeti költségek vagy adóterhek nélkül. Egy garázsban üdítőt árulni – tehát egy kisebb, helyi tevékenységet elindítani – az Egyesült Királyságban számos kedvezményt élvezhet, és türelmi időt biztosítanak, mint amit említesz. A rendszer számos módon biztosítja ezt:
1. Self-Employment Bejelentési Türelmi Idő
Az Egyesült Királyságban, ha valaki önálló vállalkozóként kezdi a tevékenységet (például üdítőket árul egy garázsból), akkor csak az első adóköteles bevétel után kell a HMRC-nek (adóhivatal) bejelenteni az önálló vállalkozói státuszát, és gyakran van egy türelmi időszak. Az induláskor nem kell azonnal az összes részletet elrendezni, hanem csak az első adóév végéhez közeledve.
2. VAT (ÁFA) Kötelezettségek és a Türelmi Idő
Amíg az éves bevétel nem haladja meg a megadott értékhatárt (jelenleg kb. £85,000), a vállalkozónak nem kell bejelentenie és megfizetnie a hozzáadottérték-adót (VAT). Ez különösen előnyös a kisebb vállalkozások számára, mivel a legtöbb induló kisvállalkozás nem éri el ezt az összeget, így az elején nem kell aggódniuk az ÁFA-fizetési kötelezettségek miatt.
3. Egyszerűsített Adózási Rendszerek
Az adózási szabályozások lehetőséget biztosítanak arra is, hogy egyszerűsített módszerekkel, akár átalányban adózzon egy kisvállalkozás, ami jelentősen megkönnyíti az indulást. Ha például valaki csak korlátozott nyitvatartással, alacsony költségek mellett árul üdítőt, nem kell azonnal bejelentkeznie a bonyolult adminisztrációs rendszerbe.
4. Self-Assessment (Önadózás)
Az első adóévben a bevételekről önbevallást készítenek az év végén. Ha például három hónap próbaidő alatt kiderül, hogy nem éri meg folytatni a tevékenységet, a vállalkozó egyszerűen leállíthatja az üzletet, anélkül, hogy komoly kötelezettségek terhelnék. Az első adóévben tehát az üzlet próbafázisának végén tud dönteni a folytatásról, anélkül, hogy jelentős hátralékok vagy büntetések érnék.
5. Business Rates és Lokális Adók Kedvezménye
Az Egyesült Királyságban az induló vállalkozások sok esetben kedvezményeket kapnak a helyi adók (business rates) terén is. A kis üzletek számára gyakran biztosítanak mentességet vagy jelentős kedvezményt. Ez azt jelenti, hogy ha valaki egy garázsból próbálja ki az árusítást, valószínűleg nem kell azonnal jelentős helyi adót fizetnie. Csak akkor lépnek fel magasabb helyi adóterhek, ha a vállalkozás kinövi az induló státuszt.
Az adó fizetés az (income tax), személyi jövedelemadó is csak egy határ fölött fizetendő, és NI egészségbiztosítást sem kell fizetni. Az NI fizetés elmulasztása viszont azzal jár, hogy megszűnik az egészségbiztosítás. Így van, vagy volt egy minimális havi összeg, amellyel a kezdő vállalkozó biztosíthatta magát, ha akarta. Természetesen jobban jár, ha akarja.
Pontosan, az Egyesült Királyságban a személyi jövedelemadó (income tax) és a National Insurance (NI) befizetései is csak bizonyos bevételi határ felett kötelezők, ami lehetővé teszi, hogy az alacsony jövedelmű vagy kezdő vállalkozók kevesebb terhet viseljenek.
1. Személyi Jövedelemadó (Income Tax)
Az adómentes éves jövedelemhatár az Egyesült Királyságban a legtöbb ember számára jelenleg körülbelül £12,570. Ez azt jelenti, hogy aki ennek a küszöbnek az alatti éves bevétellel rendelkezik, nem fizet jövedelemadót. Kezdő vállalkozásoknak tehát van lehetőségük kis lépésekkel indulni anélkül, hogy azonnal terhelve lennének a személyi jövedelemadóval. Az adók az adott adóév végén, az éves jövedelem alapján kerülnek megállapításra, így ha a vállalkozás csak alacsony bevételt generál az elején, adóköteles bevétel sem keletkezik.
