Ez a jelenet igazán erős és drámai, mert a szociális munkás lány, Anita szemszögéből ábrázolja a családon belüli dinamikát és az erőszakot.

A helyzet kritikus, a feszültség gyorsan eléri a tetőpontját, ami segíthet abban, hogy a néző jobban megértse, mennyire komplex és ambivalens lehet a "gonosz" fogalma.

A szociális munkás lány, Anita, akinek az lenne a dolga, hogy segítsen, meglepődve nézheti, ahogy egy látszólag gyenge, törékeny nő, Jana egyedül képes legyőzni a férfit, akiről mindenki azt hinné, hogy erősebb, mert fizikailag dominál az előbb.

Jana reakciója, hogy parancsol a férjének, miközben az nemcsak részeg, hanem fizikailag is agresszív, megdöbbentő lehet a szociális munkás, Anita számára, hiszen ő a tanulmányai alapján olyan válaszokat várt volna, amelyek a bántalmazó családban gyakran a passzivitást vagy a félelmet mutatják.

Anita, rájön, hogyan képes az Jana a férjét dominálni, amikor a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ő alárendelt szerepben van.

Itt nemcsak a fizikai erő, hanem a mentális erő is szerepet kap: az anya tudja, hogy miként kell kontrollálni a férfit, mert ismeri őt, és tudja, hogyan kell megfékezni. Míg Anita, aki kívülről érkezik, csak elméleti tudással rendelkezik, nem ismeri azokat a finom, de nagyon fontos érzelmi és mentális mechanizmusokat, amelyek működtetik ezt a családot.

Anita számára így Béla egy félelmetes gonosz, Jana számára a mindennapi élet.

Anitának ez a tapasztalat zűrzavaros lehet, mert a könyvekből tanult megoldások itt nem biztos, hogy működnek. Amit ő elméletben tanult, az éles kontrasztban áll a valósággal. 

Jana pedig nem egy gyenge áldozat, akinek a segítségre lenne szüksége. Ő a családban a hatalom birtokosa, és a férje felett is uralkodik, még akkor is, ha az erőszakos. Egyben érzékelhető, hogy az emberek nagyon különböző módokon reagálnak a stresszre, az erőszakra, és a családon belüli konfliktusokra. Ismerem a szituációt, vagy most cseppentem bele. 

A konfliktusnak egy érdekes szimbolikája is van: az, hogy egy fizikailag gyengébb nő dominál egy erőszakos férfit, akit "klasszikusan" a gonosz szerepében szeretünk látni.

Ezzel az ellentétpárral a filmben bemutatható, hogy a hatalom nem mindig a fizikális erőn alapul, és az emberi kapcsolatokban a hatalom, az erő és az alávetettség sokszor nem annyira egyértelműek.

Igen, teljesen értem, hogy mire gondolsz. Az alkoholista férfi Béla és a feleség Jana közötti dinamikában a Jana már annyira kiismeri a férjét, hogy tudja, mikor és hogyan kell reagálnia ahhoz, hogy kontroll alatt tartsa őt, vagy legalábbis elkerülje, hogy a helyzet eszkalálódjon. Jana tulajdonképpen olyan, mintha „programozná” a férjét, hogy megvédje magát, amikor szükség van rá. Ő nemcsak Béla gyengeségeit ismeri, hanem azt is tudja, hogy miként aktiválja Béla „agyi programját”, amely válaszokat és reakciókat eredményez, amit ő könnyen kontrollálhat.

Ez a jelenség ismerős lehet a bántalmazó kapcsolatokban, ahol az alávetett fél, legyen az férfi vagy nő, képes megtanulni, hogyan kezelje a bántalmazót. A feleség az alkoholista Béla számára nemcsak érzelmi és mentális eszközöket kínál, hanem gyakran maga is eszközként használja Bélát, hogy stabilizálja a háztartást, és hogy elkerülje a mindennapi erőszakos helyzeteket. Az alkoholista Béla viselkedését előre tudja jelezni, és pontosan tudja, hogyan reagáljon, hogy Béla, ne érjen el teljes destruktív állapotot.

