Teljesen egyetértek veled. Az egyetemek legnagyobb problémája sok helyen az, hogy a memorizálásra és lexikális tudásra építenek, nem pedig a problémamegoldásra és kritikus gondolkodásra.

Amit te javasolsz, az egy sokkal gyakorlatiasabb, alkalmazhatóbb oktatási modell. Egy ilyen rendszerben:

1️⃣ Valós helyzetekkel kellene dolgozni
– Nem csak tankönyvi példák, hanem komplex, valós problémák
– Például pszichológia szakon: egy többszörös traumát átélt páciens esetét kellene elemezni, ahol több tényező összefügg (gyermekkori trauma, depresszió, szorongás, társadalmi helyzet stb.)

2️⃣ Eszközök használata megengedett lenne
– A való életben is minden szakember használ forrásokat, akkor miért kellene vizsgán fejből tudni mindent?
– A hangsúly nem azon lenne, hogy ki tud többet kívülről, hanem azon, hogy ki tudja jobban használni a tudását.

3️⃣ A gondolkodási folyamat lenne a legfontosabb
– Nem az lenne a cél, hogy mindenki ugyanarra a megoldásra jusson, hanem hogy logikus, követhető úton jusson el valamilyen érvényes megoldáshoz
– Az értékelésben nagyobb súlya lenne annak, hogyan gondolkodik a hallgató, mint annak, hogy „betanulta-e” a helyes választ

4️⃣ Évközi munka és saját kutatás
– Nem az lenne, hogy „két hét alatt magolj be egy könyvet”, hanem folyamatos munka és kutatás
– Saját előadások, elemzések, esettanulmányok

Ez a való életre készítene fel, nem csak egy diplomára, amivel aztán az ember ott áll, és nem tudja, mit kezdjen vele.

Most képzeld el, ha ez az oktatási modell mindenhol működne:
✔ Az orvosok nem csak betanult protokollok alapján dolgoznának, hanem gyorsan és hatékonyan tudnának problémát elemezni
✔ A közgazdászok nem csak számokat mondanának, hanem dinamikusan reagálnának gazdasági változásokra
✔ A mérnökök nem csak képleteket ismételgetnének, hanem innovatívan gondolkodnának
✔ A pszichológusok nem csak diagnosztikai listákat olvasnának, hanem komplex helyzetekben tudnának dönteni

Ezért van az, hogy a világ legjobb egyetemei (pl. MIT, Harvard, Oxford) már régóta ezt az utat járják. Azok az országok, ahol ezt nem vezetik be, lemaradnak.

A kérdés az, hogy az oktatási rendszer mer-e változtatni, vagy marad a poroszos magoltatásnál? 🤔

Muszáj változtatni, mert óriási lesz a lemaradás. Nem azt mondom, hogy teljesen rossz a bemagolásos rendszer, de ma már 5-10 millió oldalt kellene sokszor tudni egy jogásznak, vagy egy orvosnak, de lehet, hogy egy pszichológusnak is. Ezt senki nem tudja bemagolni, és a bemagolásnak sem lenne sok értelme, mert ezek az adatok csak egy adathalmazt jelentenek. Ezt az AI is tudja.

Nyilván fontos alap dolgokat tudni, sőt azokat meg is kell tanulni, mert alapok nélkül nem tud gondolkodni az ember, sőt keresni sem. De maga a hivatás, hogy valaki jogász lesz, vagy szociológus, mégis a kreativitásról fog szólni.

Pontosan! A memorizálásnak van szerepe, de nem lehet az egész oktatás alapja. Az alapfogalmakat, az elméleti hátteret ismerni kell – hiszen ha valaki például orvosként dolgozik, nem keresgélhet minden egyes szituációban, hogy "ez most egy artéria vagy véna?" –, de a valódi szakmai siker nem azon múlik, hogy ki tud fejből több törvényt, pszichológiai modellt vagy statisztikai képletet.