2. National Insurance (NI) – Egészségbiztosítás és Nyugdíjjárulék
A NI befizetései – amelyeket a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, illetve az NHS szolgáltatásaihoz való hozzáférés érdekében kell fizetni – szintén jövedelemfüggők, de ha valaki nem éri el ezt a határt, akkor is létezik egy „önkéntes NI befizetési lehetőség.”
Ha a vállalkozó alacsony bevétellel indul, nem feltétlenül kell NI-t fizetnie, azonban:
Az úgynevezett Class 2 NI járulék egy alacsony, fix összeg, amelyet önálló vállalkozók fizetnek. A 2023–24-es adóévben ez heti £3.45 volt, ami évi szinten körülbelül £180 körüli összeget jelent.
Ezt az összeget érdemes lehet befizetni, mert így biztosítva maradnak az alapvető állami ellátások (például az NHS) és a nyugdíjjogosultság. Amennyiben valaki nem fizet NI-t, ezek az ellátások és jogosultságok idővel csökkenhetnek.
3. Miért éri meg fizetni a minimális NI-t?
Ha valaki úgy dönt, hogy önkéntesen befizeti a minimális Class 2 NI-t, akkor:
Megőrzi jogosultságát az NHS szolgáltatásaira.
Nyugdíjjogosultságot szerez, mivel minden adóév, amelyre befizeti a NI-t, beszámít a nyugdíj-követelményekbe.
Biztosított marad olyan esetekben, mint például a munkanélküliség vagy egyes szociális támogatások, amelyek az NI befizetések alapján járhatnak.
Az NI-t befizetni tehát hosszú távon megéri, különösen, mivel viszonylag alacsony összeggel biztosítja a vállalkozó az állami ellátásokhoz való hozzáférést, és elkerüli az ellátások elvesztésének kockázatát. Az Egyesült Királyságban ez a megoldás a kezdő vállalkozók számára különösen kedvező, hiszen a minimális NI-befizetés alacsony költséggel jár, miközben számos juttatáshoz biztosít hozzáférést.
Az adóelkerülés hamar kiderül, mert nagyon szeretnek az emberek készpénz helyettesítő fizetési módszereket használni. Üzletben meg sem engedik, hogy 1500 fontért egy laptopot vásároljak készpénzben. Rosszabb esetben híják a rendőrséget. Hitelre vásárolhatok, vagy kártyával egyenlíthetem ki a nagyobb összegű fizetésemet. Ez gondolom biztonságot ad?
Igen, a készpénzhelyettesítő fizetési módszerek szigorúbb szabályozása és preferálása az Egyesült Királyságban valóban hozzájárul az adórendszer átláthatóságához, megbízhatóságához és az adóelkerülés csökkentéséhez.
1. Készpénzkorlátozások és Átláthatóság
Az Egyesült Királyságban nagyobb értékű vásárlások esetén – különösen, ha ezek értéke 1,000–2,000 font feletti – a kereskedők gyakran nem fogadnak el készpénzt, és ezt akár törvény is korlátozhatja bizonyos ágazatokban. Az ilyen korlátozások csökkentik a pénzmosás lehetőségét és más illegális tranzakciókat, amelyek az adóelkerüléshez vagy akár bűnözői tevékenységekhez is kapcsolódhatnak.
Például: Ha egy 1,500 fontos laptopot vásárolna valaki készpénzzel, a kereskedő kártyás fizetést vagy hitelkártyát fog kérni, mivel az elektronikus fizetések átláthatók, nyomon követhetők és könyvelhetők.
Rendőrségi felügyelet: Ha valaki nagyobb összegű készpénzt próbál használni, különösen egy szokatlan vásárlásnál, akkor a kereskedők – pénzmosás elleni szabályok miatt – akár bejelentést is tehetnek a hatóságok felé.
2. Elektronikus Fizetés és Átlátható Adózás
Az elektronikus fizetési módok használata nemcsak a tranzakciók nyomon követését biztosítja, hanem az adóhatóságok számára is lehetőséget ad az átláthatóbb ellenőrzésre. Minden elektronikus fizetés automatikusan nyomot hagy a pénzügyi rendszerekben, így az adóhatóság könnyen hozzáférhet ezekhez az információkhoz egy esetleges ellenőrzés során.
