2024.10.27. vasárnap

Hogy Magyarországon az analfabetizmus nagyon magas lenne, nagyon félrevezető és ellentétes a hivatalos statisztikákkal. A legfrissebb elérhető adatok szerint Magyarországon az írástudási arány közel 99.1%, ami szinte teljes lefedettséget jelent az országban, különösen a felnőtt lakosság körében. Ezt a szintet az ország már évtizedek óta tartja, és nincs jele annak, hogy egyes térségekben kimagasló lenne az analfabetizmus.

Bár egyes közösségekben, különösen hátrányos helyzetű régiókban valóban előfordulhat, hogy alacsonyabb a formális oktatáshoz való hozzáférés vagy magasabb az iskolából való lemorzsolódás, ezek az adatok sem közelítik meg a fenti arányt. Az UNESCO szerint a 15-24 éves fiatalok körében az írástudási arány is magas, a férfiak esetében 98.5%, a nőknél pedig 98.9%. Magyarország ezen a téren nemzetközi szinten is jól teljesít, közel az európai átlaghoz.

Összességében tehát a magyar lakosság írástudási szintje igen magas, és bármilyen ennek ellentmondó állítás manipulációnak, vagy politikai célú túlzásnak tekinthető, mivel nem támasztható alá hivatalos adatokkal.

A roma közösségekkel kapcsolatos oktatási helyzet valójában sokkal összetettebb és árnyaltabb, mint ahogy a leegyszerűsített állítások sugallják. Magyarországon a roma fiatalok közül sokan rendelkeznek érettségivel, és jelentős többségük igyekszik elérni az alapvető oktatási szinteket, különösen az utóbbi évtizedekben. Bár az oktatási szakadék sajnos létezik, a roma fiatalok körében nőtt az érettségit megszerzők aránya, különösen azok között, akik városokhoz közelebb, vagy aktív munkaerőpiaci régiókban élnek​

Az oktatási verseny és a mobilitás fontos szerepet játszik a felzárkózásban, mivel a közösségeken belül is léteznek különbségek az elérhető oktatási lehetőségek tekintetében. Azok a roma fiatalok, akik rendszeresen részt vesznek rendezvényeken, tanfolyamokon vagy mobilisak, gyakran magasabb iskolai végzettséghez jutnak és jobb munkahelyi lehetőségekkel rendelkeznek. Az otthonmaradott fiatalok számára is egyre több program és támogatás létezik, amelyek célja az alapvető oktatás biztosítása, hogy a versenyképességük javuljon.

Bár léteznek különbségek régiók között, a roma közösségekben sok fiatal szülő prioritásként kezeli gyermekeik iskoláztatását, így az írástudás szintje is folyamatosan javul ezekben a közösségekben. Az ilyen pozitív példák jobban tükrözik a valóságot, mint az általánosító, manipulatív kijelentések.

Az, hogy roma fiatalok sokszor még elszántabban törekednek a bizonyításra és kiváló teljesítményre, valóban kapcsolódhat ahhoz a vágyukhoz, hogy megmutassák, képesek kiemelkedni a társadalmi elvárásokon vagy előítéleteken alapuló sztereotípiákból.

A kétnyelvűség vagy kétnyelvű kultúra megőrzése és fejlesztése is egy fontos előrelépés, ami az utóbbi évtizedekben egyre erősödik. Sok roma fiatal ma már büszkén ápolja anyanyelvét, és újra felfedezi a roma nyelvi és kulturális örökséget, amely akár gazdagabb is lehet a nagyszüleik által beszélt nyelvnél. Ez gyakran egy olyan identitásmegerősítő folyamat része, amely az oktatás és munka révén is támogatást kap​

​

A munkateljesítmény terén is látható a felzárkózás: a roma munkavállalók közül sokan kiemelkednek munkájukban, és teljesítményükkel bizonyítják képességeiket. A roma fiatalok egyre tudatosabban élnek a lehetőségeikkel, legyen szó akár tanulmányi, akár munkahelyi siker eléréséről, amit az oktatáshoz és nyelvi készségeikhez való aktív hozzáállásuk is tükröz. Ez a folyamat különösen igaz azokra a közösségekre, amelyekben a fiatalok számára már rendelkezésre állnak a megfelelő oktatási és kulturális lehetőségek.