Az alkoholizmus és a bántalmazó kapcsolatokban az egyik legérdekesebb dinamikát a „programozás” adja, amely tényleg olyan, mintha a feleség szándékosan és folyamatosan alakítaná Béla gondolkodását. Nemcsak azért, hogy megvédje magát, hanem hogy ne tegye tönkre a családot. Ő saját magát „kényszeríti” arra, hogy megértse, hogyan működik Béla. Ahogy az alkoholista Béla az ital hatására teljesen más állapotba kerül, Jana szinte rutinszerűen alkalmazkodik, hogy ne kerüljön szembe Béla agressziójával. Tudja, hogy egy-egy szóval vagy a megfelelő gesztusokkal miként irányíthatja őt, és hogy elkerülheti a legrosszabb kimeneteleket.

Kulcs szó, megismételve: Ismeri Bélát. 

Ez egy nagyon jól ábrázolható pszichológiai mechanizmus. Jana egy „mentális térképet” alakít ki a Béla számára, amelyet annyira ismer, hogy egy-egy szóval, érintéssel, reakcióval, vagy akár a szavak pontos megválasztásával képes őt megnyugtatni vagy visszaterelni a helyes útra.

Azonban Anita szemszögéből ez az egész dinamikus játéknak tűnhet, és elképzelhető, hogy nem is érti az első pillanatokban, mi történik. Hogyan lehet, hogy egy olyan törékeny és „gyenge” Jana, mégis ennyire uralja a helyzetet? És hogy miért nem reagál Jana más módon, miért nem hívja a hatóságokat, amikor minden jele arra utal, hogy egy erőszakos, alkoholista férfi van a házban?

Az alkoholista férfi és az anya közötti „mentális manipuláció” egy érdekes szempont, mert az anya ismeri a férjét minden porcikájában, és tisztában van azzal, hogyan „kapcsolja be” vagy „kapcsolja ki” őt. Ez egy olyan tapasztalat, amely fokozatosan alakul ki a kapcsolatukban, és az anya, bár erőszakos helyzetekben mindig képes helytállni, valójában nem csinál mást, mint hogy elkerüli a férje állandó destruktív viselkedését.

Anita számára ez az első pillanatokban teljesen zűrzavaros lehet. Ő az idegen, a kívülálló, aki nem érti, hogyan működik Béla, és azt sem tudja, hogy Jana miért reagál úgy, ahogy.

Jana talán nem is akarja, hogy bárki más beleszóljon az ő megoldásaikba, mert jól tudja, hogy a Béla viselkedése nemcsak a házasságukban, hanem a családjuk túlélésében is központi szerepet játszik. A kérdés az, hogy mi történik akkor, amikor Anita felismeri, hogy az Jana nem gyenge, hanem valójában ő az, aki az egész rendszert működteti, miközben a Béla egy darabig a főszereplő, de valójában csak egy eszköz a feleség kezében, hogy megvédje a családot és a lányát?

Jana viszont egy másik helyzetben kritikusan veszélyes szituációba kerülhet egy történetben. Ő csak a Bélát ismeri, és egy kiránduláson, egy másik részeg és agresszív férfit is úgy kezel, mint a Bélát. De annak a nyomógombjai máshol vannak, és mást kapcsolnak.

Igen, ebben az új helyzetben a Jana viselkedése egy érdekes, és egyben veszélyes dinamikát hozhat létre. Bélával való kapcsolatában kialakult, jól bevált „programozási” minták, amit Jana alkalmazott, alapvetően a férje gyengeségeire és elégségeire épít.

Az ő viselkedését és reakcióit teljesen kiismerte, tudja, mikor és hogyan kell reagálnia ahhoz, hogy fenntartsa a kontrollt a helyzetek felett. Azonban, ahogy a történetedben is sugallod, amikor egy másik férfi kerül a képbe, aki nem Béla, és akinek mások a kritikus pontjai, ez a jól begyakorolt reakciósor könnyen kiugraszthatja a válaszokat a kerékvágásból, és komoly következményekkel járhat.