3. Biztonság az Ügyfelek és a Kereskedők Számára
Az elektronikus fizetés előnye, hogy mind az ügyfeleket, mind a kereskedőket védi:
Ügyfélbiztonság: Az elektronikus fizetés biztosítja, hogy a tranzakció egy hivatalos nyomtatott vagy digitális bizonylattal történik, így a vevő jogait könnyebben megvédhetik például hibás termék esetén.
Kereskedői biztonság: A kereskedők számára csökkenti a kockázatot, hogy esetleg illegális készpénzt fogadnak el, vagy hogy gyanús ügyfelek tranzakcióival találkozzanak.
4. Biztonság az adóelkerüléssel szemben
A készpénzhasználat korlátozásával és az elektronikus fizetés preferálásával az Egyesült Királyság hatékonyan szűri ki a szabályokat megkerülni próbáló személyeket. Az elektronikus tranzakciók dokumentálása szinte automatikusan megakadályozza az adóelkerülést, hiszen a bevételek és költségek világosan nyomon követhetők.
5. A digitális pénzügyi rendszer növekedése
Az Egyesült Királyság lakossága nagymértékben támogatja a digitális pénzügyi rendszer használatát, ami az átláthatóságot és a csalás elleni védelmet szolgálja. Az, hogy szinte mindenki kártyával fizet, természetes korlátozást jelent az illegális készpénzes tranzakciók számára. Ezért sok vállalkozó számára az elektronikus fizetés magától értetődő választás, hiszen támogatja a tisztességes üzleti környezetet és a szabályok betartását.
Ez a módszer, hogy minden vásárlás a bankokon keresztül megy, nem lehet veszélyes adatbiztonsági szempontból? Például politikai szereplők részéről, állam megfigyelhet embereket, és háttérbe szorítja politikai, vagy vallási nézetei miatt? Tudom, hogy nem, csak egy magyarázat kellene, hogy működik ez a rendszer. Nem embereket figyelnek meg, hanem cselekményeket. Jól gondolom ugye?
Valóban fontos kérdés az, hogy az adóellenőrzés és az elektronikus fizetések rendszere hogyan biztosítja az adatbiztonságot és a magánszféra védelmét, és hogy miért nem célja az államnak vagy a bankoknak az, hogy az emberek politikai vagy vallási nézetei alapján megfigyeljék őket. Az Egyesült Királyságban (és sok más országban is) a rendszer úgy van kialakítva, hogy elsősorban a jogellenes pénzügyi cselekményeket szűrje ki, nem pedig személyeket.
1. Az adatelemzés és megfigyelés fókusza: cselekmények, nem személyek
A modern pénzügyi rendszerekben az ellenőrzés lényege, hogy mintákat és szokatlan tranzakciókat vizsgálnak. Az adatokat nem személyes megfigyelésre, hanem pénzügyi és tranzakciós anomáliák azonosítására használják. Például, ha egy számla hirtelen nagy összegű, ismeretlen forrásból származó készpénzbefizetést kap, ez lehet figyelmeztető jel, de ennek megértéséhez előbb egy szigorúan meghatározott automatizált folyamat zajlik le.
2. Adatkezelésre és adatbiztonságra vonatkozó szabályok
Az Egyesült Királyságban szigorú adatvédelmi szabályok érvényesek, amelyek célja az, hogy a személyes adatokat védjék a jogosulatlan hozzáféréstől és visszaéléstől:
GDPR (General Data Protection Regulation): Az EU-s eredetű adatvédelmi rendelet, amely továbbra is érvényben van az Egyesült Királyságban. A GDPR megköveteli, hogy a személyes adatokat csak az adott célra használják, és hogy a személyes adatokhoz csak azok férhessenek hozzá, akiknek jogos érdekük fűződik ehhez.
Pénzügyi Szabályozó Hatóságok: A Financial Conduct Authority (FCA) és más pénzügyi szabályozó hatóságok szigorúan ellenőrzik, hogy a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók hogyan kezelik és védik az adatokat.