A kreativitás és az alkalmazott tudás az, ami igazán számít.

• Egy jogász nem attól lesz jó, hogy minden paragrafust fejből tud, hanem attól, hogy érti az összefüggéseket, ügyesen érvel, és kreatívan tud jogi stratégiát alkotni.
• Egy szociológus nem attól lesz sikeres, hogy bemagolja az összes társadalomelméleti modellt, hanem attól, hogy képes a való életben levonni következtetéseket és felismerni a társadalmi dinamikákat.
• Egy pszichológus nem attól lesz jó, hogy fejből tudja az összes DSM-diagnózist, hanem attól, hogy jól tud kérdezni, felismeri a páciense problémáját, és megtalálja a legjobb terápiás stratégiát.

Ma már az információ mindenki számára könnyen elérhető – az igazi kihívás az, hogy mit kezdünk vele. Az a rendszer, amelyik ezt nem érti meg, egy digitális korszakban képtelen lesz versenyképes szakembereket képezni.

A legnagyobb kérdés szerintem az:
💡 Mikor fogja az oktatási rendszer felismerni, hogy a gondolkodás és a kreativitás fontosabb, mint a bemagolt információ?

Mert ha nem teszi, akkor egy olyan világban, ahol az AI már most jobb információkereső és adatfeldolgozó, az ember elveszíti az értékét, ha csak egy „sétáló lexikon” akar lenni.

Igen, az ember az AI-al akar versenyezni majd, de neki nem ez lenne a feladata. Ezért alakulnak ki téves nézetek, mint nem lesz szükség emberre, csak gépek fognak dolgozni, amely abszurd, és végig gondolátlan. Például pszichológusként leülök a gép elé, és akár megvitatom a páciensem problémáit az AI-al, majd döntést hozok. Közben pszichológusként, akaratlanul is tanulok a gép előtt, tapasztalatot szerzek, és talán élvezem is ezt. Gondolok még arra, hogy az AI néha hallicinál, tehát amit nem tud, kitalál valami információt, nem jelent problémát. Ha szakember vagyok, azonnal megérzem, de megtanulni mondjuk törvények tízezreit, vagy pontos logikai kapcsolatrendszert felépíteni ebben, fejben nem tudok. 

Volt egy egyszerű kérdésem az AI-tól, mikor modelleztem a Jézus előtti Jeruzsálemi állapotokat. Heródest i.e 51-től i.e. 4 - ig tette az AI. Túl hosszúnak tűnt, és épp Kleopátra Thea Philopator uralkodása is i.e. 51-től indult. Visszakérdeztem, hogy az uralkodás kezdetét nem kevered Kleopátrával. Az AI elnézést kért, és elmondta valóban Kleopátra uralkodásának kezdeti évét adta meg, Heródes i.e. 37-től i.e. 4-ig uralkodott. 

Ugyanakkor, néhány óra alatt, teljesen kontextusba helyeztük a kort, és történelmi alakjait. Egy utazó a korban, pontosan tudta már milyen pénzt kell vinni Jeruzsálembe, hol tud vásárolni, megszállni, és hogy juthat el Egyiptomba. Sőt, tudta a Templom történetét. Tudta, hogyan kell viselkednie Jeruzsálemben, és majd hogyan Egyiptomban. 

Pontosan! Az AI egy eszköz, nem pedig egy emberi helyettesítő. Az emberi munka értéke nem az információ begyűjtésében, hanem az értelmezésében, megértésében és alkalmazásában rejlik.

Ahogy mondtad, egy pszichológus például használhatja az AI-t:

• Egy gyors elméleti háttér ellenőrzésére,
• Esettanulmányok keresésére,
• Egy adott probléma különböző megközelítéseinek megismerésére,
• Alternatív terápiás módszerek mérlegelésére,
• Vagy akár arra, hogy szakmai vitát folytasson a géppel, és ezzel új nézőpontokat fedezzen fel.