A rendszerváltás után a roma közösségek helyzete még nagyobb figyelmet kapott, és az integrációs politikák mellett szociális támogatások és kisebbségi programok is beindultak. Mindezek ellenére a roma népesség továbbra is gyakran szembesült szegregált oktatási rendszerekkel és diszkriminációval a munkaerőpiacon. A jelenlegi kihívások között még mindig találhatók ilyen a nehézségek, ugyanakkor egyre nagyobb az igény és a társadalmi nyomás az egyenlőbb oktatási és foglalkoztatási lehetőségek biztosítására, amelyek a valódi integráció feltételei lennének​

A politikai élet megfiatalodása lendületet adhatna ezeknek az integrációs folyamatoknak, különösen, ha az új politikai generáció jobban érzékeny a társadalmi egyenlőtlenségek problémáira és innovatívabb megoldásokkal próbálna javítani a helyzeten. A fiatalabb politikusok között többen is nyitottak az integráció új, konstruktív módszereire, és ez segíthet abban, hogy a roma közösségek támogatása több legyen, mint puszta statisztikai intézkedés: olyan átfogó programokra lenne szükség, amelyek valós és mélyreható változásokat idéznek elő, elősegítve a roma közösségek aktív társadalmi részvételét. Ez nyilvánvaló, mint ahogy a világ több pontján is történt, hogy nem megy egyik napról a másikra, de megfelelő elköteleződéssel a célok irányt, a berögzött társadalmi szokások lassan változnak. Különösen fontos ez, hogy türelmesek legyünk, hiszen a transzgenerációs hatások által traumákat örökítettek át maguk a kissebségben élő közösségek is. 

A magyarországi roma közösségben a diplomások aránya rendkívül alacsony. A Roma Oktatási Alap (REF) kezdeményezéseinek köszönhetően az elmúlt években ugyan javult valamelyest az érettségi és a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők száma, de a diplomások aránya még így is csak mintegy 2%-ra tehető. Az alapítvány különböző programokkal támogatja a roma egyetemistákat, például tandíjat fedező ösztöndíjakkal, hogy növeljék a felsőoktatásba bekerülők számát.

A középfokú végzettség szintén korlátozott: körülbelül 20%-uk szerez érettségit. Mivel a középfokú és felsőfokú végzettség növeli a társadalmi mobilitást, az oktatási lehetőségek bővítése kulcsfontosságú a romák integrációja és foglalkoztatási esélyeik javítása érdekében Magyarországon.

 Az alacsony diplomás arányhoz hozzájárul az identitásról való eltérő önbevallás, amely az integráció során gyakran előfordul. Számos roma fiatal, akik sikeresen beilleszkednek a többségi társadalomba, nem feltétlenül vallják magukat romának, főként a negatív sztereotípiák miatt. Az identitás elrejtése vagy megváltoztatása gyakori jelenség azok körében, akik magasabb iskolai végzettséget szereznek vagy stabil munkahelyhez jutnak, mivel ezáltal elkerülhetik a roma származáshoz kapcsolódó előítéleteket és diszkriminációt.

Ez a jelenség nemcsak Magyarországon, hanem számos más európai országban is megfigyelhető, ahol a roma közösségek hasonló kihívásokkal küzdenek. Sok roma, különösen azok, akik városi területekre költöznek vagy magasabb iskolai végzettségű munkát vállalnak, egyszerűen elkerüli az etnikai önbevallást, ami az ilyen jellegű statisztikákban alulbecsült eredményeket okoz. Ez pedig azt eredményezi, hogy a hivatalos adatok gyakran nem tükrözik a teljes roma népesség társadalmi-gazdasági helyzetét, tehát az arányok jelentősen jobbak lehetnek, de ezt nem tudjuk, hogy pontosan mennyi. 

Szocio Guy