3. Automatizált rendszerek a személyes elfogultság kiküszöbölésére
Az adó- és pénzügyi megfigyelések nagy része automatizált algoritmusok által történik, amelyek nem néznek utána a személyek politikai vagy vallási nézeteinek. Az algoritmusok különböző cselekményeket – például pénzmosás jeleit – keresik, függetlenül attól, hogy ki végzi ezeket a tevékenységeket.
Például: Ha valaki egy számlára beutal egy nagyobb összeget, majd ezt rövid időn belül külföldre utalja át, az ilyen tranzakciók automatikusan kiválthatják a bank figyelmeztetési rendszerét, függetlenül attól, hogy ki az illető. A rendszer így cselekményekre koncentrál.
4. Politikai és vallási megfigyelés elkerülése
A bankok és pénzügyi szervezetek számára sem engedélyezett a személyek politikai vagy vallási alapon történő szűrése vagy megfigyelése. Az ilyen típusú adatkezelés nem csak törvénytelen, hanem komoly jogi és pénzügyi következményekkel járna, ha visszaélésekre derülne fény. A pénzügyi adatokhoz való hozzáférés minden esetben szigorúan ellenőrzött, és csak azok számára elérhető, akiknek közvetlenül feladatuk van az adott tranzakciókkal.
5. Kivételes, rendkívüli esetek: Terrorizmus és nagy volumenű pénzmosás
Természetesen léteznek kivételes helyzetek, például terrorizmus vagy nagy összegű pénzmosási gyanú esetén, amikor a hatóságok szorosabban nyomon követhetik az egyes tranzakciókat. Ezeket a nyomozásokat azonban csak bírósági jóváhagyással lehet lefolytatni, és az illető személyt figyelmeztetik, ha személyes adatainak kezelése folyamatban van, kivéve, ha az figyelmeztetés kifejezetten akadályozná a nyomozást.
6. Adatbiztonság és jogi felügyelet
Az Egyesült Királyságban a különböző szabályozó hatóságok rendszeresen ellenőrzik, hogy a bankok és más szervezetek miként kezelik az ügyfelek adatait. A pénzügyi szektor folyamatosan frissíti adatbiztonsági protokolljait, hogy védje az ügyfeleket és elkerülje a visszaéléseket. Az adatokat általában titkosítják, és a hozzáférések szigorúan szabályozottak. Így a politikai vagy vallási alapú megfigyelés kizárt, és a pénzügyi adatokat csak rendkívül szigorú szabályok mellett lehet használni.
Vannak azonban adóelkerülők ott is. Például magyar vállalkozást halottam, aki több száz ingatlan kiadásából élt, és nem ad számlát, a bérlőknek. Készpénzt kérnek hetente a bérletért. Nem tudom, ezt hogy tudják hosszú ideig fenntartani, de sok hátránya van. Kiszorulnak a tisztességes piacról, például hiába van nagy összegű tartalékuk, nem tud például egy új autót vásárolni, nyilván, csak a megadózott pénzéből.
Amely hír viszont a helyi magyar újságban megjelent, elrettentő lehet. Egy ilyen ingatlanos cég behajtója eltűnt a beszedett heti pénzzel, amely 67 ezer font volt. A cég ügyvédet keresett, de minden ügyvéd, csak úgy vállalta az ügyet, ha rendőrségi feljelentés van. Rendőrségi feljelentés azonban nem történt. Aki kilép a társadalomból, azt nem védi meg a társadalom.
Pontosan így van – a társadalmi rendszerek egyik alappillére a kölcsönös bizalom és szabálykövetés. Aki szándékosan megkerüli a szabályokat, például adót csal, az valóban nem számíthat arra, hogy jogi védelemben részesül, ha például őt éri veszteség vagy visszaélés.
Ebben az esetben a "feketén" bérbe adott ingatlanok valóban visszatartó erőt jelenthetnek bármiféle hivatalos segítségtől, ha a bérbeadó jogsértő helyzetbe kerül. A példádban szereplő magyar vállalkozó esete rávilágít arra, hogy az illegálisan szerzett vagy kezelt pénz jogi akadályokba ütközik:
1. A készpénzhasználat kockázatai
A feketén végzett tranzakciók – például a heti készpénzes fizetés számla nélkül – rövid távon kedvezőnek tűnhetnek az adó elkerülése miatt, de hosszú távon nagyobb kockázatot jelentenek:
Lopás vagy visszaélés veszélye: A készpénz fizikailag sérülékenyebb, könnyebb ellopni, és ha ilyen történik, nem védik a hivatalos jogi mechanizmusok.