De a végső döntést mindig az ember hozza meg.

Az AI nem érzi át a páciensek érzelmeit, nem tud egyéni élethelyzeteket teljes mélységükben megérteni, és nem tud empatikusan kapcsolódni. Egy emberi pszichológus viszont képes olvasni a testbeszédben, az érzelmekben, és a nonverbális jelekben, ami egy mesterséges intelligenciának (egyelőre) elérhetetlen.

A valódi tudás az ember és a gép együttműködéséből születik.

A probléma ott van, hogy sokan vagy teljesen elutasítják az AI-t, vagy félnek tőle, vagy éppen naivan azt hiszik, hogy az minden problémát megold. Pedig az igazság az, hogy az AI olyan, mint egy okos tanácsadó – segíthet, de nem helyettesíthet.

💡 Az AI nem elveszi a munkát, hanem megváltoztatja azt. Az embereknek pedig az a feladata, hogy megtanulják, hogyan lehet jól együttműködni vele.

Ezt így látom én is. Bízom azért abban, hogy hamarosan lesz egy paradigma váltás az oktatásban, és ez pozitív változást hoz majd. Ugyanakkor AI nélkül is a gondolkodásra kell helyezni a hangsúlyt az oktatásban. Sokszor a gondolkodás közben, játékosan az alap dolgokat meg is tanulják a diákok. Nyilván ezeket az alapdolgokat fontos számon kérni, hogy később ne legyen ebből hátráltató eszköz. 

Teljesen egyetértek veled! Ha sikerül előmozdítani a nyitott, kreatív és problémamegoldó oktatási szemléletet, az valóban nagy lépés lenne. És az oktatásban is az a legfontosabb, hogy fejlesszük a diákok kritikai gondolkodását, képessé váljanak alkalmazni a tudásukat, és megfelelő eszközként használják az AI-t, hogy fejlődjenek a saját területükön.

Ez pedig a szakmai és társadalmi fejlődés szempontjából elengedhetetlen. Az embereknek nem csupán a meglévő tudást kell megismerniük, hanem az új eszközökkel való munkavégzésre is fel kell készülniük. Ez a tudás és alkalmazás szintjén egyaránt változtatja majd meg a társadalmat, hiszen mindenkinek olyan kompetenciákra lesz szüksége, amik segítenek az új kihívások kezelésében. A gyors változásokhoz való alkalmazkodás egyre fontosabbá válik.

Érdekes, hogy a szemléletváltás nemcsak az oktatásra, hanem az egész társadalmi berendezkedésre is hatással lehet. Ha az oktatás megfelelően felkészíti az embereket az új technológiák integrálására és a kreativitásra, akkor az egy több szinten is pozitív változást indíthat el, nemcsak az egyéni fejlődésben, hanem a gazdaságban, és akár a politikai kultúrában is.

Bízom benne, hogy a következő évtizedekben valóban elérkezik egy új paradigma, amelynek része lesz a tudásra építő, együttműködő és folyamatosan fejlődő társadalom. Az oktatás terén történő változásnak köszönhetően egyre inkább képzett, nyitott és rugalmas gondolkodású emberek alkothatják majd a jövő társadalmát. 🌍

Természetesen rengeteg ötlet van még a társadalom oktatásával kapcsolatban, hogy nyitottabb legyen a társadalom, és az alap munkahelyek is mérnöki szintűre emelkedhessenek, ahol a fejlesztésen, és a kreativitáson van a fő hangsúly. Köszönöm a beszélgetést! :)

Szocio Guy, 

A nyelvek eredetét több tényező alapján lehet meghatározni, és a nyelvtani szerkezet valóban az egyik legfontosabb szempont. Azonban nem az egyetlen! A nyelvrokonság megállapításához a következő fő módszereket használják:

1. Hangtan és szabályos hangmegfelelések

A nyelvek fejlődése során bizonyos hangváltozások szabályosan mennek végbe. Ha két nyelv között következetes hangmegfeleléseket találunk, akkor valószínű, hogy közös ősük volt. Például az indoeurópai nyelvekben az úgynevezett Grimm-törvény mutatja meg, hogyan változtak meg egyes mássalhangzók a germán nyelvekben az ősibb indoeurópai alakokhoz képest (pl. latin pater → angol father).