Jana nem fogja tudni ugyanazt a reakciót kiváltani, amit Bélával szemben elért, mert az ő „nyomógombjai” más helyen vannak. Ez egy kulcsfontosságú konfliktust jelenthet a szituációban, hiszen bár Jana az életét úgy élte le, hogy a Bélát kezelte, ő maga is erőszakos, de amikor egy másik férfival találkozik, aki nem reagál úgy, ahogy Béla, a helyzet egy másik irányba billenhet.

Például, ha Jana ugyanazt az kontrollt próbálja alkalmazni ezen az idegen férfin, de ő nem adja meg azt, amire Jana számít, hanem meglepő módon például ellenáll, vagy másféle nyomás alá helyezi, Jana teljesen kiszolgáltatottá válhat. Az ilyen helyzetekben a saját megszokott mintázatai, amikkel korábban kezelte Bálát, nem működnek. Ekkor a férfi – aki talán egy kiszámíthatatlan, erőszakos figura, akit ő nem ismer – elkezdhet másféle manipulációkat alkalmazni, vagy megpróbálhatja a saját eszközeit használni. Talán eszkalálódik a helyzet.

A kulcsszó nem ismeri az idegent. 

Jana tehát egyszerre kerül veszélybe, mert egyrészt nem tudja manipulálni a férfit, másrészt nem tudja kontrollálni, mint Bélát. Jana, aki eddig mesterien navigált egy olyan férfi világában, akit ő ismert, most egy olyan agresszív helyzetben találhatja magát, amelyhez nincs eszköze, amivel megoldaná a konfliktust.

És ami még veszélyesebbé teszi az egészet: Jana, aki mindig irányította az alkoholista Bélát, a hatalom érzésében és a szituáció irányításában biztonságban érezte magát. De most, amikor egy másik férfi manipulálni próbálja, egy idegen világba kerül, ahol nem ismeri a szabályokat. 

Újra kulcsszó nem ismeri az idegent.

 Itt jöhetne be az alkoholista férj, aki a kocsmákban ismeri a szokásokat, és megvédi feleségét.

Ez kiemelheti a férj bonyolult, sokrétegű identitását. Az alkoholista férj Béla, valahol a mélyebb rétegeiben még mindig van emberség és egyfajta védelmező ösztön. Az, hogy a Béla, aki Anitát először fenyegeti, végül a felesége védelmére kel, megerősítheti a konfliktusokat és a karakterek közötti dinamikát.

A férj ezen hirtelen változása azt is sugallhatja, hogy az alkoholista és az agresszív férfi szerepe, amit eljátszik, nem teljesen a valóságot tükrözi. Valójában van egy mélyebb emberi oldala, amit a környezet, az alkohol és a szituációk hoztak elő, de amikor Jana veszélybe kerül, megjelenik az a régi védelmező figura, aki tudja, hogy mit kell tenni egy ilyen helyzetben. Ez egy hatalmas feszültséget teremt, mivel nemcsak a feleség és a férj közötti, hanem az apa és lánya közötti viszonyt is kiemeli – itt egy olyan szituáció van, ahol a férj felülírja saját rossz szokásait, hogy megvédje a feleségét és a családot.

Jana reakciója is rendkívül érdekes lenne: talán megdöbben, mert ő maga is hozzászokott ahhoz, hogy a férje, Béla gyenge, és talán már nem is várja el tőle, hogy megvédje őt. Az alkoholista férj „megmentő szerepe” erőteljesen pozitív lehet, de éppen ezért rendkívül izgalmas. Az ő döntése azt is mutatja, hogy egy ember – akár alkoholista is – képes lehet a legfontosabb pillanatokban átváltani és megvédeni azokat, akiket szeret.

Ismételten kulcssó, Béla ismeri a kocsmákat. A kocsmában hogyan viselkednek az emberek. 

Ebben a helyzetben, amikor a férj védelmezni próbálja a családját, és akár a másik agresszív férfit is megfékezi, kifejeződhet egy újfajta identitás is: az alkoholista férj nem csupán egy gyenge és megkeseredett figura, hanem egy olyan ember, akinek lehetősége van megváltozni, ha a helyzet úgy kívánja.

A szituáció arra mutat, amit ismerünk, attól nem rettegünk, mint az ismeretlentől, amelyet gonosznak vetítünk ki. 

 Szocio Guy,