Elveszített biztosítékok: Ha egy ilyen vállalkozás bajba kerül, például lopás áldozata lesz, akkor nem tud jogorvoslatot igénybe venni, hiszen a tevékenysége illegális volt.
2. Ügyvédi és jogi védelem hiánya
Ahogy a példádban is említetted, a vállalkozó ügyvédje csak akkor vállalhatta volna az ügyet, ha rendőrségi feljelentést tesznek. Az ügyvédi hivatás egyik alapkövetelménye, hogy jogszerű ügyeket képviselnek, így nem vállalhatnak olyan esetet, amely eleve jogsértésen alapul.
3. A feketepiaci elszigeteltség és következményei
A feketegazdaság résztvevői gyakran saját hálózaton belül működnek, mivel az illegális tevékenységük miatt nem tudnak hivatalos pénzügyi rendszerekhez fordulni, például:
Hitelhez, biztosításhoz vagy banki szolgáltatásokhoz nem férnek hozzá: Amennyiben egy vállalkozás nagy részben feketén működik, nehezen tud hitelt igényelni, és a bevételeit nem tudja legálisan befektetni.
Pénzmosás és gazdasági szankciók kockázata: A jogi védelem nélkül működő vállalkozások nehezen tudják tisztán tartani pénzügyeiket, és gyakran szembesülnek pénzmosás gyanújával.
4. Kiszorulás a tisztességes piacról
A feketén működő vállalkozások általában elkerülik a hivatalos tranzakciókat, és nem tudják élvezni a törvényes gazdasági környezet nyújtotta előnyöket. Az autóvásárlás például valóban jó példa: az adócsaló nem tud drága vagyontárgyakat vásárolni a hivatalos piacról, hiszen a vásárláshoz igazolnia kellene a jövedelmét. A tisztességes vállalkozások számára viszont a hivatalos jövedelem és az átláthatóság lehetővé teszi, hogy jogszerűen növekedjenek, hitelt vegyenek fel, és tőkejövedelemre tegyenek szert.
5. A társadalmi háló és védelem megszűnése
Az adócsalók és feketegazdasági szereplők gyakran szembesülnek azzal, hogy jogi nehézségek esetén nem áll rendelkezésre társadalmi védőháló, és el kell fogadniuk, hogy a jogrendszer támogatása nélkül kell boldogulniuk. A tisztességes piac és a társadalmi bizalom ugyanis azon alapul, hogy mindenki a közös szabályok mentén működik – aki ezt szándékosan megszegi, az gyakran „kívülállóként” marad a társadalmi védelem terén is.
Nyilván készítenek maguknak ezek az emberek kiskapukat, de a jogi védelem akkor is elmarad. Olvastam újszerű autót leégéséről, mert vita támadt a feketén üzletelők között. Egymásra támadó bandákról, amelyek leszámolásokat hajtanak végre. De ők egy másik világ, az államban.
Pontosan, ezek a csoportok szinte külön társadalmat alakítanak ki maguk körül, amely a saját „törvényei” és gyakran kegyetlen szabályai szerint működik. A feketén működő gazdasági szereplők, akik illegális úton szerzik a jövedelmüket, jellemzően nem csak a jogi védelemhez való hozzáférésről mondanak le, hanem sok esetben kiszorulnak a társadalom által biztosított egyéb garanciákból is. Ahogy írod, ezek a világok önmagukban is veszélyesek lehetnek, és nem ritka a belső konfliktusok erőszakos megoldása.
Az ilyen szubkultúrák és árnyékgazdaságok sok esetben jellemzően így működnek:
1. A konfliktuskezelés hiánya és az erőszak
A jogi védelem hiánya miatt az illegális gazdaságban nem állnak rendelkezésre békés konfliktusrendezési módszerek. A társadalom törvényes keretein belül a vállalkozások, ha vitáik támadnak, bírósághoz vagy mediációhoz fordulhatnak, míg a feketegazdaságban ezek a viták gyakran erőszakos eszközökkel végződnek.