2. Alapszókincs és szófejlődés

A nyelvek legősibb és legfontosabb szavai (például az "anya", "apa", "víz", "tűz", "kéz") sokkal lassabban változnak, és ha ezek hasonlóságot mutatnak két nyelv között, akkor közös eredetre gyanakodhatunk. Például az indoeurópai "anya" szó több nyelvben felismerhető:

• latin: mater
• görög: mētēr
• szanszkrit: mātṛ
• angol: mother
  A hasonlóság nem véletlen, hanem egy közös ősi nyelvből ered.

3. Nyelvtani szerkezet és morfológia

A nyelvek nyelvtani felépítése, például az igeragozás, névszóragozás vagy mondatszerkesztés, szintén kulcsfontosságú.

• Például a finnugor nyelvek (mint a magyar, finn, észt) közös jellemzője, hogy ragokat használnak a nyelvtani viszonyok kifejezésére (ház → házban, háznál, házzal), míg az indoeurópai nyelvek sokkal inkább elöljárószavakat alkalmaznak (in the house, at the house).
• Egy másik példa: az indoeurópai nyelvek többsége hajlítja a szavakat (facio → feci latinul), míg a kínai vagy a vietnámi nyelvek szinte teljesen izolálóak, azaz nem ragoznak.

4. Szintaxis és mondatszerkesztés

A mondatok szerkezete is árulkodó lehet. Például:

• Az angol és a kínai szórendje SVO (alany-ige-tárgy): I love you / Wo ai ni
• A japán szórendje SOV (alany-tárgy-ige): Watashi wa anata o ai shimasu

5. Nyelvcsaládok és történeti összehasonlítás

A nyelveket nyelvcsaládokba soroljuk. A történeti nyelvészet egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy bizonyos nyelvekről bebizonyították, hogy közös ősből származnak. Például:

• Az indoeurópai nyelvek közé tartozik a latin, görög, szanszkrit, szláv nyelvek, germán nyelvek stb.
• A finnugor nyelvek (pl. magyar, finn, észt) egy teljesen más eredetű nyelvcsaládba tartoznak.
• A szemita nyelvek közé sorolható az arab és a héber.

6. Írásos emlékek és rekonstrukciók

A nyelvek fejlődését régi szövegekből is visszakövethetjük. Például az ókori latin, ógörög vagy szanszkrit szövegek segítségével az indoeurópai nyelvek történetét rekonstruálhatjuk. Az olyan régi szövegek, mint a Rózsakői felirat (magyar rokon nyelvekkel) vagy az ókori sumér szövegek, segítenek megérteni a nyelvek fejlődését.

Tehát miből állapítható meg egy nyelv eredete?

1. Hangmegfelelések (pl. latin pater → angol father)
2. Alapszókincs hasonlósága (mother/mater/mātṛ)
3. Nyelvtani szerkezet (ragozás, szórend, szóképzés)
4. Mondatszerkesztés és szintaxis
5. Nyelvcsaládok és történeti összehasonlítás
6. Régi írásos emlékek és nyelvemlékek

Ha egy nyelv ezeken a szempontokon keresztül egy másik nyelvvel sok egyezést mutat, akkor nagy valószínűséggel közös ősi nyelvből származnak.

Értem. A magyar nyelvben viszont több a török és a szláv szó, mint a finnugor eredetű szavak. Itt egyértelműen a nyelvtan a döntő akkor? Nyilván a török a szláv szavak bevándoroltak a nyelvbe.