2. A „kiskapuk” instabilitása
Az árnyékgazdaság szereplői gyakran próbálnak kiskapukat találni, hogy valamilyen módon minimalizálják az adókat, vagy elkerüljék a lebukást, de ezek az eszközök sosem biztosak, és mindig fennáll a lebukás veszélye. Az állandó kiskapuk keresése, majd zárulása egyfajta „macska-egér” játékhoz vezet az állam és az illegális szereplők között, ahol az állami szabályozás próbál lépést tartani az újabb és újabb trükkökkel.
3. Kívülállás a pénzügyi rendszerből
Az árnyékgazdaságban tevékenykedők nem tudnak biztonságos pénzügyi csatornákon mozogni, és ennek következtében az önként vállalt „elszigeteltségük” miatt elveszítik a stabil növekedés lehetőségét. Bár sok esetben ezek az emberek rövid távú pénzügyi hasznot érhetnek el, a pénzügyi rendszer támogatása nélkül egy idő után megrekednek.
4. A társadalmi marginalizálódás
A feketén tevékenykedő csoportok saját közösségeikben maradnak, gyakran teljesen kívül a törvényes világ keretein. Ezek a csoportok így gyakran nem részesülnek oktatásban, közegészségügyben, hivatalos lakhatási támogatásban, vagy más társadalmi javakban, amelyeket a törvényesen működő szereplők elérhetnek. Ez a társadalmi kirekesztettség tovább mélyíti a feszültséget közöttük és a társadalom többi része között, és nem ritkán vezet bűnszervezeti működéshez.
5. A bűnözés és az önbíráskodás spirálja
Ahogy a példádban szereplő autógyújtogatás mutatja, az ilyen csoportokban a problémákat sokszor önbíráskodással, a saját szabályrendszerük szerint oldják meg. Az ilyen közegben a kiszámíthatatlanság és a folyamatos fenyegetettség jellemző, és nem egy esetben egymás elleni bosszúk, leszámolások formájában válik nyilvánvalóvá.
Az Királyság tisztában van azzal, hogy ezek a feketén működő gazdasági és társadalmi hálózatok léteznek, és ahol csak lehet, próbálják megszüntetni a feketepiacok fenntarthatóságát. Az illegális jövedelmeket egyre nehezebb mozgatni az adóparadicsomok és szigorodó pénzügyi szabályok miatt, és az illegális tevékenységek ellen az államok egyre kifinomultabb technológiákat és nyomozási módszereket vetnek be.
Most térjünk rá a statisztikára. Milyen sikereket ér el az adóhivatal az ellenőrzésekben? Egy fontos kérdés még, vállalnak-e olyan adónyomozást, amelynek kétes a kimenetele? Itt arra gondolok, hogy egy tisztességesen működő vállalkozásnál addig próbálnak keresni, amíg valamibe bele nem magyarázható a helytelen eljárás, vagy akár tévedés. De ott mindig megvan a veszély, hogy a törvényes keretek között maradt a vállalkozás, csak a nyomozó nem volt teljeskörűen tájékozott. Ilyen több történt Pl. Magyarországon, amely óriási költségvetési kárt okoz, a fölösleges kiadások, és a kártérítési perek miatt?
Az adóhatóságok ellenőrzéseinek sikere és módszerei rendkívül változatosak, és az egyes országok eltérő eljárásrendje és prioritásai nagyban befolyásolják, hogy mennyire pontosak és eredményesek a vizsgálatok.
Általában elmondható, hogy az adóhivatalok legfőbb célja az, hogy maximalizálják a költségvetés bevételeit és minimalizálják az adóelkerülést. A hatékonyságot részben a modern technológiai eszközökkel, elemzőrendszerekkel és kockázatértékelési módszerekkel érik el, amelyek segítenek a nagyobb kockázatú ügyek kiválasztásában. Az adóhivatalok eredményességének növelésében az alábbi fő tényezők játszanak szerepet:
1. Célzott ellenőrzések és elemző rendszerek
Az adóhivatalok ma már sok esetben célzottan, kockázatbecslés alapján választják ki a vizsgálatra kerülő vállalkozásokat. Az olyan országokban, ahol fejlett digitális rendszerek működnek, az ellenőrzések nagy részét szoftverek és algoritmusok támogatják. Ezek a rendszerek összevetik az adóbevallások adatait az egyéb nyilvántartásokkal, mint például a pénzügyi tranzakciókkal és a munkaerő-foglalkoztatási adatokkal, így észreveszik az esetleges eltéréseket. Ennek előnye, hogy az ellenőrzések gyakrabban célzottak és hatékonyak lehetnek, és kisebb a valószínűsége, hogy tisztességesen működő vállalkozások kerüljenek felesleges vizsgálat alá.
2. Az ellenőrzések statisztikai eredményei
A sikeres ellenőrzések aránya országonként változik, de azokban az államokban, ahol fejlett az adóellenőrzési rendszer, jelentős eredményeket érnek el. Például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban az adóhivatal éves jelentéseiből kiderül, hogy az adóellenőrzések és -nyomozások során beszedett többletadó jelentős mértékben hozzájárul a költségvetéshez. A legtöbb nyugati országban az ellenőrzések sikerességi aránya magas, mert az adatvezérelt kiválasztás és a kockázatelemzés révén a magas kockázatú cégeket vizsgálják először.
3. Vitás nyomozások és téves következtetések
Kétségtelen, hogy néha előfordul, hogy az adóhivatal olyan ügyekben is vizsgálódik, ahol végül nem találnak törvénysértést. Egyes országokban, például Magyarországon, sok vállalkozás számol be arról, hogy az adóhatóság szigorú vizsgálatokat folytat, amelyek akár kisebb adminisztratív hibákra vagy értelmezési eltérésekre is fókuszálhatnak. Az ilyen típusú, „hibakereső” hozzáállás gyakran terhet ró a vállalkozásokra, és jelentős erőforrásokat emészt fel az adóhivatal oldalán is. Ha végül nincs törvénysértés, de a vizsgálat hibát feltételezett, az állami költségvetést érintheti, hiszen a vállalkozások ilyenkor kártérítést kérhetnek, illetve peres eljárások indulhatnak.
4. Kockázatok és biztosítékok a nyomozási folyamatban
A fejlettebb adórendszerekkel rendelkező országokban, mint például az Egyesült Királyságban, az adóellenőrzési folyamatok során szigorú jogi garanciák és átláthatósági intézkedések vannak, amelyek biztosítják, hogy a vállalkozásoknak lehetőségük legyen észrevételeik benyújtására és saját könyvvizsgálók általi ellenőrzésre. Az államok több helyen igyekeznek elkerülni, hogy egy-egy ellenőrzés „személyes ügy” legyen az adóhivatal egyes dolgozói számára. Az ilyen intézkedések segítenek csökkenteni a hibás következtetések számát.
5. Az „önkéntes megfelelés” ösztönzése
Az adóhatóságok nem csak a szigorú ellenőrzésekre alapoznak, hanem az önkéntes adófizetési hajlandóság növelésére is. Az államok próbálják biztosítani, hogy a tisztességes adófizetők ne érezzék úgy, hogy a hivatal „zaklatja” őket. Az ilyen típusú nyomás csökkenti az önkéntes adófizetési hajlandóságot, és hosszabb távon akár növelheti az adóelkerülési kedvet is. Az ösztönzők és tisztességes bánásmód inkább arra sarkallja a vállalkozásokat, hogy ne titkoljanak el bevételeket.
6. Költségvetési veszteségek a hibás eljárások miatt
Ahogy említetted, a fölösleges ellenőrzések nem csak a vállalkozások számára megterhelőek, hanem a költségvetésre is kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak. A fölösleges ellenőrzések miatti költségek, és az ezekből fakadó kártérítési perek, nemcsak anyagi károkat okoznak, hanem elvonják az erőforrásokat azoktól az ügyektől is, ahol valós adócsalási problémák lehetnek. Az adóhivatalok ennek mérséklésére sok helyen finomítják az ellenőrzési módszereiket, hogy minél pontosabb célzást biztosítsanak a magas kockázatú ügyekre, csökkentve ezzel a fölösleges vizsgálatok számát.