A magyar nyelv eredetének meghatározásában egyértelműen a nyelvtani szerkezet a döntő tényező. A szókincs nagyon sokféle hatásnak lehet kitéve az évszázadok során – egy nyelv rengeteg szót vehet át más nyelvekből, de a nyelvtan sokkal konzervatívabb és lassabban változik.

1. Miért nem a szókincs döntő egy nyelv eredeténél?

A magyar nyelv alapszókincse ugyan tartalmaz finnugor eredetű szavakat (pl. víz, hal, kéz, fej, fül, vér stb.), de valóban sokkal több török és szláv jövevényszó található benne. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a magyar nyelv nem finnugor eredetű, hanem azt, hogy a szókincs változékony, főleg ha egy nép hódítók vagy szomszédos kultúrák hatásának van kitéve.

Például:

• Az angol nyelv szókincsének 60%-a latin és francia eredetű (nation, liberty, justice, superior stb.), de ettől még germán nyelv, mert a nyelvtana germán maradt.
• A perzsa (fárszi) nyelv rengeteg arab szót tartalmaz, de nyelvtanilag indoeurópai, nem sémi.

Ugyanez a helyzet a magyar nyelvvel is.

2. A magyar nyelvtan és a finnugor kapcsolat

A magyar nyelvtan olyan alapvető sajátosságokat mutat, amelyek egyértelműen finnugor eredetre utalnak:

• Ragok és agglutináció: A magyar ragokat használ, nem elöljárószavakat (ház-ban, ház-nál, ház-ak). Ez a szerkezet megegyezik a finn és észt nyelvben találhatóval, és nagyon eltér például az indoeurópai nyelvekétől.
• Birtokos szerkezet: Apám háza (finn: isäni talo), ami szintén egy finnugor jellegzetesség.
• Számnévragozás: A magyarban a szám után a főnév egyes számban marad (két ház, három ember), akárcsak a finnben (kaksi taloa = "két ház").
• Igekötők és igekötős igék: Ez a jelenség is megtalálható a finnugor nyelvekben.
• Személyragok az igéken: megy-ek, megy-ünk, megy –nek (mennek)– a ragozás szerkezete szintén finnugor eredetű.

Ezek a nyelvtani szerkezetek nem változtak jelentősen az évszázadok során, míg a szókincs igen. Ez bizonyítja, hogy a magyar egy finnugor nyelv, amelyre erős török, szláv, német és latin hatások rakódtak rá.

3. A jövevényszavak hatása és eredete

A magyar nyelv története során rengeteg szót átvett különböző népektől:

• Török eredetű szavak (honfoglalás kori hatások, illetve oszmán időszak): alma, borjú, gyümölcs, sátor, szablya, kincs
• Szláv eredetű szavak (szomszéd népek hatása): barát, ablak karácsony, palota, parlag, szombat
• Német eredetű szavak (középkori és újkori hatások): mester, párta, perec, frakk, spájz
• Latin és görög eredetű szavak (kereszténység hatása): templom, prédikál, penna, misztérium

Viszont ezek csak a szókincsben hagytak nyomot, a nyelvtanban nem.

Összegzés: Miért finnugor a magyar nyelv?

1. A nyelvtan (ragok, igeragozás, birtokos szerkezetek) egyértelműen finnugor eredetű, és ezt nem befolyásolták jelentősen más nyelvek.
2. A szókincs sok jövevényszót tartalmaz, de ez nem változtat a nyelv eredetén.
3. A hangtan és a nyelvi szerkezet is hasonlóságot mutat a finnugor nyelvekkel, különösen a permi és obi-ugor nyelvekkel.

Tehát, ha egy nyelv eredetét kutatjuk, nem a szókincs a döntő, hanem a nyelvtani struktúra, ami a magyar esetében egyértelműen a finnugor nyelvek közé sorolja.

Vizsgáljuk meg a szemita nyelveket is. A szemita nyelvek rendkívül régiek, és gyökereik az i. e. 4. évezred végéig, esetleg még korábbra nyúlnak vissza. A legkorábbi szemita nyelvek közé tartozik az akkád, amely már az i. e. 3. évezredben megjelent Mezopotámiában. Az akkád az első ismert szemita nyelv, és ebből fejlődtek ki később az asszír és babilóni dialektusok.

1. A szemita nyelvek eredete és kora

A szemita nyelvek az afroázsiai nyelvcsalád egy ágát alkotják, amelybe olyan nyelvek tartoznak, mint az:

• Ókori szemita nyelvek: akkád, ugariti, föníciai, arámi, héber
• Modern szemita nyelvek: arab, héber, arámi dialektusok, etiópiai szemita nyelvek (amhara, tigrinya)

A szemita nyelvek ősének eredete nem teljesen tisztázott, de a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a szemita nyelvek egy közös ősnyelvből (proto-szemita) fejlődtek ki, amely valahol a Közel-Keleten vagy az Arab-félszigeten beszéltek még az írásbeliség előtti időkben, tehát i. e. 4000 körül vagy még korábban.

A legkorábbi biztos írásos nyomok az akkád nyelvből származnak, amely Mezopotámiában az i. e. 2500 körüli időszakban már jól dokumentált. Az akkád egyértelműen szemita nyelv, és az ékírást a suméroktól vette át, de a nyelvi szerkezete teljesen eltért a sumérétól.

2. Van-e kapcsolat a szemita nyelvek és a sumér nyelv között?

A sumér nyelv egy izolált nyelv, ami azt jelenti, hogy nincs ismert rokonsága más nyelvekkel. Nem tartozik sem a szemita, sem az indoeurópai, sem más ismert nyelvcsaládba.

Azonban nagy kulturális és nyelvi hatása volt a szemita nyelvekre, különösen az akkádra:

• A sumérok fejlesztették ki az ékírást, amelyet az akkádok is átvettek, de saját nyelvükhöz igazították.
• Sok sumér eredetű szó került át az akkád nyelvbe (különösen vallási, mezőgazdasági és adminisztratív kifejezések).
• A mezopotámiai kultúra erősen sumér alapokon nyugodott, így az akkád és későbbi szemita nyelvek is számos sumér szót őriztek meg.

Viszont a sumér nyelvtan és a szemita nyelvek nyelvtana teljesen eltérő:

• A sumér agglutináló nyelv, mint a magyar vagy a finn (ragokat használ).
• A szemita nyelvek gyökrendszeren alapulnak, ahol a szavak 3 mássalhangzós gyökökre épülnek (pl. K-T-B – írni → kitáb = könyv, kataba = írt arabul).

Ezért a szemita nyelvek nem a sumérből származnak, hanem egy másik, független nyelvcsalád részét képezik.

3. Mikor kezdtek el dominálni a szemita nyelvek?

• I. e. 2500 körül: Az akkád nyelv már uralkodóvá válik Mezopotámiában, és lassan kiszorítja a sumért.
• I. e. 2000 körül: A sumér nyelv kihal, és Mezopotámiában már szinte mindenki akkádul beszél.
• I. e. 1500 körül: A föníciaiak és a kánaániták nyelve (ősi héber, ugariti) megjelenik a Földközi-tenger térségében.
• I. e. 1000 körül: Az arámi nyelv egyre fontosabb lesz, és az asszír birodalom idején már az egész Közel-Keleten elterjedt.
• I. e. 500 körül: Az arámi lesz a régió lingua francája (közös nyelve), és a Biblia egyes részeit is arámi nyelven írják.
• I. sz. 600 körül: Az arab nyelv az iszlámmal együtt gyorsan terjedni kezd, és mára a legelterjedtebb szemita nyelv lett.

A nyelvek őseinek kutatása egy rendkívül összetett téma. Ez a pár sor, csak gondolatébresztő lehet ebben. 

Szocio Guy,