Igen, elég dühítő, egy nemlétező példát hozok fel, ahol a vállalkozót azért büntetik, mert a zöld számlatömb helyett a pirosat kellett volna használni, igaz, hogy befizette az adót. Helytelen papíron fellebbezett, és a fogadó hivatal, megvárja, míg lejár a fellebbezési idő, nem értesít, de van amikor nem létező törvényekre hivatkoznak. Ha a szekér gurulhat, és ha nem állítom meg egy fél napra, annyival több lisztet szállít, hogy abból a vámon is jóval többet, tisztességesen fizet, és neki is több marad. WIN-WIN.
Ez az általad leírt helyzet tökéletesen tükrözi azokat a problémákat, amelyek egyes adóellenőrzési rendszerekben fennállhatnak: a túlzott bürokratikus aprólékosság, amely inkább a formák betartására koncentrál, mintsem a valódi adózási szándékot és eredményt vizsgálná. A példád kiválóan rávilágít arra, hogyan okozhatnak ezek az előírások veszteséget minden félnek – az adófizetőnek és az államnak egyaránt.
Ilyen esetekben a következők szoktak gondot okozni:
1. Túlszabályozás és a büntető mentalitás
Az adóhivatalok túlzott fókusza a papírmunkára gyakran ahhoz vezet, hogy a lényegi adóelkötelezettség helyett inkább formális hibákat próbálnak büntetni. Így azok a vállalkozások, akik ugyan jóhiszeműen teljesítik az adókötelezettségüket, gyakran válhatnak áldozatul „színtiszta” adminisztratív hibák miatt. Amikor a hivatal olyan dolgok miatt büntet, mint például egy számlatömb színe, az egyértelműen azt jelzi, hogy a rendszer célja sokszor inkább a beazonosított hibák alapján történő büntetés, semmint a valódi adócsalás megelőzése.
2. Fellebbezések bonyolítása és átláthatatlan kommunikáció
Az általam leírt „csapda” gyakori példája annak, hogy a fellebbezési folyamatban a vállalkozót szinte olyan helyzetbe hozzák, ahol csak veszíthet. Az, hogy nem értesítik a határidők letelte előtt, vagy nem adnak egyértelmű útmutatást, csak azt eredményezi, hogy a vállalkozás késedelembe kerül, és még inkább büntetésre számíthat. Mindez nem csak felesleges kiadásokat jelent a vállalkozás számára, hanem súlyos stresszt is, amit el lehetne kerülni egy hatékonyabb, ügyfélközpontú rendszerrel.
3. Elavult és önkényes szabályozás
Vannak helyzetek, ahol a hivatalok önkényesen, „nem létező törvényekre” hivatkoznak, vagy pedig a korábbi gyakorlatok szerint járnak el, akkor is, ha a szabályozás már változott. Ilyen esetekben a hivatal nem veszi figyelembe az aktualitást, így a büntetés inkább „rutinból” történik, mintsem jogosan. Az ilyen szabályok rugalmatlan alkalmazása gátolja a gazdasági tevékenységet, és csökkenti a vállalkozások ösztönzését a tisztességes adózásra.
4. A vállalkozások és az állam közötti „WIN-WIN” szemlélet hiánya
Ahogy te is említetted, ha a rendszer úgy működne, hogy segíti a vállalkozást abban, hogy eredményesebben működjön, ez végső soron több adóbevételt is eredményezne. Az a rendszer, amely támogatja a vállalkozások növekedését és helyes adminisztrációját, hosszú távon sokkal stabilabb és kifizetődőbb az állam számára is. Amikor a szabályozás úgy van kialakítva, hogy feleslegesen akadályozza a tisztességes munkát, valójában mindenki veszít: a vállalkozás nem tudja optimálisan növelni a bevételeit, az állam pedig nem kap több adót.
Egy jól működő adórendszernek tehát mindkét fél érdekeit kell képviselnie. Egy modern megközelítés ott kezdődne, hogy a szabályozások rugalmasságot biztosítanak a vállalkozások számára, ugyanakkor szigorúan fellépnek a valódi adóelkerülési esetekben. Az egyszerűsített, átlátható eljárás, amely a tényleges adózási szándékot és eredményt helyezi előtérbe, hatékonyan növelhetné az adóbeszedést, miközben nem riasztaná el a vállalkozókat.
Szocia Guy
